Egy kémnő lopta el az amerikai atombomba titkát

A Cár-bomba erejét egyetlen nukleáris tömegpusztító fegyver sem múlta felül

Christopher Nolan nagy sikerű életrajzi filmje az atombomba atyjáról, Robert Oppenheimerről híven mutatja be a nyugati tudósok idealisztikus elképzeléseit a kommunizmusról az 1930-as években. Emellett pontos képet rajzol a későbbi kommunista-ellenes paranoiáról, a McCarthy-korszak őrületéről, valamint arról, hogy a szovjetek éveken át hozzáfértek az atombomba fejlesztésének részleteihez is, és több ezer oldalnyi titkos tudományos anyagot szereztek meg, egyenesen Los Alamosból, az amerikai atomprogram központjából. Az igazi sokkot az jelentette, amikor 1949-ben a Szovjetunió felrobbantotta az első atombombáját. A Manhattan-terv résztvevői addig úgy becsülték, hogy még legalább 2, de akár 10 év is eltelhet, amíg a szovjetek rájönnek, hogyan kell megépíteni a nukleáris bombát. A szovjet sikert egy ukrajnai születésű kémnő tette lehetővé, aki az amerikai atombomba-program 22 résztvevőjét szervezte be a kémhálózatába.

A kezdeti évek

Jelizaveta Rozencvejg zsidó családba született 1900. január 1-jén, Besszarábiában, egy olyan faluban, amely ma Ukrajnához tartozik. Jómódú szüleinek köszönhette, hogy román, francia illetve osztrák egyetemeken tanulhatott történelmet és filológiát. Ezért anyanyelvi szinten beszélt franciául és németül, persze, az ukrán, az orosz és a román mellett. Az angol megtanulása ilyen tudás mellett már szinte automatikus volt a számára.

Jelizaveta Zarubina, a kémnő, aki megszerezte az atombomba titkát Forrás: Lechaim.ru

Egyetemistaként csatlakozott a bolsevikokhoz, az első világháború után a besszarábiai kommunista mozgalom tagja lett. 1923-ban belépett az osztrák kommunista pártba. 1924-ben felvették a Belügyi Népbiztossághoz, az NKVD-hez.

Az első években a bécsi szovjet követségen és a kereskedelmi kirendeltségen dolgozott irodistaként, majd következett az első küldetés Törökországban, ahol Gorszkaja néven szerepelt.

Itt el kellett csábítania illetve a szovjet ügynökök kezére juttatnia egy olyan kémet, aki Sztálin szerint kezelhetetlen és politikailag megbízhatatlan lett.

Az akció sikerrel járt, a férfit hazahurcolták és kivégzőosztag elé állították. Liza Rozencvejg-Gorszkaja pedig elindult felfelé a ranglétrán.

A házaspár európai kémkedése

Nem sokkal ez után, 1929-ben Jelizaveta hozzáment Vaszilij Zarubinhez, akinek ez volt a második házassága. Az első felesége is az NKVD-nek dolgozott.

Ők voltak a tökéletes pár egymás számára, miközben nagyon különbözött a személyiségük. Az apám bátor, energikus ember volt, gyorsan döntött, gyakran impulzívan. Több hangszeren kiválóan muzsikált, nagyon jól teniszezett és a fogadásokon ő volt a társaság központja. Ezt egészítette ki az anyám nyugodtabb természete. Az ő műveltsége illetve tudása sokkal mélyebb volt, mint az apámé

- mondta a szüleiről az 1990-es években Pjotr Zarubin.

A kém-házaspár Forrás: Topwar.ru

A házaspárt először Dániába küldte a GRU, a katonai titkosszolgálat, ahol csehszlovák állampolgároknak adták ki magukat.

Egy kis textilkereskedő céget alapítottak fedőcégnek. Moszkva Központ nemsokára úgy döntött, hogy áttelepíti őket Franciaországba, ahol Vaszilij egy reklámügynökségbe társult be. Az itt szervezett hálózatuknak sikerült megszerezni fontos francia kormányzati iratokat, de a párizsi német követség távirataihoz is hozzáfértek

- írja Szvetlana Cservonnaja történész.

Liza számára a párizsi évek voltak a legmeghittebbek. Itt született meg a fiuk, a feljebb idézett Pjotr.

