Dél-Afrika első fekete bőrű elnöke, az apartheidellenes harc jelképe

II. János Pál és Nelson Mandela volt dél-afrikai elnök beszélget 1995-ben

Tíz éve, 2013. december 5-én hunyt el a Nobel-békedíjas Nelson Mandela, Dél-Afrika első fekete bőrű elnöke, a faji megkülönböztetés elleni harc világszerte ismert jelképe.

Nem jutott el a diplomáig

Az ország délkeleti részén fekvő Mvezo faluban született 1918. július 18-án a xhosza nép thembu törzsét irányító Madiba királyi dinasztia tagjaként. A Rolihlahla („bajkeverő") Mandela nevet kapta, az angol Nelson keresztnév első iskolai tanítónőjétől származik. Szülei írástudatlanok voltak, de őt metodista iskolába járatták, felsőfokú tanulmányait a kizárólag feketék számára fenntartott fokföldi Fort Hare Egyetemen kezdte.

Politikai tevékenysége miatt hamarosan eltanácsolták, ezután a johannesburgi Witwatersrand Egyetemen hallgatott jogot az intézmény egyetlen fekete bőrű diákjaként; sanyarú anyagi helyzete miatt nem jutott el a diplomáig.

Az ifjú Nelson Mandela Forrás: Wikimedia Commons

Mandela 1944-ben alapító tagja volt a feketék jogaiért küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) ifjúsági szervezetének, amelynek hamarosan titkára lett, és határozott fellépést szorgalmazott a feketék és fehérek elkülönítését a végletekig vivő apartheid rendszerrel szemben. 1952-ben az ANC transvaali regionális szervezetének elnöke és a párt elnökhelyettese lett, ugyanebben az évben Oliver Tambóval, az ANC későbbi elnökével együtt nyitották meg az első fekete ügyvédi irodát Johannesburgban.

Mandela az apartheidellenes harc jelképe

A rendőrség folyamatosan zaklatta, majd 1956 decemberében letartóztatták és 30 társával együtt hazaárulás vádjával bíróság elé állították. A négy évig húzódó per végén minden vádlottat felmentettek, de Mandela kiszabadulva már nem látott esélyt a törvényes keretek közötti küzdelemre, mert az ANC-t éppen akkor tiltották be.

Egyre több tüntetés fulladt végül erőszakba Forrás: Getty Images

Illegalitásba vonult és a Nemzet Lándzsája (Umkhonto we Sizwe) néven létrehozta az ANC földalatti katonai szervezetét, rövid ideig külföldön is próbált ügyének támogatást szerezni.

1962-ben hazatért, de nem sokkal később letartóztatták, majd 1964-ben szabotázs és az államrend erőszakos megdöntésére szövetkezés vádjával életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A per hatalmas visszhangot keltett, Mandela az apartheidellenes harc jelképe, világszerte ismert személyiség lett.

Mandela cellája Forrás: Picasa

Büntetését a Fokváros melletti hírhedt Robben-börtönszigeten kellett letöltenie; apró kőcellában lakott, félévente egy látogatót fogadhatott és egy levelet írhatott, minden nap követ kellett törnie.

Többször felkínálták neki az amnesztiát, ha felhagy politikai tevékenységével, de ezt mindig visszautasította, sőt arra is volt ereje, hogy éjszakánként tanulva elvégezze egy londoni egyetem jogi levelező kurzusát.

Titkos tárgyalásokat kezdett vele a kormány

A nemzetközi közösség által az apartheid rezsim ellen bevezetett szankciók az 1980-as évektől egyre jobban éreztették hatásukat, a rendszer recsegni-ropogni kezdett. Mandelát 1982-ben egy enyhébb fokozatú börtönbe helyezték, majd 1986-ban, még fogolyként, titkos tárgyalásokat kezdett vele a kormány.

A keményvonalas Pieter Botha elnök 1989-ben lemondásra kényszerült, a helyére lépő Frederik Willem de Klerk pedig, belátva az apartheid fenntarthatatlanságát, 1990. február 2-án legalizálta az ANC-t, kilenc nappal később feltétel nélkül szabadon bocsátották a huszonhét éve raboskodó Mandelát.

Nelson mandela szabadon engedését ünnepli a tömeg 1990-ben Forrás: AFP/Walter Dhladhla

Mandela és de Klerk kulcsszerepet játszott az apartheid békés felszámolásában, a demokratikus átmenetben, erőfeszítéseikért 1993-ban mindketten Nobel-békedíjat kaptak. Mandela a díjat átvéve így fogalmazott:

„Szerepünk nem több, mint hogy népünk millióinak képviseletében állunk ma itt. Nekik volt bátorságuk felkelni egy olyan társadalmi rend ellen, amelynek lényege a háború, az erőszak, a fajüldözés, az elnyomás, és amely egy egész nép hanyatlását okozta. Engedjük felvirradni egy új korszak hajnalát."

Ez a korszak az 1994. április 26-29-i első szabad választással köszöntött be. Az új parlament, amelyben az ANC-nek volt elsöprő többsége,

május 10-én első döntésével Mandelát választotta meg az ország első fekete bőrű elnökének, alelnöke de Klerk lett.

Beiktatási beszédét így zárta:

„Soha, soha és soha többé ne fordulhasson elő, hogy ez a gyönyörű föld megint azt tapasztalja, hogy valaki valakit elnyom, emberi méltóságában megaláz. Uralkodjon szabadság!"

Ravatalánál százezren rótták le kegyeletüket

Elnökként az ország újjáépítésén és újraegyesítésén dolgozva a feketék növekvő igényei és a fehérek félelmeinek leküzdése között kellett egyensúlyoznia. A hivatalról 1999-ben köszönt le, ezután

idejét a gyermekjogok védelmének, az írástudatlanság, a szegénység felszámolásának és az AIDS elleni küzdelemnek szentelte, tabut megtörve hozta nyilvánosságra, hogy egyik fia is a rettegett betegségben halt meg.

II. János Pál és Nelson Mandela volt dél-afrikai elnök beszélget 1995-ben Forrás: AFP/Gary Bernard

A politikától 2004-ben vonult vissza, a nyilvánosság előtt utoljára 2010-ben, a dél-afrikai labdarúgó világbajnokság döntőjén jelent meg. Háromszor nősült és hat gyermeke született, 1998-ban, nyolcvanévesen vette feleségül Graca Machelt, a repülőbalesetben elhunyt mozambiki elnök özvegyét.
Utolsó éveit visszavonultságban töltötte Qunu faluban, ahol gyermekkorában élt.

Kilencvenöt évesen, 2013. december 5-én halt meg, ravatalánál százezren rótták le kegyeletüket, hamvait Qunuban helyezték végső nyugalomra.

Önéletrajza A szabadság útján címmel 1994-ben (magyarul 2008-ban) jelent meg, erre épült a 2013-ban bemutatott Mandela című film, amelynek főszerepét Idris Elba alakította. Születésnapját az ENSZ 2009-ben nemzetközi Mandela-nappá nyilvánította, a világszervezet által alapított Nelson Rolihlala Mandela-díjat 2015 óta ötévenként ítélik oda. A Madiba, a „nemzet atyja" néven emlegetett politikust hazájában szinte szentként tisztelik, a pretoriai elnöki hivatal előtt álló kilenc méter magas bronzszobra kitárt karokkal ábrázolja, mintha át akarná ölelni az általa megálmodott „szivárványnemzetet".

(Az MTVA Sajtóarchívum)