A Régiók és Városok 21. Európai Hetén bemutatott új Eurostat regionális kézikönyv arra is rámutat: a várható élettartamra vonatkozó becslések kulcsfontosságú eszközt jelentenek a társadalom jólétének nyomon követéséhez, de a politikai döntéshozók számára is alapvető fontosságúak a megfelelő intézkedések kidolgozásához.
Franciaországot emelték ki példaként, amely a hosszabb életű népesség kihívásával és a társadalombiztosítási rendszerre nehezedő terhekkel küzd.
Ennek kezelése érdekében a kormány nemrégiben elfogadott egy sor reformot, amelyek célja a nyugdíjkorhatár emelése és a hosszabb munkavégzés ösztönzése. Franciaország nincs azonban egyedül az elöregedő népesség problémájával: a várható élettartam mutatója több évtizede emelkedik az egész unióban.
Az Európai Unióban a születéskor várható átlagos élettartam 80,1 év volt 2021-ben, de a legfrissebb adatok relatíve alacsonyabbak a 2020-as és 2019-es adatokhoz képest, valószínűleg a COVID-19 világjárvány miatt hirtelen megnövekedett halálozás miatt
– derült ki az Eurostat, az unió statisztikai hivatalának adataiból. – A születéskor várható élettartam 2019-ben minden idők legmagasabb értékét, 81,3 évet ért el, de aztán 2020-ban 80,4 évre csökkent.
Az enyhe visszaesés ellenére a várható élettartam azóta mutat emelkedő tendenciát, hogy az EU a 2000-es évek elején elkezdte az adatok rögzítését.
A hivatalos statisztikák szerint a várható élettartam az 1960-as évek óta évtizedenként átlagosan több mint két évvel emelkedett.
Összességében a nők tovább élnek, mint a férfiak (2021-ben 82,9 év, szemben a 77,2 évvel), ám egyes országokban – sőt régiókban – is tovább élnek az emberek, mint máshol.
Az Eurostat adatai szerint azonban nem minden nemzetnél történt azonos mértékű előrelépés – vagy bizonyos esetekben visszaesés – a várható élettartam becslésekben az évek során.
A születéskor várható legmagasabb élettartamú ország jelenleg Spanyolország átlagosan 83,3 évvel, amelyet Svédország (83,1 év), Luxemburg és Olaszország (mindkettő 82,7 év) követ.
A legalacsonyabb élettartamot Bulgáriában (71,4 év), Romániában (72,8 év) és Lettországban (73,1 év) jósolják a szakemberek.
És bár érdekesek az országonkénti különbségek, de talán még izgalmasabb azon régiók összehasonlítása az országokon belül, amelyek a hosszú élettartam skálán az átlagnál magasabb pontszámot érnek el.
Spanyolországban például az Andalúzia régióban születettek várhatóan 81,7 évig élnek, de a fővárosban, Madridban élők mintegy 85,4 évig, azaz több mint négy évvel tovább.
Hasonló tendenciák figyelhetők meg Olaszországban is. A déli Szicília szigetén élő olaszok körülbelül 81,3 évre számíthatnak, míg az északon, az osztrák határhoz közeli dél-tiroli Trentinóban letelepedettek várható élettartama 84,2 év, ami közel három év különbséget jelent.
Az észtek hosszabbították meg leginkább az élettartamukat: 2000 és 2021 között ugyanis nem kevesebb, mint 6,1 évvel nőtt a várható élettartamuk. Őket követi Írország (+5,8), Luxemburg (+4,7), Dánia (+4,6) és Szlovénia (+4,5).
Az első öt helyezett növekedése figyelemre méltó, különösen, ha összehasonlítjuk más országokkal, amelyeknek nem sikerült olyan jól kitolniuk az élettartam határait, vagy egyszerűen az uniós átlaggal, amely 2,5 éves növekedést regisztrált
– mondták el kérdésünkre a Régiók és Városok 21. Európai Hetén, egy háttérbeszélgetésen.
Bulgáriában viszont egyre „fiatalabban" halnak meg emberek a korábbi adatokkal összehasonlítva: a születéskor várható élettartam 2021-ben 0,2 évvel bizonyult kevesebbnek, mint 2000-ben.
