Katasztrófa közeledik: eltűnhetnek a hím tengeri teknősök

A tengeri teknősök természetvédelmi státuszuk szerint veszélyeztetett fajnak számítanak

A közönséges levesteknősök már most is veszélyeztetett fajnak számítanak, főként az emberi tevékenység miatt: sokan vadásznak rájuk, mások begyűjtik a tojásaikat, megint mások elpusztítják az élőhelyüket, de az is egyre gyakrabban fordul elő, hogy a szerencsétlen állatok valamilyen szemétbe gabalyodnak, majd szépen lassan éhen halnak. Ám most egy másik, alattomosabb fenyegetéssel is szembe kell nézniük: lassan ugyanis eltűnhetnek a faj hímjei.

Növeli a kihalás kockázatát

A tengeri teknősök hímjeinek eltűnését részben az éghajlatváltozás okozta hőmérséklet-emelkedés okozza, ám a Frontiers in Marine Science című folyóiratban publikált, új tanulmány most egy másik, ember okozta problémát is feltárt, amely ezt a tendenciát fokozhatja.

Bizonyos szennyező anyagok elősegíthetik a tengeri teknősök úgynevezett „elnőiesedését"

– magyarázta Arthur Barraza, a Griffith Egyetem Ausztrál Folyók Intézetének toxikológusa és a kutatás vezető szerzője a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Kutatásunk azt mutatja, hogy a hím közönséges levesteknősök hiánya miatti kihalás kockázatot súlyosbíthatják a szennyező anyagok, amelyek a fejlődő állatok nemi arányát is befolyásolhatják, növelve annak esélyét, hogy inkább nőstények fejlődjenek ki.

A tengeri teknősök természetvédelmi státuszuk szerint veszélyeztetett fajnak számítanak Forrás: Pinterest

A közönséges levesteknősök (Chelonia mydas) hatalmas földrajzi elterjedési területtel rendelkeznek: az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceán, valamint a Földközi-tenger trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi régióiban élnek.

A hím fiókák jelenleg összességében erősen túlerőben vannak a nőstényekkel szemben, bár az egyensúlyhiány mértéke eltérő az elterjedési területük különböző részein.

Egyes melegebb helyeken, például a Nagy-korallzátony északi részén ma már minden egyes hímre több száz nőstény teknős jut. Ennek az az oka, hogy a tengeri teknősök hőmérsékletfüggő ivarmeghatározást alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy az embrió nemét a tojás körüli homok hőmérséklete határozza meg, a melegebb homok pedig a nőstényeket „részesíti előnyben". Ahogy a hőmérséklet világszerte emelkedik, a hím fiókák egyre ritkábban kelnek ki.

Szennyezőanyagok halmozódnak fel már a tojásokban

A legfrissebb kutatások szerint nem ez azonban az egyetlen tényező, amely meghatározza egy teknős nemét. Az új tanulmányban Barraza és munkatársai a közönséges levesteknősökre összpontosítottak a Heron-szigeten (a Nagy-korallzátony déli részén), amelyeket hosszú távon figyeltek meg.

A szakemberek jelentése szerint évente 200-1800 nőstény fészkel itt, és a szigeten született fiatalok ivararánya kiegyensúlyozottabb, mint az egyenlítőhöz közelebb születetteké: hímenként mindössze két-három nőstény található. A tudósok összesen tizenhét közönséges levesteknős tojást tanulmányoztak a szigeten, két órával azután, hogy a nőstény lerakta azokat.

Összegyűjtötték, majd olyan érzékelők mellé temették őket, amelyek óránként rögzítették a hőmérsékleti adatokat a fészek belsejében és a homok felszínén.

A kozmopolita közönséges levesteknős alapvetően trópusi faj, amely veszélyeztetettnek számít Forrás: Wikimedia Commons

Amikor a kis teknősök megjelentek, a kutatók feljegyezték az ivarukat, majd tesztelték őket tizennyolc nehézfém, többek között kadmium és króm, valamint szerves szennyező anyagok, például policiklusos aromás szénhidrogének (PAH), poliklórozott bifenilek (PCB) és polibrómozott difenil-éterek (PBDE) jelenlétére.

Ezek a szennyező anyagok mind ismertek és feltételezhetően „xenoösztrogénekként", tehát olyan molekulákként működnek, amelyek a női nemi hormonok receptoraihoz kötődnek

– mutatott rá Jason van de Merwe, az Ausztrál Folyami Intézet tengeri ökológusa és ökotoxikológusa. – A nőstény teknősök ezeket a szennyező anyagokat halmozzák fel a táplálékszerző helyeken.

Hozzátette: ahogy a tojások fejlődnek a nőstényben, felszívják a felhalmozott szennyezőanyagokat és megkötik azokat az embriók májában, ahol a kikelés után akár évekig megmaradhatnak.

A tanulmány eltérő ivararányt talált a Heron-sziget különböző fészkei között, de a legtöbben túlnyomórészt nőstény kis teknősök fejlődtek ki.

Ezek részaránya emellett összefüggést mutatott a kikelő teknősök xenoösztrogénszintjével, miközben a májukban lévő, magasabb szennyezőanyagszint korrelált a fészekben lévő nagyobb nőstény részaránnyal.

További kutatásokra van azonban szükség annak tisztázására, hogy ezek a szennyező anyagok hozzájárulnak-e a nemek arányában mutatkozó különbségekhez,

de a szakemberek szerint az összefüggés már most aggodalomra adhat okot, tekintettel a hím kikelések jelenlegi hiányára, valamint a tengeri teknősöket fenyegető egyéb veszélyek sorára.

Ráadásul, ahogy az ivararány közeledik a száz százalékos nősténypopuláció felé, a felnőtt nőstény teknősöknek egyre nehezebb lesz párt találni.