Meglepő hatása lett az idegen növények terjedésének Magyarországon

A HUN-REN ÖK kutatóinak vezetésével végzett vizsgálatok igazolták, hogy az idegenhonos növények terjedése és az élőhelyek felaprózódása a generalista ízeltlábúfajokat támogatja, ezzel kiszorítva az értékes specialistákat.

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) munkatársainak vezetésével magyar kutatók ellentmondásos eredményeket találtak a gyepek fragmentációjának és a növényi inváziónak az ízeltlábúakra gyakorolt hatásairól. A vizsgálat eredményei szerint a közvetlen hatások mind a növényi sokféleségre, mind a különböző ízeltlábúcsoportokra pozitívak voltak, azonban

az alacsony természetvédelmi értékű generalista fajok részesültek előnyben, és nem az erdőssztyeppek szélsőségesen száraz és meleg környezetéhez adaptálódott értékes specialisták.

A kutatást bemutató tanulmány a Science of the Total Environment nemzetközi folyóiratban jelent meg.

Az igen magas természeti értéket képviselő erdőssztyeppeket gyepek és erdőfoltok mozaikja alkotja. Jelentős részük az elmúlt évszázad tájhasználat-változása során elpusztult, helyükre legtöbb esetben akác- és fenyőültetvények kerültek. A természetes élőhelyek feldarabolódása, fragmentációja mellett az idegenhonos növények elterjedése is veszélyezteti a fennmaradt erdőssztyeppeket.

A selyemkóró az észak-amerikai királylepke jól ismert tápláléknövénye, amely természetes elterjedési területén fontos természetvédelmi szerepet tölt be. Európában két évszázaddal ezelőtt több helyre is telepítették elsősorban méhészeti céllal, mivel nagy mennyiségű és jó tápanyagtartalmú virága kiválóan alkalmas mézkészítésre. Bár a selyemkóró legtöbbször nem borítja be a száraz homoki élőhelyeket, ezek a magas és így jól látható virágzó növények a gyér növényzetű gyepekből markánsan kiemelkednek. A kutatók feltételezték és bizonyítani is tudták, hogy a selyemkóró megváltoztatja a mikroklímát, amely szárazabb és hűvösebb volt az inváziós területeken, mint a selyemkóró nélkülieken, így közvetve befolyásolta az ízeltlábúakat (méhek, lepkék, viráglátogató darazsak, legyek, valódi poloskák és pókok). Az erdőssztyeppek mérete – amely 0,2-8,7 hektár között változott – kevéssé érintette az ízeltlábúak különböző csoportjait, csak a pókok fajgazdagságára volt negatív hatással.

Egyes fajok profitálnak az idegenhonos növények terjedéséből Forrás: NurPhoto via AFP/Creative Touch Imaging Ltd/NurPhoto/Creative Touch Imaging Ltd

A selyemkóró hatására megnövekedett a növények fajszáma, természetesen a nagyobb mennyiségű virágzó őshonos és selyemkóróból a beporzó rovarok profitáltak. Ezenkívül a növényi sokféleség és a vele kialakuló összetettebb növényzeti struktúra miatt a növényevők (poloskák) és a ragadozók (pókok) fajgazdagsága is bővült, ugyanakkor a talajnedvesség csökkenése a pókokat közvetetten negatívan érintette.

A fenti eredmények azt sugallják, hogy a selyemkóró jelenléte nem is annyira káros.

Amikor azonban a kutatók a vizsgált fajokat élőhely-generalistákra és -specialistákra osztották, azt találták, hogy a pozitív eredmények a generalistákra gyakorolt kedvező hatásoknak köszönhetők, míg a specialistákat a selyemkóró jelenléte nem befolyásolta jelentősen.

A tanulmány egyik szerzője, Batáry Péter szerint az invázió hosszú távon a generalista ízeltlábúak mennyiségének növekedését biztosítaná, ezzel kiszorítva az értékes specialistákat. A tanulmány első szerzője, Gallé Róbert hangsúlyozta, a fragmentáció megállítása és az érzékeny élőhelyek gondos kezelése mellett az invazív növények eltávolítása a kisméretű élőhelyekről fontos az őshonos élővilág megőrzéséhez.