Az Európai Bizottság egészségügyi jelentése szerint a szerencsétlen fordulat számos tényezőnek köszönhető,
többek között a küszködő egészségügyi rendszernek és a legtöbb uniós országénál magasabb stroke-halálozási aránynak.
A szakemberek kitértek a részletek elemzésére is: ahogy fogalmaztak, a mondjuk 65 éves korban várható élettartam az átlagos életévek számát jelenti, tehát hogy átlagosan hány évig élhet még egy személy ebben a korban. Ezt egy érdekes és kevésbé pontos mérőszámnak is tartják, mert például
az 1958-ban született és ma 65 éves személy születéskor várható élettartama nem veszi figyelembe az úgynevezett „kortárs változókat", például a jobb életmódot vagy épp az egészségügyi rendszer fejlődését.
A 65 évesen várható élettartam 2021-ben a becslések szerint 19,2 év, a nők esetében 20,9 év, a férfiak esetében pedig 17,3 év. Franciaországban és Spanyolországban volt ez 2021-ben a legmagasabb 21,4 évvel, Bulgáriában pedig a legalacsonyabb 13,6 évvel.
A 65 éves nők esetében a várható további élettartam szintén Spanyolországban volt a legmagasabb (23,5 év) és Bulgáriában a legalacsonyabb (15,5 év), míg a férfiak esetében Svédországban volt a leginkább kiugró (19,6 év) és Bulgáriában a legalacsonyabb (11,6 év).
A születéskor várható egészséges élettartam szintén fontos mutatója a népességünk egészségi állapotának. Ez jelzi talán a legfontosabb mérőszámot: azt, hogy utolsó éveinket egészségben élhetjük-e le.
Az Eurostat szerint a születéskor egészségben eltöltött életévek átlagos száma a nők esetében 64,5 év, a férfiak esetében pedig 63,5 év volt az Európai Unióban 2020-ban.
Ez a szám azóta egyre kedvezőbben alakul: 2011 és 2020 között 2,6 évvel nőtt, 61,4 egészséges évről 64 évre emelkedett.
Uniós szinten Svédországban vannak a legtöbb egészséges évvel megáldott lakosok – a nők átlagosan 72,7, a férfiak pedig 72,8 egészséges évet élnek. A svédeket az olaszok és a máltaiak követik: 68,7 illetve 67,2, illetve 70,7 illetve 70,2 egészséges évvel, amit bármiféle rokkantság, gyengeség vagy egészségügyi állapotban bekövetkező visszaesés nélkül élhetnek.
Érdekes módon Dánia – amely jó helyen szerepel a hosszú élettartam skálán – az egészséges évek tekintetében messze lemarad és „csak" a negyedik helyen áll ezen a listán:
a nők 57,7, a férfiak 58,1 egészséges évet éltek. Lettországban viszont mind a nők, mind a férfiak esetében igaz, hogy ők élik meg a legkevesebb egészséges életévet: 54,3, illetve 52,6 évet.
Számos tényező miatt élünk ma tovább és egészségesebben. A legfontosabb talán ezek közül a csecsemőhalandóság csökkentése, amelyet az Eurostat egy csecsemő első születésnapja előtt bekövetkező halálaként határoz meg.
Ma annak esélye, hogy egy újszülött túléli a gyermekkort, világszerte 50 százalékról 96 százalékra emelkedett.
A csecsemőhalandósági ráta az 1000 születésre jutó 3,8 halálozásról 3,2 halálozásra csökkent 2011 és 2021 között az egész unió területén.
Ha az elemzést kiterjesztjük az elmúlt húsz évre, a csecsemőhalandósági ráta csaknem a felére csökkent
– mutattak rá a szakemberek. – Ez 1999-ben 6,2 halálozást jelentett ezer születésre vetítve.
A legmagasabb csecsemőhalandósági rátát Bulgáriában (5,6 halálozás/1 000 születésre) és Romániában (5,2 halálozás/1 000 születésre) mérték 2021-ben az unióban, a legalacsonyabbat pedig Finnországban, Szlovéniában és Svédországban regisztrálták: mindhárom országban 1,8 halálozás jut ezer születésre.