Az izraeliek 80 másodperc alatt szétlőtték a készülő arab atombombát

Izraeli F-16-os géppár

1981. június 7-én hitetlenkedve fogadta a világ, hogy izraeli harci gépek lebombázták a Bagdad mellett épülő iraki atomreaktort. Mint kiderült, hogy az izraeli vadászbombázók 30 méteres magasságban átrepültek az ellenséges Jordánia és Szaúd-Arábia légterén, hogy becsapják a légvédelmi radarokat. Az iraki légvédelem sem vette észre a támadókat. Az Opera-hadműveletben tizenegyen meghaltak a reaktornál, az izraeli gépek pedig sértetlenül tértek vissza a bázisukra. Az izraeli kormány azzal indokolta a megelőző csapát, hogy meg kellett akadályozni Szaddam atombombájának kifejlesztését. 

Az iraki nukleáris program

Irak az 1960-es években kezdett az atomprogramjába és a 70-es évekre jutott oda, hogy saját atomreaktor építésén gondolkozhasson. Szaddam Huszein először Olaszországtól akarta megvásárolni az atomreaktort, de nem járt sikerrel. A diktátor ekkor Jacques Chirac francia miniszterelnökhöz fordult. Iraknak jó kapcsolatai voltak Franciaországgal, ezt jelezték a hatalmas fegyvervásárlások is, hiszen Irak a szovjet fegyverzet mellett francia forrásból fejlesztette a hadseregét.

Szaddam Huszein és Jacques Chirac egy francia atomerőműben 1975-ben Forrás: Shafaq

Szaddam ellenállhatatlan ajánlatott tett olcsó iraki olajszállításra, ami az 1973-74-es arab olajembargó után túl jól hangzott a francia vezetők számára. Jean-Pierre Van Geirt neves belga újságíró, aki egyebek mellett az AFP francia hírügynökségnek dolgozott, és a Le Monde napilap vezető riportere is volt, azt mondja, hogy Szaddam szemérmetlenül lefizette a francia döntéshozókat.

Ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Az Irakban tárgyaló francia miniszterek, kormánytanácsadók, mindenki bőröndnyi pénzzel érkezett haza.

Irak így tudta megvásárolni az Osiris reaktort és a kisebb teljesítményű Isis kutatóreaktort 1976-ban. A projekt része volt az építkezés megvalósítása és az üzemeltetésre való felkészítés is. Szaddam 7 ezer Renault gyártmányú járművet is rendelt, csak hogy lekenyerezze Chiracot.

Érdekesség, hogy az ügyletben végül Olaszország is részt vett.

Olasz cégek vállalták az elhasznált fűtőanyag újrahasznosítását, és a plutónium kivonását a fűtőelemekből.

Az irakiak Tammuznak nevezték a nagy reaktort, a franciák Osiraknak. Az atomfegyvergyár neve Tuvajta Nukleáris Kutatóközpont lett.

Félelem Iránban és Izraelben

Irak és Franciaország többször közölte az üzletről. hogy kizárólag békés célokat szolgál, de ez nem nyugtatta meg azokat az országokat, amelyek iraki fenyegetésben éltek: Iránt és Izraelt.

A perzsa és a zsidó állam akkoriban természetes szövetségesként együttműködtek, azon az alapon, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van".

Izraelt többször azzal fenyegette az iraki diktátor, hogy „eltörli a Föld színéről". Vezető bagdadi lapok arról cikkeztek, hogy Iraknak nemsokára lesz egy olyan bombája, amely „megoldja az Izrael-problémát." Iránnal szemben pedig Irak regionális középhatalmi vetélytársként lépett fel, majd háborút indított ellene.

A legnagyobb kockázatot mindkét ország számára az jelentette, hogy 1978-ban Irak 72 kiló 93 százalékosra dúsított uránt vásárolt a franciáktól.

Előzőleg az izraeli kormány kérte a francia kabinetet, hogy csak kisebb mértékben dúsított hasadóanyagot adjanak el Iraknak, amelyből nem lehet atomfegyvert gyártani, de ezt a Chirac-kormány elutasította.

Akcióba lép a Moszad

Izraelben nem csak a kormány és a haderő foglalkozik az ország védelmével, hanem az ún. biztonsági tanács. Ebben a testületben prominens ellenzéki politikusok és korábbi állami vezetők, valamint magas rangú katonatisztek is helyet kapnak. A biztonsági tanács eleinte azt remélte, hogy a titkosszolgálat meg tudja akadályozni Szaddam atomreaktora felépítését.

A Moszad a szokott kreativitásával kezdett foglalkozni az üggyel. Az ügynökök először megkörnyékezték a reaktor tervezésén dolgozó francia mérnököket és technikusokat. Diagramokat, pontos műszaki rajzokat készítettek, illetve poloskát telepítettek az irakiak és a francia gyár közötti faxvonalakra, amelyeket akkoriban lehallgathatatlannak hittek a világban.

Atomerőmű vezérlőterme 1980 környékén Forrás: Pinterest

Közben az ügynökök megkeresték a programban résztvevő francia és olasz vállalatok vezetőit, a menedzsment tagjait, a mérnököket, technikusokat, tudósokat, és hol könyörögtek nekik, hogy ne folytassák a munkát, hol pedig nyíltan megfenyegették őket. A kampány nem járt sikerrel, alig néhány érintett mondott csak fel. Még az sem késztette megfontolásra a résztvevőket, hogy az izraeli ügynökök likvidálták a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség egy egyiptomi atomtudósát, aki titokban Szaddamnak dolgozott.

Vele együtt a program összesen 12 kutatója halt meg gyanús körülmények között

.

A halálukat ma sem tartják véletlennek, de Izrael máig nem ismerte el a gyilkosságokat.

Voltak sikereink ebben az akcióban, ennyit mondhatok -,

nyilatkozta egyszer Dávid Ivri tábornok, az izraeli légierő akkori parancsnoka.

A Moszad felrobbantja az atomreaktor alkatrészeit

Begin miniszterelnök további lépésekre utasította a Moszad igazgatóját, Jichák Kofit. A titkosszolgálat ekkor megkezdte a tervezett hadműveleteinek második fázisát, és a mai kifejezéssel élve a beszállítói láncra fókuszált.1979 tavaszán 15 Moszad-ügynök a legendás Mike Harari vezetésével betört a touloni CMIM nevű atomenergetikai gyártócég raktárába.

Egy részük elkezdett lövöldözni, hogy elterelje az őrség figyelmét, amíg a többiek időzített bombákat helyeztek el azt iraki reaktor már elkészült alkatrészein.

Egyes vélemények szerint magukat a fűtőelemeket robbantották fel. A hatalmas detonáció óriási károkat okozott a berendezésekben. A robbantás 2 évvel visszavetette a reaktor befejezésének dátumát. A franciák kénytelenek voltak 1981-re tolni az átadás időpontját.

Az iraki atomerőművet először iráni F-4 Phantom vadászbombázók támadták meg Forrás: The Drive

1979 és 1981 között Irán legalább egy, de egyes források szerint két légitámadást is végrehajtott izraeli segítséggel a reaktor ellen, és bár sikerült komoly károkat okozni, nem tudták elpusztítani azt. Szaddam szégyenében Izraelt tette felelőssé a légitámadásért.

Irak bosszút fog állni a cionistákon, és megsemmisíti őket!

A Moszad ekkor tájékoztatta az izraeli kormányfőt, hogy titkosszolgálati műveletekkel lehetetlen lesz megakadályozni a diktátor atombombájának megszületését.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!