Liza Zarubina a fiával Párizsban Forrás: Yuraya Kunin

1933-ban, Hitler hatalomra jutása után Németországba vezényelték őket. Ez Liza számára kockázatos volt, hiszen a leánykori neve – Rozencvejg – alapján a nácik célpontja lehetett volna, nem mint kém, hanem mint zsidó. A házaspár Németországban is kémhálózatot szervezett, emellett Liza segített a zsidók kivándorlásában. A hitleri rezsim egy darabig megengedte a jómódú zsidóknak, hogy elhagyják Németországot – miután teljesen kifosztották őket. A kivándorlás legfőbb akadálya az volt, hogy az 1930-as években csak nagyon kis számban fogadták be őket a világ országai. Liza Zarubina ahhoz szerzett papírokat, hogy a menekülők az Egyesült Államokba kerülhessenek. A haláltól való megmenekülésért cserébe csak annyit kellett vállalniuk, hogy a jövőben majd információkat adnak az amerikai életről.

Az SA barnaingesei zsidókat tartóztatnak le Berlinben, az 1930-as években Forrás: US Holocaust Memorial Museum

Liza Zarubina itt, Németországban tökéletesítette a módszerét arra, hogyan bánjon az emberekkel annak érdekében, hogy be tudja őket szervezni.

Hogy ebben mennyire sikeres volt, jelzi a tény, hogy 1939-ben kitüntették a Vörös Zászló Érdemrenddel.

A második világháború kitörése után Moszkva az elfoglalt lengyel területekre küldte őket. Itt a férj, Vaszilij részt vett a szovjetek által elfogott lengyel katonatisztek kihallgatásában Katynban. A 20 ezer tisztet és foglyul ejtett lengyel értelmiségit 1940-ben lemészárolták az NKVD emberei, és a bestiális vérengzést a nácikra igyekeztek kenni. Christopher Andrew történész szerint Vaszilij Zarubint később tévesen gyanúsították azzal, hogy maga is részt vett a vérengzésben.

Akik ezt állították, nem mutattak fel bizonyítékot erről. Csak annyit tudunk bizonyossággal megállapítani, hogy Zarubin részt vett a kihallgatásokban.

Liza megszerzi Einstein rajzait az atombombáról

Jelizaveta Zaburina már 1936-ban is járt Amerikában, mert az NKVD és a GRU, a katonai titkosszolgálat az egyik legfontosabb célpontnak épp az Egyesült Államokat tartotta. Keresztül-kasul beutazta az országot, és igyekezett bejutni a befolyásos, véleményformáló értelmiségi, akadémiai körökbe is. Így jutott Albert Einstein közelébe. A tudóst megfigyelő más titkosügynökökkel ellentétben Liza egyszerű módszert választott:

összebarátkozott Einstein szeretőjével, az orosz Margarita Konyenkovával, és még ugyanabban az évben beszervezte.

Az újdonsült kém fedőneve Lucas lett.

Albert Einstein és a szeretője, Margarita Konyenkova, akit Liza Zarubina szervezett be Forrás: Twitter

Konyenkova elmondta a barátnőjének, hogy Einstein jelentős felfedezés előtt áll.

Azt mondta nekem, hogy nemsokára végére ér egy hosszú folyamatnak, és az eredmény fontos lesz.

Ez a nagy jelentőségű felfedezés az atombomba működési elve volt.

Einstein valóban beszélt a fizikai részletekről a szeretőjének, de Konyenkovának ez túl bonyolultnak bizonyult, egy szót sem értett belőle.

Így a két nő képtelen volt egy értelmezhető jelentést összeállítani Einstein felfedezéséről. Ekkor Zarubina arra utasította a barátnőjét, valamilyen módon érje el, hogy felfogható magyarázatot kapjanak a fontos felfedezésről. Konyenkova addig kedveskedett Einsteinnek, amíg a fizikus le nem rajzolta egyebek mellett a bomba elvi működését. Oda akarta adni a rajzokat a nőnek, de Konyenkova csak rájuk pillantott, és így szólt:

Ne add nekem ezeket, szívem, úgyse értek belőlük semmit.

Majd elhajtott a barátnőjéhez, Liza Zarubinához, és a fotografikus memóriája segítségével, emlékezetből lerajzolta Einstein ábráit.

Az ábrák nem sokkal később egy, külföldön akkor még ismeretlen fizikus, Igor Kurcsatov asztalán landoltak Leningrádban.

Kurcsatov lett később a szovjet atombomba-program vezetője.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!