Nem várt dolgot hozott felszínre az olvadó norvég gleccser

Egy körülbelül négyezer éves nyílvesszőt is találtak

A Secrets of the Ice (magyarul a Jég titkai) nevű projekt régészei hihetetlen kincseket tártak fel, amelyeket az olvadó gleccserek hagytak hátra a norvég hegyekben. A csapat 1500 éves rénszarvasvadászat maradványaira bukkant a Breheimen Nemzeti Park olvadó gleccsereinek felmérése során.

A régészek egy tökéletesen megőrződött, sugárirányban hasított, fenyőfából készült, furcsa botokra bukkantak az olvadó, 28 négyzetkilométeres Spørteggbreen gleccserben, a Jostedalsbreen és a Harbardsbreen gleccserek között.

Úgy tűnik, hogy az ősi vadászok zászlókat erősítettek ezekre a sorban elhelyezett „ijesztő botokra", hogy a rénszarvascsordákat előre meghatározott helyekre irányítsák.

A kutatók szerint mindezt azért tették, mert a rénszarvasok igencsak érzékeny állatok, és hajlamosak elriadni az emberhez hasonló sziluettektől vagy mozgó tárgyaktól. A botok tehát megijesztették a rénszarvasokat és a lesben álló íjászok felé irányították őket.

Ahogy arra a szakemberek emlékeztetettek: az „ijesztő botok" a norvégiai Oppland és Møre és Romsdal megyékből ismertek.

Az opplandi leleteket a vaskorra datálták, a legtöbb „ijesztő botot" a népvándorlás korára, 400 és 570 közé keltezték.

Egy körülbelül négyezer éves nyílvesszőt is találtak Forrás: SECRETS OF THE ICE

A csapat egy nyílvesszőt is talált a Lauvhøe-i lelőhely egy jégkori iszaplerakódásában, amelyet mindkét végén megtörtek. Az olvadó gleccserekből származó legtöbb lelet általában a vaskorból származik, a nyíl azonban az első őskori lelet, amelyet körülbelül 4000 évvel ezelőtt készítettek.

A jégfolton talált leletek megőrzésében nagy szerepet játszik a kitettség időtartama

– mutattak rá a tudósok a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ez a tényező gyakran korrelál a lelőhelynek a mai jégtől való távolságával, tehát minél távolabb van a jégtől, annál rosszabb a megőrzés.

Hozzátették: ez magától értetődőnek tűnhet, de néha a lelőhely körüli helyi körülmények kedvezően hathatnak a leletek fennmaradására. Ilyen lehet például egy nagy szikla, amely összegyűjti az extra havat, és árnyékot biztosít.

A régészek szerint egyszerre izgalmas és szomorú hír, hogy a következő években újabb felfedezésekre tehetnek szert a visszahúzódó jégből.

Ahogy fogalmaztak, jégkorszaki régészként keveset tehetnek a globális felmelegedés és a jégolvadás megállításáért. Elsődleges feladatuknak ezért az olvadó világ történetének megörökítését tekintik. Itt a feladat a leletek megmentése, megőrzésük a jövő számára, miközben megpróbálják feltárni azokat a történeteket, amelyeket a múltról mesélhetnek.