A párnázott ajtók mögött zajló nagyhatalmi tanácskozások, a homályos hátterű titkosszolgálati akciók, politikai gyilkosságok, a közvélemény előtt nagy port felvert de államtitoknak minősített ügyek, az információs, illetve dezinformációs manipulációk, vagyis az átlagember számára érthetetlen hátterű közéleti eseményeket, botrányokat érintő találgatások mindig is valamiféle rendszeré összeállva mint politikai összeesküvés-elméletek jelennek meg a köztudatban. E konteók közül az új világrend elméletet (New World Order) övezi a legnagyobb érdeklődés.
A világkormány-konteóban hívők szerint a váratlan hatalmi átrendeződések, a hirtelen jött társadalmi válságok és háborúk hátterében ugyanis egy maroknyi, megfoghatatlan, ám de rendkívül befolyásos világuralomra törő elit, az úgynevezett háttérhatalom, másként a "deep state" képviselői állnak. Az 1980-as évektől kibontakozó és a Szovjetunió 1991-ben történ felbomlása után felgyorsuló globalizmus jelenségei sokak számára teszik hihetővé a kulisszák mögött ténykedő világuralomra törő csoport, egy informális világkormány létét, illetve ténykedését.
A szépíróból és költőből oknyomozó újságíróvá lett francia-kanadai Serge Monast e megfoghatatlan és hivatalosan nem létezőnek nyilvánított társaság leleplezésére tette fel az életét. A kevéssé ismert publicista miután 1995-ben megjelentette a „Les Protocoles de Toronto" (Torontói jegyzőkönyvek) című dolgozatát, egy csapásra világhírűvé vált.
A hatalmas port felvert jegyzőkönyvek valódiságáról azóta is kiélezett és nem egyszer indulatos viták zajlanak.
Sokan minden kétség nélkül hitelt adnak a torontói jegyzőkönyvek valódiságának, míg mások őrültségnek tartják az egészet.
A torontói jegyzőkönyvek forrása mind a mai napig ismeretlen. Maga Monast erről 1995 májusában úgy nyilatkozott, hogy amennyiben megjelölné az informátorait, azzal sokak és a saját életét is veszélybe sodorná. Monast állítása szerint a jegyzőkönyv még 1967-ben keletkezett az akkori világ tizennyolc legbefolyásosabb pénzügyi és gazdasági vezetőjének Torontóban megtartott és a nyilvánosság elől elzárt titkos tanácskozásán. De mit is tartalmaz ez az elhíresült és parázs vitákat kiváltó dokumentum?
Az állítólagos jegyzőkönyv – Monast interpretációjában – tizenöt pontba szedve összegzi annak az ötven évre szóló programnak a gyakorlati lépéseit, amelyek a világkormány hatalomra jutásához szükségesek, és
a társadalmi, a politikai, valamint a gazdasági életben „kívánatos" változásokat foglalják össze.
A program első pontjának értelmében az új világrend kialakítását a „szórakoztatás társadalmának" felépítésével kell elkezdeni, a minél intenzívebb fogyasztás iránti vágy és az anyagias szemlélet tömegessé tételével abból a célból, hogy a kisebb-nagyobb hagyományos társadalmi csoportok szétforgácsolásával létrehozzák az új individualista embertípust.
Az alapvetés második pontja az úgynevezett „ökológiai anarchizmus" elterjesztését és támogatását jelöli meg újabb célként, amelynek legfőbb eszköze a zöldmozgalmak életre hívása és támogatása. A második pont ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy e törekvés elsődleges célcsoportját a fiatal generáció, az egyetemisták és az entellektüelek kell, hogy alkossák. A zöldmozgalmak ugyanis alapvetően pozitív tartalmú üzeneteket közvetítenek a környezet és a természet védelméről, ezért szimpatikussá tehetők a széles közvélemény szemében,
ám a gyorsan radikalizálódó zöldek törvényszerűen ellenségessé válnak a saját kormányaikkal,
így megfelelő katalizátorai lehetnek a nemzetállami keretek meggyengítésének.
Monast szerint a jegyzőkönyv harmadik pontja az ál- és hamis tudományok terjesztését tartja kívánatosnak, mert ezek széles körű elterjedésével a tömegek hiszékennyé, tájékozatlanná és ezáltal manipulálhatóvá tehetők. Az állítólagos „torontói nagyok" nem kerülték meg az oktatás ügyét sem, elérendő célnak tartva a humán-műveltség leépítését és az analitikus gondolkodás száműzését, mint az eljövendő világkormány útját egyengető fontos feltételeket.
Cikkünk még nem ért véget! Lapozzon a következő oldalra a folytatáshoz!