A mamutoknál kétszer nagyobb állatokra vadásztak a neandervölgyiek

Egy 13 tonnás Palaeoloxodon bika teljes felhasználásához a neandervölgyieknek nagyobb csoportokba kellett gyűlniük, mint azt korábban elképzelték

A neandervölgyiek koruk legnagyobb szárazföldi állataira vadásztak: olyan óriási állatokra, amelyek kétszer annyit nyomtak, mint a mai afrikai elefántok vagy éppen a mamutok. Ez a teljesítmény nemcsak a legközelebbi rokonainknál korábban meg nem erősített szervezettségi (és bátorsági) szintről tanúskodik, hanem jelentős mértékben alakíthatta a neandervölgyi társadalmat Európában a jégkorszakok között.

Valószínűleg óriási állatokra vadásztak

A MONREPOS Régészeti Kutatóközpont Sabine Gaudzinski-Windheuser professzor vezetésével egyenes agyarú elefántok (Palaeoloxodon antiquus) csontjaira bukkant a németországi Neumark-Nord 1-ben, amelyeken körülbelül 125 ezer évvel ezelőtti vágásnyomok láthatók. Bár ezek első látásra más okból elpusztult egyedeken végzett dögevés eredményeként keletkezhettek, a szakemberek azzal érveltek, hogy az így kezelt csontok olyan bőségesen fordultak elő az adott lelőhelyen, hogy valószínűleg ott vadásztak rájuk.

Ez a felfedezés azonban felvetett egy-két kérdést: vajon van-e valami jellegzetes Neumark-Nordban, esetleg az óriáselefántvadászat szélesebb körben elterjedt gyakorlat lehetett?

Egy 13 tonnás Palaeoloxodon bika teljes felhasználásához a neandervölgyieknek nagyobb csoportokba kellett gyűlniük, mint azt korábban elképzelték Forrás: Alex Boersma/PNAS

A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban közzétett tanulmány szerzői a mai Kelet-Németország két másik lelőhelyéről, Gröbernből és Taubachból származó Palaeoloxodon-csontok segítségével válaszolták meg saját felvetéseiket.

A három csontkészlet közös jellemzője (amellett, hogy mindhárom elég közel van egymáshoz), hogy valamennyi 125 ezer évvel ezelőtt keletkezett; az utolsó interglaciális időszakban, amikor a Föld hőmérséklete a maihoz hasonló volt.

Csupán egy elefánttetem áll rendelkezésre Gröbernből, és a Taubachból származó csontok közül is csak tizenhéten láthatók vágásnyomok. Ennek ellenére a hasonlóságok igen szembetűnők.

Mindkét gyűjteményben hasonló mészárlási mintákat azonosítottunk, mint a Neumark-Nordnál, ami azt bizonyítja, hogy az elefántok kiterjedt kizsákmányolása széles körben elterjedt neandervölgyi gyakorlat lehetett az utolsó jégkorszak korai részében

– mondták a tudósok az IFL Science online tudományos portálnak. – Ezek a lelőhelyek ugyancsak igazolták a felnőtt hím elefántok vadászatát, amelyek jóval nagyobbak voltak, mint a nőstények, de valószínűleg inkább egyedül, és nem csordákban vándoroltak.

A Taubachnál talált fognyomok arra utalnak, hogy a nagy húsevők is rákaptak a csontokra, de ezek elég ritkák, ami azt mutatja, hogy a neandervölgyiek hosszú ideig képesek voltak távol tartani a vetélytársaikat.

Gröbern és Taubach területén valószínűleg „szerencsés" neandervölgyiek élhettek, akik rábukkanhattak egy nemrég elpusztult elefántra.

A Neumark-Nordnál azonban valószínűbbnek tűnik, hogy a vadászat a régió neandervölgyi embereit jellemezte ebben a meleg korszakban.

Sokszorosan fedezte egy neandervölgyi kalóriaszükségletét

Hacsak az elefántvadászat nem számított a kor extrém sportjának (amelyet a haszon maximalizálása nélkül űztek), a neandervölgyieknek biztosan volt módjuk arra, hogy hasznot húzzanak ezekből az óriásállatokból.

A kutatócsoport számításai szerint egyetlen, átlagos méretű Palaeoloxodon egyedtől akár kétezerötszázszor annyi húshoz lehetett jutni, mint amennyi fedezte egy neandervölgyi napi kalóriaszükségletét.

Ám hacsak a vadászoknak nem volt módjuk a hús tartósítására, az gyorsan megromlott, még télen is.

Egy egyenes agyarú elefánt bika (P. antiquus) életnagyságú rekonstrukciója a Landesmuseum for Vorgeschichte-ben, Halle-ban Dr. Sabine Gaudzinski-Windheuserrel a méretezéshez Forrás: Lutz Kindler, LEIZA (CC BY-NC-ND)

Következésképpen: a tanulmány szerzői szerint a neandervölgyiek vagy rendelkeztek olyan tartósítási technikákkal, amelyekről mi nem tudunk – és gyorsan meg tudták valósítani –, vagy pedig ilyen óriási zsákmány esetében nagy számban gyűltek össze, hogy ekkora mennyiséget elfogyasszanak.

A szakemberek szerint azonban bármelyik elméletet is igazolják, az megváltoztatja a neandervölgyiek társadalmáról alkotott képünket, legalábbis Németországban. A tanulmány úgy véli, hogy az igazság valószínűleg a kettő kombinációja.

Ráadásul egy kis csoport nem tudott volna túl sok húst magával vinni. És ha képesek is voltak az élelmiszer tartósítására, a teljes felhasználáshoz akkor is sokáig a közelben kellett maradniuk, ahelyett, hogy állandóan mozgásban lettek volna.