Bár a tudós kevés részletet mutat be a szörnyű esetről, Dulai Péter író, kriminológus kiderítette, hogy több tettes is magára vállalta a cselekményt, de egyikre sem tudták rábizonyítani a bűnösséget. Karikó Katalin megosztott a családi életéből egy döbbenetes tragédiát is, amelyre most Dulai Péter, a népszerű Élet elleni bűncselekmények-oldal szerkesztője figyelt fel.
Anyuka dédszüleit meggyilkolták. Ennél többet nem tudok. Nem tudom megmondani, ki tette és miért, csak annyit tudok, hogy a Kunhegyesen élő Szász Károlynak és feleségének élete hirtelen és erőszakosan ért véget
— idézte az 1934-es esetről író Karikót a kriminológus.
A szörnyűséges esetről ugyan Karikó nem sok részletet tudott, ám Dulai Péter megnézte, írtak-e valamit róla a korabeli lapok, és a jelek szerint meg is találta az ügyet.
A legtöbbet egy kilenc évvel később megjelent törvényszéki közleményből lehet megtudni. Ez a Magyar Országos Tudósítóban 1943. június 2-án jelent meg.
Az anyag elolvasása után elmondható, hogy nem csak Karikó Katalin nem tudja, ki/kik követte/követték el az ükszülei sérelmére elkövetett bűncselekményt, az ügy ugyanis felmentéssel zárult. Pontos dátumot egyébként nem találtam, de a kettős rablógyilkosság pár nap eltéréssel éppen 89 éve történt. A kunhegyesi kettős rablógyilkosság vádlottját a tábla felmentette
—jegyezte meg Dulai.
A vádlottat annak ellenére felmentették, hogy beismerte a kettős gyilkosság elkövetését.
„Egy ismeretlen fiatalember éjszaka behatolt Szász Károly gazdálkodó lakásába, ahol közvetlen közelről Szász Károlyt pisztollyal háromszor fejbe lőtte, majd Szász Károlynét ölte meg ugyancsak pisztolylövéssel. A gazdálkodó házaspár a gyilkos merénylet folytán életét vesztette. A tettes ugyanakkor 3500 pengőt elrabolt.
A Szász házaspár rablógyilkossági esetében a gyanú Gonda /Kasza/ Istvánra terelődött, aki bejáró cseléd volt Szászéknál.
Csendőri nyomozás során ez a gyanúsított a kettős rablógyilkosság elkövetését beismerte. A csendőrség huszonnégy pontba foglalta össze azokat a gyanús okokat, amelyek Gonda terhére felmerültek.
A gyanúsított azonban hamarosan visszavonta a beismerő vallomását s mert döntő bizonyíték nem merült fel ellene, az ügyészség megszüntette a további eljárást és Gondát szabadlábra helyezte."
Az ügyben a csendőrség azonban tovább nyomozott, és a gyanú ekkor már egy bizonyos Geszti Miklósra terelődött.
Őt 1935. február 15-én letartóztatták, de öt nap múlva ő is szabadlábra került és vele szemben is megszüntette a nyomozást az ügyészség.
Két évvel később többrendbeli rablógyilkosság és egyéb bűncselekmények miatt eljárás indult egy Szunyogh Lajos nevű egyén ellen, aki a csendőrségen történt kihallgatása során, illetve a törvényszéki elmeorvos szakértők előtt is beismerte, hogy a Szász Károly és neje elleni rablógyilkosságnak ő a tettese.
A vizsgálóbíró előtt azonban már visszavonta ezt a vallomását, az ügyészség pedig ellene – bizonyítékok hiánya miatt – nem emelt vádat.
Négy évig semmi nem történt, de 1941-ben egy névtelen feljelentés érkezett a szolnoki ügyészséghez, amely a Szász-féle rablógyilkosság elkövetésével egy Ibolya nevű ügyvédet és egy Horog nevű kocsmárost vádolt és Geszti Miklóst azzal gyanúsította, hogy a birtokában egy pénzverőgépet őriz.
Megindult a nyomozás és Geszti Miklóst letartóztatták. Többször kihallgatták, amikor tagadta a kémkedést és a pénzgyártást, de a Szász-féle gyilkosságot magára vállalta.
Ám közben Geszti Miklóst újból kihallgatták, és ő a kétrendbeli rablógyilkosság bűntettét „ez alkalommal is töredelmesen beismerte".
Ettől még az ügy nem zárult megnyugtatóan. 1941. október 16-án a vizsgálóbíró előtt már a beismerő vallomásait mind visszavonta.
Az ügyészség azonban most már vádat emelt ellene egy korábbi rablógyilkosság miatt – amelyben a tettes 2000 pengőt rabolt el, és amelyet szintén magára vállalt –, és megvádolta Karikó ükszülei megölésével is, így került az ügy a szolnoki törvényszék elé.
A főtárgyaláson a vádlott tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését. Kihallgattak több tanút, de ezeknek a vallomása nem nyújtott elegendő terhelő bizonyítékot a vádlott terhére, aki azzal is védekezett, hogy az előző beismerő vallomásokat kényszer hatása alatt tette.
A bizonyítási eljárás befejezése után a szolnoki törvényszék felmentette Geszti Miklóst az ellene emelt vád alól olyan indokolással, hogy noha gyanúokok felmerültek ellene, azonban ezek bizonyító erővel nem bírtak, tehát a vádlottat fel kellett menteni.