Döbbenetes felfedezés a Holdon: meglepő dolgot találtak

16 July 2019, Baden-Wuerttemberg, Baden-Baden: The moon crosses the shadow of the earth at the total lunar eclipse. Photo: Michael Kappeler/dpa

A Hold belső magja egy szilárd gömb, amelynek sűrűsége a vaséhoz hasonló – erre jutott egy friss kutatás. A kutatók reményei szerint a felfedezés hozzájárulhat a Hold – és tágabb értelemben a Naprendszer – történetének pontosabb megismeréséhez.

„Eredményeink megkérdőjelezik a Hold mágneses mezejének fejlődését, köszönhetően annak, hogy bizonyítják a belső mag létezését, és támogatják a globális köpenyfelborulás forgatókönyvét, amely lényeges betekintést nyújt a Hold bombázásának idővonalába a Naprendszer első milliárd évében" – írta Arthur Briaudot, a Francia Nemzeti Kutatási Központ munkatársa a kiadott közleményben.

A Naprendszerben található objektumok belső összetételének elemzése a leghatékonyabban szeizmikus adatok segítségével lehetséges. A rengések által keltett akusztikus hullámok áthaladnak egy bolygó vagy hold belsejében lévő anyagon és visszaverődnek róla, ez a jelenség pedig segíti a tudósokat az égitest belsejének részletes feltérképezésében.

Bár a tudósok rendelkeznek az Apollo-misszió által gyűjtött holdi szeizmikus adatokkal, ezek felbontása túl alacsony ahhoz, hogy pontosan meghatározzák a belső mag állapotát. Ismert, hogy van egy folyékony külső mag, de a belső mag állapota továbbra is rejtély. A szilárd belső mag és a teljesen folyékony mag modelljei egyformán jól működnek az Apollo adataival.

Briaud és munkatársai űrmissziókból és holdi lézeres távolságmérési kísérletekből származó adatokat gyűjtöttek össze, hogy összeállítsák a különböző holdi jellemzők profilját. Ezek közé tartozik a Földdel való gravitációs kölcsönhatás okozta deformációjának mértéke, a Földtől való távolságának változása és a sűrűsége. Ezután különböző magtípusokkal végeztek modellezést, hogy kiderítsék, melyik felel meg leginkább a megfigyelési adatoknak.

A szakértők számos érdekes megfigyelést tettek. Az egyik, hogy azok a modellek, amelyek a legjobban hasonlítottak a Holdról ismert adatokhoz, aktív felborulást írtak le mélyen a holdköpeny belsejében.

Ez azt jelenti, hogy a Hold belsejében a sűrűbb anyag a középpont felé esik, a kevésbé sűrű anyag pedig felfelé emelkedik.

Ezt az aktivitást már régóta javasolják a Hold vulkanikus régióiban található bizonyos elemek jelenlétének magyarázataként.

Azt is sikerült kideríteni, hogy a Hold magja rendkívül hasonlít a Földéhez, azaz az égitest egy külső folyékony réteggel, valamint egy szilárd belső maggal rendelkezik.

A legújabb modellek szerint a külső mag sugara körülbelül 362 kilométer, a belső magé pedig körülbelül 258 kilométer. Ez a Hold teljes sugarának körülbelül 15 százaléka. Az is kiderült, hogy a belső mag sűrűsége körülbelül 7822 kilogramm köbméterenként. Ez az érték nagyon közel van a vas sűrűségéhez.

A Hold magja rendkívül hasonlít a Földéhez Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Michael Kappeler

2011-ben a NASA Marshall bolygókutatója, Renee Weber által vezetett csoport hasonló eredményekre jutott, amikor az Apollo-adatokon az akkori legmodernebb szeizmológiai technikákat használta a holdi mag tanulmányozására.

Tudjuk, hogy nem sokkal keletkezése után a Holdnak erős mágneses mezeje volt, amely körülbelül 3,2 milliárd évvel ezelőtt kezdett gyengülni. Az ilyen mágneses mezőt a magban lévő mozgás és konvekció hozza létre, így az, hogy miből áll a holdi mag, mélyen összefügg azzal, hogy hogyan és miért tűnt el a mágneses mező.