Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az állítólagos torontói jegyzőkönyv több pontja is foglalkozik a „nagyok" által optimálisnak tartott világgazdaság kialakításának kérdésével. Az alapvetés 4. pontja szerint az egyik első és legfontosabb elérendő cél az országhatárokon átívelő nemzetközi, globális gazdasági rend kiépítése,
ami csak a még meglévő politikai és gazdasági határok fokozatos felszámolásával,
vagyis a nemzetállami szuverenitás leépítésével érhető el. A 6. pont fontos feltételnek szabja a nyugati nagyvállalatok arra való ösztönzését, hogy a termelésüket fokozatosan szervezzék ki a fejlődő világba, ami szintén jó eszköz a nemzetállami szuverenitás meggyengítéséhez.
A 7. pont végcélként pedig egy olyan globális gazdasági világrend kiépítését jelöli meg, amelyben az egyes nemzetállamoknak már nem lesz semmilyen lényeges diszpozíciója, befolyása a globális gazdaság irányítására. Ehhez kiváló eszköz a nyugdíjkorhatár folyamatos emelése, a jövedelmek vásárlóerejének csökkentése és a munkavállalói jogok megnyirbálása, hogy a munkáltatók bármikor és könnyen megszabadulhassanak a nekik nem tetsző munkavállalóktól.
Az állítólagos „torontóiak" gazdaságpolitikai programpontjában kitüntette szerepet játszik a 11. cikkely, melynek értelmében meg kell akadályozni a nemzetállamokat saját gazdaságuk önálló fejlesztésében, főleg a pénzügyi szektorban, energiaiparban, mezőgazdaságban és a technológiai iparágakban, továbbá pénzügyi függésbe kell tartani őket olyan szervezetek, mint az IMF és a Világbank hathatós közreműködésével.
Monast interpretációjában a torontói tizennyolcak a világkormány hatalomra jutásához elengedhetetlennek tartották az úgynevezett multikulturális vagy nyílt társadalmak kialakítását, a nemzeti keretek lebontásához és a nemzetállamok végleges felszámolásához.
Hogy ez miként valósítható meg, arról a protokoll ötödik pontja értekezik.
Eszerint szorgalmazni kell a harmadik világból a fejlett államokba irányuló migrációt, amit elsősorban a helyi fegyveres konfliktusok kirobbantásával lehet „ösztönözni".
A jegyzőkönyv 13. pontjában foglaltak szerint minél kiterjedtebb, egymással kompatibilis adatbázisokat kell létrehozni és összekapcsolni; a „világkormánynak" alárendelt politikai vezetők teljes magánéletét fel kell térképezni, és nyilvántartani a személyükhöz fűzhető kompromittáló adatokat. A „világkormány" törekvéseivel szembe menő nemzetállamokat
pedig pénzügyi és gazdasági nyomás alá helyezéssel, valamint szankciókkal kell „észhez téríteni"
az alapvetés 14. pontja alapján.
Az új világrenddel szembeszálló személyeket, főleg a szuverenista politikusokat meg kell bélyegezni, le kell járatni, és ha ez sem hoz kellő „eredményt", végső esetben likvidálni kell őket.
Az állítólagos torontói jegyzőkönyvek 1995-ös megjelentetése óriási felzúdulást váltott ki. A sajtóban elindított ellenpropaganda Serge Monast-ot azonnal elmeháborodott fantasztának nyilvánította. Az újságíró ellen rövid időn belül több büntetőeljárást is indítottak, rémhírterjesztés címén pedig 1996. december 3-án előállították és bűnügyi őrizetbe vették a montreali rendőrségen.
Egy nappal később ugyan szabadlábra helyezték, de másnap, 1996. december 5-én Monast-ot holtan találták a lakásán. A hivatalos orvosszakértői vizsgálat megállapítása szerint szívroham végzett az újságíróval, de ezt sokan kétségbe vonták azt állítva, hogy az egyes körök számára kellemetlenné vált publicistát eltették láb alól.
A torontói jegyzőkönyvek kiadásában segédkező két munkatársa közül az egyikük 1997 januárjában autóbaleset áldozatául esett,
a másik pedig még ugyanebben a hónapban – állítólagos ittassága miatt – kiesett egy montreali felhőkarcoló huszadik emeletéről.
Tény, hogy a vallásos miszticizmusra is hajlamos újságíró számos vélemény szerint élete végén súlyos pszichés problémákkal küzdött. Mindenesetre az is tény, hogy Monast nem sokkal a halála előtt,1996 novemberében megszellőztette, hogy rövidesen nyilvánosságra hozza az állítólagos 1967-es torontói tanácskozás résztvevőinek listáját.
Hirtelen bekövetkezett halála miatt erre azonban már nem került sor;
a lakásában őrzött iratok és adathordozók pedig szőrén-szálán eltűntek.
A torontói jegyzőkönyvek valódisága mellett érvelők Serge Monast sorsát tekintik az egyik legfőbb közvetett bizonyítéknak arra nézve, hogy nem csupán a szerző fantáziájából kipattant zavaros konspirációs teória lehetett ez a hátborzongatóan cinikus összeállítás.
A jegyzőkönyvek létét, illetve valódiságát azonban mind a mai napig nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. Az már egy másik kérdés, hogy az 1995-ben megjelentetett protokollban foglaltak közül számos akkor még valószínűtlennek látszó felvetés, így többek között a fejlett országokba irányuló tömeges illegális migráció, a nemzetállami keretek felszámolására indított ideológiai háború, és a nyugati világban jelenleg uralkodó fősodorral szembeszállók megbélyegzése, a „PC-terror" valósággá vált.
Ugyancsak nem a fantázia világába tartoznak azok az informális szervezetek sem, mint például az 1954-ben létrehozott és minden évben zárt ajtók mögött tanácskozó Bilderbeg-csoport, amelyben a világ legbefolyásosabb gazdasági, politikai és média személyiségei - jellemzően nem konzervatív, hanem baloldali-liberális közszereplők -,megvitatják a világ legfontosabb problémáit,
de sohasem hajlandóak felfedni, hogy valójában miről is tanácskoztak.
A Bilderberg-csoportnál kevésbé szemérmesek a Klaus Schwab nevével fémjelzett Világgazdasági Fórum prominensei, akik ma már nyíltan hirdetik, hogy – szerintük – csak egyetlen jövő létezik: a globalista világkormányé.
