Amikor egy kooperatív hangyafaj tagjai találnak egy táplálék darabot, segítséget kérnek úgy, hogy feromon nyomot hoznak létre. A többi hangya követi a nyomot és találkoznak a helyszínen. Amikor elegendő hangya érkezett, mindegyik megragadja a darabot (általában egy levél) a szájával. Az elöl lévő hangyák húznak, a fészek irányába vezetve a többieket. A hátul levők nem csak tolnak, hanem emelnek is, hogy csökkentsék a surlódást, így a csoport kevesebb energiát pazarol el.
Korábbi kutatás már azt is bebizonyította, hogy az ilyen utazás elején minden egyes hangya elkezd húzni abba az irányba, amiről úgy véli, hogy a fészekhez vezet, sokuk hibásan. Így néhány másodpercig huzakodnak. Végül a csapatszellem érvényesül és minden hangya követi a vezetőt, és a táplálék darabot egészen a fészekig viszik. A menet közben elfáradó és lemaradó hangyákat lecserélik frissebb hangyák.
A kutatócsapat ebben az új munkában jobban megvizsgálta hangyákat terhük szállítása közben. Különböző méretű fogaskerekeket bevontak macskaeledellel, hogy táplálékforrást nyújtsanak nekik, aztán filmre vették az akciót, ahogyan a hangyák összegyűltek a táplálékforrás körül, felvették és haza vitték.
A kutatók azt találták, hogy a hangyák viselkedése nagyon hasonlít arra, amikor egy önjáró részecske keresztülhalad egy folyadékon, ahogy azt a Langevin-egyenletek leírják. Szerintük a fordítottja is igaz lehet vagyis, hogy egy önjáró részecske viselkedése szolgálhat modellként ahhoz hogy az egymással kölcsönhatásba lépő egyének rendszerének viselkedését jellemezzük.
(A Langevin-egyenletek a véletlenszerű mozgás egyenletének egy típusa, melyet a Brown-mozgás - a folyadékok és gázok részecskéinek szüntelenül zajló, véletlenszerű mozgása - tanulmányozására használnak. A szerkesztő megjegyzése.)
(Forrás: https://phys.org/)