Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Számítógépes elemzésük eredménye azt sugallja, hogy a Deccan Traps (a világ egyik legnagyobb vulkáni területe Indiában) masszív gázkitörései voltak egyedül képesek a kihalási eseményt okozni. Ezek a kitörések, amelyek körükbelül egy millió éven át tartottak, a gáz által elnyomott masszív mennyiségű lávát hánytak ki a mai India nyugati részén.
A tudósok visszafelé dolgoztak az esemény helyszínéről származó bizonyítékok használatával. Magfúrással mintát vettek a mélyóceáin üledékből: a geológiai adatok azt mutatják, hogy az atmoszférába halálos gázkitörések kerültek, különösen a bolygót melegítő szén-dioxid és az óceánt savasító kén-dioxid. De az ilyen gázok származhattak az aszteroida becsapódásból is, mivel megolvasztotta a bolygó felszínén lévő sziklákat. Vagy származhatott a Deccan Traps kitörésekből. A korábbi a gázok forrását kutató munkák a Deccan Traps kiörések alatti láva pulzálásokat vizsgálva az időzítésre fókuszáltak. De a legjobb találgatások csak arról vannak, hogy mennyi kezdeti gáz volt a lávában. Például a lávában lévő szén-dioxid koncentrációra vonatkozó számítások egy nagyságrenddel változnak, ezért most a kutatók a gázkibocsátás szempontjából és nem a lávafolyás szempontjából közelítették meg a dolgot.
Hogy kibogozzák az egyes potenciális okok viszonylagos hozzájárulását, a kutatók egy statisztikai modellt használtak (Markov lánc és Monte Carlo módszer). Ez a módszer szisztematikusan tekintetbe veszi a különböző forrásokból származó gázkibocsátások forgatókönyvének valószínűségét, és mivel a szimulációk eredményei egyre közelebb kerülnek a geológiai megfigyelésekhez, a lehetséges megoldások felé konvergál. A kutatók módszere 128 különböző processzort fogott be, hogy a forgatókönyveket párhuzamosan futtassa. Aztán a processzorok minden modell futtatás végén összehasonlítják az eredményüket. Ez a párhuzamos számítás azt jelenti, hogy a számítások, mik másként egy évig tartanának, csak néhány napig tartanak.
(Markov-láncok: Andrej Markov szentpétervári matematikusról elnevezett láncok. Valószínűség számításban alkalmazzák. A véletlenszerű, de egymással összefüggő eseménysorok elmélete. A Monte Carlo módszer egy olyan matematikai eljárás, ami bizonytalan események lehetséges kimeneteleit számítja ki. Neumann János és Stanislaw Ulan fedezte fel a második villághábotú idején, hogy a bizonytalan fkörülmények közti döntsét segítsék. A módszer ismételt random mintavételekből számítja ki a történés kimeneteleinek valószínűségét. .A szerkesztő megjegyzése.)
A felhasznált adatok 3 a mélytengeri üledékből származnak, mindegyik a 67 millió-65 millió évvel ezelőtti periódust íveli át. Ezekben az üledékekben foraminifera van: ezek óceánlakó mikroorganizmusok, melyek karbonát héjai különböző szén- és oxigén izotópokat tartalmaznak. A héjuk kémiai összetétele rögzíti az óceán kémiáját a héj kialakulásának idején és így proxyként használhatók, amiből dedukálni lehet a múltbéli globális hőmérsékletet, valamint azt, hogy mennyi állat élt az óceánokban, és mennyi szén mozgott az atmoszféra, az óceán és a szárazföld között.
A számítógépes szimulációk azt állapították meg, hogy a vulkanizmusból származó atmoszférába kerülő gázmennyiség önmagában elegendő volt, hogy számot adjon a hőmérséklet változásokra és a szénciklusban történt változásokra, amiket a foriminifera adatokból megállapítottak.
(A proxy adatok a környezet megőrzőtt fizikai jellemzői, melyekkel a környezetet közvetlen mérésére alkalmasak. A proxy adatokból a paleoklímatológiában a tudósok rekonstruálják a múltbéli éghajlati körülményeket. A tudósok mintákat vesznek olyan dolgokból, amik rögzítik az éghajlatra utaló jellemzőket. Proxy adatokat nyújtanak például korallok, pollen, jégmagok, fák évgyűrűi, barlangok, trágyadomb lelőhelyek, óceáni és tavi üledékek, és történelmi adatok. A proxy adatok elemzésével a tudósok a műszeres vizsgálatokon túl messze többet megtudnak az éghajlatról. A szerkesztő megjegyzése.)
Az aszteroida becsapódás, ami a mai Mexikó területén lévő masszív Chicxulub krátert létrehozta, valószínűleg nem hozott létre olyan nagy változást a szén-dioxidban és kén-dioxidban, mint amit az elemzés megállapított.
Van aki azt mondja, hogy a foraminifera héjak nem ideális proxyk ahhoz, hogy az ősi hőmérsékleteket megállapítsák: a foriminifera héjakban lévő oxigén izotóp arányok nem csak a hőmérséklet miatt, hanem a tengervíz összetétele miatt is változnak. A különböző hőmérsékleti proxyk valószínűleg a modellekben reprodukált különböző gáz felszabadulási mintázatokhoz vezetnek.
Az aszteroida valószínűleg nem áll összefüggésben egy nagy gázfelszabadulással, de attól a bolygó környezetére gyakorolhatott más halálos hatásokat.
A kutatók is azt mondják, hogy a Chicxulub hatás sok romboló hatáshoz vezetett a tanulmányban felfedezett szén-dioxid és a kén-dioxid emissziókon kívül.
Ezek a becsapódás okozta pulverizált sziklákból felvert masszív pernye és por felhőket tartalmaznak. Korábbi kutatás azt sugallta, hogy ez a por 20%-kal,tompíthatta a Földet elérő napfény mennyiségét és fagyos telet idézett elő, ami gyorsan kiírtotta a növényeket és lerombolta az élőhelyeket. Sőt mi több, az új tanulmány szerint az aszteroida hatásnak nem volt hosszútávú hatása a bolygó szénciklusára a foraminifera héjakban a kihalás utáni egy millió éven át rögzült szénizotóp adatok alapján. De volt egy hirtelen csökkenés a foriminifera mennyiségében a becsapódás idején. Valószínűleg a Chicxulub becsapódás okozta gyors változás volt a felelős ezért.
A kihalást átívelő sok geokémiai rekord és ez a modellezés is nem tudja jól megragadni a Chicxulub becsapódással összefüggő változás rátáját. A becsapódás szignifikánsan kevesebb szén-dioxidot és kén-dioxidot szabadíthatott fel, mint a Deccan Traps, de ez majdnem azonnal történt. Tehát mégha az aszteroida becsapódás általában kevesebb gázt is szabadított fel, a felszabadulás gyorsasága ugyanolyan romboló lehetett.
(Forrás: Science News: https://www.sciencenews.org/)
