November ötödikén vasárnap kora este, a napnyugta után idén már a tizedik alkalommal lobbant fel Magyarország területe felett az „aurora borealis", vagyis a sarki fény, amely minden eddiginél erősebb fényben ragyogott, és az ország legnagyobb részéről megfigyelhető volt.
Az ország különböző pontjain elhelyezett webkameráiknak köszönhetően számos kitűnő minőségű felvétel készült a különleges égi jelenségről. A szakemberek szerint
idén ez már a tizedik sarki fény észlelés volt hazánk területén,
de valamennyi közül eddig messze ez volt a legpompásabb. Fonyódon már közvetlenül a naplemente előtt este fél hatkor sikerült rögzíteni a felvillanó sarki fényt, ami ezt követően olan intenzíven kezdett ragyogni, hogy még a Balaton víztükréről is visszaverődött a fénye.
Ugyancsak fantasztikus látványt nyújtott a fővároshoz közeli Prédikálószéken elhelyezett meteorológiai webkamera felvételein, de a jelenség ettől sokkal délebbre, Nagykanizsa térségéből is jól látszott. Szinten mindenhol megfigyelhető volt hazánkból, ahol éppen nem takarták el felhők az égboltot.
A sarki fény - amelyet északi fényként is emlegetnek -, leggyakrabban a pólusok közelében, a mágneses pólustól 10-20 fok távolságra és a 3-ik, illetve a 6-ik szélességi kör között szokott fellobbanni. Sarki fény akkor keletkezik, amikor a napszél, vagyis a Napból érkező nagy energiájú töltött részecskék elérik a magnetoszférát, és a Föld mágneses mezejének hatására energiájuk egy részét leadják a magaslégkörben. Eközben ionizálódnak, illetve gerjesztődnek és különböző színárnyalatú fényt bocsátanak ki magukból.
A Napból a légkörbe érkező nagy energiájú protonok elektronbefogással hidrogénatomokká alakulnak, ezért a gerjesztett hidrogénatomokra jellemző vörös,
kék és ibolya színeket bocsátják ki esősorban a magas szélességi körökön,
de a légkör leggyakoribb két összetevője, a nitrogén és az oxigén kék, ibolya, valamint vörös és zöld színei is különféle intenzitással megjelenhetnek a sarki fényben. A leggyakoribb sarki fény szín a világoszöld és a lila.
A sarki fény erős naptevékenység idején nemcsak a pólusok közelében, hanem az alacsonyabb szélességi körökön, így időnként hazánk területén is fellobbanhat. A sarki fénynek öt megjelenési formája ismert: a folt típusú jól körülhatárolható kis méretű fényjelenség, az ív-forma egy enyhén görbülő szalagra hasonlít, az úgynevezett sáv forma redős szerkezetű, a sugár típusú pedig egy olyan egyenes fénynyaláb, ami a Föld mágneses erővonalait követi. A legnagyobb kiterjedésű sarki fény a fátyol-forma, ami egy nagy kiterjedésű diffúz fénylés.