1941. december 7-én a Japán Császárság hadüzenet nélkül megtámadta az Egyesült Államokat. A Hawaii-szigeteki Pearl Harbor – az amerikai csendes-óceáni hadiflotta központi bázisa – ellen vezetett légitámadás következményeként Franklin D. Roosevelt elnök másnap, a Kongresszus előtt megtartott beszédében bejelentette, hogy a „gyalázat napja" miatt az Egyesült Államok hadat üzen Japánnak. Az amerikai hadüzenettel a második világháború globális konfliktussá vált, amelynek - az Egyesült Államok szempontjából -, a Csendes-óceán lett az egyik legfontosabb hadszíntere.
A japán támadás időpontjában az Egyesült Államok haditengerészete még jelentős mennyiségi – és részben minőségi – hátrányban állt a császári flottával szemben. Éppen ezért az amerikai haditengerészet már 1942 elejétől intenzív fejlesztésekbe kezdett e hátrány felszámolása, illetve a japán flottával szembeni döntő erőfölény kialakítása végett.
E törekvés számos igen előremutató haditechnikai fejlesztésben öltött testet.
A radartechnikában és az ehhez kapcsolódó elektronikus hadviselési eszközök kifejlesztésében az Egyesült Államok rövid időn belül behozhatatlan előnyre tett szert a Japán Császársággal szemben.
Az ezzel összefüggő haditechnikai kutatások egyike a flotta felszíni egységeinek „láthatatlanná" tételével kísérletezett. Az 1942 végén elkezdett szupertitkos fejlesztés a Project Rainbow, vagyis a Szivárvány-projekt kódnevet kapta. A fejlesztők 1943 májusára álltak készen az általuk konstruált berendezés, egy nagy teljesítményű mágneses rezonátor kísérleti tesztelésére.
A Szivárvány-projekt kísérleti tesztjének elvégzésére – amihez állítólag személyesen Roosevelt elnök adott engedélyt – 1943. október végén került sor a philadelphiai hajógyárnak a haditengerészet számára átadott és lezárt területén. A kísérlet „alanyának" az U. S. Navy DE-173-as hadrendi számú 1300 tonna vízkiszorítású rombolóját, az USS Eldridge-t szemelték ki. A Cannon-osztályú romboló vadonatúj hadihajónak számított, amit közvetlenül a kísérlet elvégzése előtt, 1943. július 25-én adtak át a haditengerészetnek és augusztus 27-én lépett szolgálatba.
A rendkívül hiányos (és kétes eredetű) forrásokra figyelemmel nem rekonstruálható egyértelműen, hogy mi lehetett az állítólagos kísérlet valódi célja: a hajó „lopakodóvá", vagyis az ellenséges radarok számára észlelhetetlenné, vagy pedig valóságos optikai láthatatlanná tétele. A „Project Rainbow-t" kész tényként kezelő összeesküvés-elmélet hívői között megoszlik ebben a vélemény, csak egyvalamiben értenek egyet: a kívánt hatást egy olyan készülékkel kívánták elérni, amely roppant erős mágneses mezőt generál. A jól értesültek szerint az USS Eldridge-t még a kísérlet elvégzése előtt számos ismeretlen funkciójú berendezéssel szerelték fel.
A tesztre 1943. október 28-án került sor a philadelphiai hajógyár lezárt, és a haditengerészet által műveleti területté nyilvánított részén. A romboló fedélzetén ekkor száz tengerész tartózkodott. Amikor a generátort elindították, az állítólagos szemtanúk szerint az USS Eldridge először zöldes-sárgás színű ködbe burkolózott,
majd a romboló kontúrjai fokozatosan eltűntek mind a radarképernyőkről,
mind pedig az inspektorok szeme elől. E források szerint a hadhajó mintegy 10-14 másodpercig maradt láthatatlan. A generátor leállítása után a romboló ismét láthatóvá lett, ott állt teljes életnagyságában az eredeti horgonyzóhelyén.
A kísérletben részt vett és a fedélzeten tartózkodó tengerészek erős fejfájásról, illetve visszatérő hányingerről panaszkodtak, jó néhányan csonttörést szenvedtek el, és nem volt teljes a létszám sem: páran egész egyszerűen eltűntek a legénység tagjai közül.
A cikk a következő oldalon folytatódik.