A haza bölcse, akit a nemzet prókátora titulussal is illettek

Székely Bertalan: Deák Ferenc portréja (1869)

Kétszázhúsz éve, 1803. október 17-én született a Zala vármegyei Söjtörön Deák Ferenc, a 19. század egyik legnagyobb magyar politikusa, az osztrák-magyar kiegyezés egyik létrehozója, „a haza bölcse".

A Batthyány-kormány igazságügy-minisztere lett

A régi nemesi családból származó Deák anyja belehalt a szülésbe, apját ötévesen vesztette el, rokonok nevelték Zalatárnokon és Kehidán. A győri jogakadémia elvégzése után Pesten tette le az ügyvédi vizsgát, majd Zala megyében lett tiszti ügyész, árvaszéki jegyző, 1832-ben helyettes alispán.

1833-tól a pozsonyi országgyűlés követeként kiemelkedő jogtudása, határozottsága, politikai érzéke, kiváló beszédkészsége és erkölcsi tartása hamarosan a reformerek vezetői közé emelte. Az 1839-40-es diétán már országos tekintély övezte, Wesselényi és Kölcsey távozása után a liberális ellenzék vezetőjének ismerték el.

Nagy szerepe volt az amnesztia kiharcolásában, szót emelt a magyar nyelv ügyében, az úrbéri viszonyok megszüntetéséért.

Deák Ferenc magyar politikus. Rusz Károly metszete Marastoni József litográfiája alapján (Vasárnapi Újság, 1867. február 24.) Forrás: Wikipedia

1843-44-ben részt vett a büntető törvénykönyv tervezetének kidolgozásában, a közteherviselés fő szorgalmazója volt. A javaslatot követő véres zalai zavargások és betegeskedése miatt visszavonult Kehidára, de innen is támogatta a védegyleti mozgalmat, közvetíteni próbált Széchenyi és Kossuth vitájában.

A szabadelvű tábor összefogása érdekében 1847-ben ő véglegesítette az Ellenzéki Nyilatkozatot, az alakuló Ellenzéki Párt programját, amely az 1848-as áprilisi törvények alapja lett.

Az 1848. március 15-i forradalmat követően a megyei közgyűlés felkérésére ismét részt vett az országgyűlés munkájában. Áprilisban a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere lett, júliusban az első népképviseleti országgyűlés tagjává választották. Miniszterként törvényjavaslatot dolgozott ki a hűbéri maradványok felszámolására. A Béccsel való szakításhoz vezető jogszabályokat ellenezte, sikertelenül tárgyalt Innsbruckban és Bécsben. Az udvarhű Jelacic (Jellasics) horvát bán támadása után, szeptember 11-én a kormány lemondott, megkezdődött a szabadságharc.

Jellasics bán a szábor ülésén Forrás: commons.wikimedia.org

Deák képviselőként ténykedett tovább, tagja volt az országgyűlés békeküldöttségének, amelyet a „lázadás" leverésére küldött osztrák fővezér, Windisch-Grätz herceg 1849. január 3-án Bicskén magánszemélyekként fogadott,

de a találkozó nem hozott eredményt. Deák már nem tudott a székhelyét Debrecenbe áttevő országgyűlés után menni, ezért hazatért Kehidára.

Az 1848-as törvények helyreállítását követelte

Zalai birtokán vészelte át a szabadságharc bukását, az elnyomatás viszontagságos első éveit, személyes példájával hirdetve a passzív ellenállást az önkényuralom ellen. 1850-ben eljárás indult ellene, de felmentették, mert nem vett részt az 1849-es trónfosztásban.

1854-től az év nagy részét Pesten, Az Angol Királynéhoz címzett szállóban töltötte, ottani lakosztálya lett hívei találkahelye. Kivárási taktikája eredményt hozott: Ausztria katonai megroppanása az 1859-es osztrák-francia-szárd háborúban és a Bach-rendszer kudarca nyomán tér nyílott a cselekvésre.

Az 1848-as országgyűlés megnyitása Forrás: Wikimedia Commons

Az 1861-es országgyűlésben a Felirati Párt vezéreként az 1848-as törvények helyreállítását követelte, amiről pártja – elfogadva I. Ferenc József uralkodását –f feliratban tájékoztatta a királyt (a Teleki László vezette Határozati Párt nem ismerte el Ferenc Józsefet uralkodónak, és határozatban utasította el a tárgyalást). Teleki öngyilkossága után az országgyűlés végül feliratot intézett Ferenc Józsefhez, aki ezt elutasította, az országgyűlést feloszlatta. Deák ezután újfent passzív ellenállásra szólított fel, de reálpolitikusként felismerte, hogy egyedül a kiegyezés a járható út.

Kormánymegbízatást már nem vállalt

A Pesti Naplóban 1865. április 16-án (név nélkül) jelent meg az általa írott úgynevezett húsvéti cikk, amelyben a birodalmi és a magyar érdekek egyeztetésének szükségességét hangsúlyozta. A bécsi Debatte-ban publikált újabb írásai tovább finomították a kompromisszumos elképzeléseket. A poroszoktól elszenvedett 1866-os königgrätzi vereség, majd Velence elvesztése után aztán már a bécsi udvar is készen állt a megegyezésre.

Magyar részről Deák irányításával folytak a kiegyezéshez vezető tárgyalások. Az 1867. évi XII. törvénycikk rögzítette Magyarország belső önkormányzatát a külügy, a hadügy és az ezek fedezését szolgáló pénzügyek közössége mellett.

Deák a „haza bölcse" cím mellé – amellyel már az 1840-es évek végén megtisztelték – ekkortájt kapta meg a „nemzet prókátora" titulust is a magyar nemzet érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként. Ő lett a nevét viselő párt vezetője az 1865-68-as országgyűlésen, de kormánymegbízatást nem vállalt. Az állam és az egyház szétválasztását, a polgári házasságkötést szorgalmazta, utolsó beszédét egyházpolitikai kérdésekről tartotta.

Deák Ferenc, a Batthyány-kormány igazságügyi minisztere Forrás: Wikimedia Commons

Ezután már a háttérből figyelte a fejleményeket 1876. január 28-án bekövetkezett haláláig.

Deák Ferenc koncepciózus reformer, mesteri taktikus volt. Alig voltak személyes ambíciói, politikusi pályáján erkölcsi értékek mozgatták. Kemény vitapartner volt, aki figyelembe vette a másik fél érdekeit is. Kiegyensúlyozottan, higgadtan politizált, végsőkig ragaszkodott az alkotmányossághoz és védte a nemzet érdekeit. Számos író, költő – Arany János, Kemény Zsigmond, Gyulai Pál – volt a barátja, részben így alakult ki az úgynevezett irodalmi Deák-párt.

Székely Bertalan: Deák Ferenc portréja (1869) Forrás: Wikimedia Commons/Székely Bertalan

Családot nem alapított, Vörösmarty árváját fogadta gyermekévé. 1837-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja volt.

Számtalan közterület, intézmény viseli nevét, többek között 1866 óta Budapest egyik központi tere és Budapest legdélibb Duna-hídja az M0-s autóúton, ő a névadója a győri Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának. Kehidai kúriája ma múzeum.

(MTVA Sajtóarchívum)