Frederick Valentich közel sem tartozott a fegyelmezett, tapasztalt pilóták közé. Kétszer jelentkezett az Ausztrál Királyi Légierőhöz, azonban mindkét alkalommal elutasították nem megfelelő végzettsége miatt. A kudarc nem tántorította el a fiatal férfit a repüléstől, így hamarosan az Air Training Corps kadétja lett.
Valentich 1958. június 9-én született Melbourne-ben. A szüleivel és három testvérével élt egy háztartásban, eltűnése idején pedig a szülővárosában egy üzletben dolgozott eladóasszisztensként. A repülés mindig is a vágyálma volt.
Tanulópilóta szakszolgálati engedélyét 1977 februárjában kapta meg, a rá következő szeptemberben pedig már a magánpilóta szakszolgálati engedélyt is megszerezte. Valentich polgáripilóta-képzésen is részt vett, eredményei viszont gyengék voltak, számos vizsgatárgyát elbukta. A tanulmányi problémák mellett több repülési incidens is köthető a nevéhez. Az egyik ilyen alkalommal egy ellenőrzött légtérbe lépett be, amiért figyelmeztetést kapott. Kétszer szándékosan felhőbe is repült, az egyikért hivatalos eljárást is indítottak ellene.
A fiatalember jellemrajzához még egy érdekes szempont kapcsolható.
Édesapja, Guido Valentich szerint fia lelkes rajongója volt a földönkívüliekkel kapcsolatos jelenségeknek, és meggyőződéssel vallotta, hogy bolygónk hamarosan idegen invázióval találja magát szembe.
Az ifjú Valentich mögött összesen 150 repült óra tapasztalat állt, amikor a Moorabbin reptérről egy Cessna 182-L típusú kisrepülőgéppel felszállt 1978. október 21-én. Az irányítóközponttal megosztott célja szerint Victoria állam déli partjait követve, Cape Otwayt érintve a Bass-szorosban fekvő King-szigetre repült volna. Itt az volt a terve, hogy utasokat vesz fel, majd visszatér a kiindulási pontra.
A történet első ellentmondása itt következik. A hozzátartozóknak Valentich ugyanis nem említett semmit az állítólagos utasokról, sőt a nekik vázolt elképzelések alapján azért utazott a szigetre, hogy egy kisebb rákszállítmányt vegyen fel. A későbbi vizsgálat során kiderült, hogy egyik állítás sem volt igaz, ráadásul az általános protokollt követve a pilóta a King-szigeti repteret sem értesítette a gép lehetséges érkezéséről.
Valentich helyi idő szerint 18.19-kor szállt fel, majd röviddel ezután kapcsolatba lépett a melbourne-i repülési szolgálattal. A pilóta által közölt információk szerint 19.00-kor érte el Cape Otwayt. A repülőgép nagyjából 256 kilométer per óra utazósebességgel haladt, a látási viszonyok jók voltak, a szélerősség is gyengének számított.
Az események 19.06-kor vettek érdekes fordulatot. Valentich megkérdezte a melbourne-i repülési szolgálat tisztjét, Steve Robeyt, hogy van-e más gép rajta kívül ötezer láb (1524 méter) alatti magasságban, de nemleges választ kapott.
A fiatal pilóta viszont egy nagyméretű légi járművet látott, négy fényesen világító leszálló fényszóróval.
Rövidesen az ismeretlen gép - szokatlanul nagy sebességgel - legalább ezer lábbal (300 méterrel) elhaladt a Cessna 182-es fölött. Nem sokkal ez után az objektum már kelet felől közelített a férfi felé. Az azonosítatlan tárgy újra és újra Valentich feje fölé repült, aki emiatt úgy érezte, annak pilótája szándékosan játszadozik vele.
19.09-kor a légiirányító Valentich repülési szintje felől érdeklődött, és megerősítette, hogy ő sem tudja azonosítani a kérdéses légi járművet. Valentich 4500 lábban határozta meg helyzetét, és tömören beszámolt az őt zaklató objektumról. A hosszúkás tárgy olyan gyorsan repült, hogy nem tudta jól megfigyelni. Ezt követően rövid időre megszakadt a kommunikáció az irányítótorony és a kisgép között. A kapcsolat helyreálltával Valentich már pontosabb adatokkal szolgált az objektumról.
Elmondása szerint az szabályosan „keringett" felette, felülete fémesen fénylett, és zöld színű lámpákkal volt kivilágítva.
Ezután újabb szünet állt be a kommunikációban. Amikor a kapcsolat visszatért, Valentich arról beszélt, hogy a tárgy hirtelen eltűnt. Újabb pár másodperces kapcsolatmegszakadás után a már cseppet sem nyugodt pilóta azt észlelte, hogy az előbb felszívódott légi jármű ezúttal délnyugatról jön. Pontosan 19.12.09-kor Valentich motorproblémákról számolt be.
Az utolsó bejelentkezés után ismét egy rövid „csend" következett, majd az összeköttetés helyreálltával a pilóta részéről elhangzott a beszélgetés talán legrémisztőbb mondata:
..ez lebeg, és nem repülőgép...
Rögtön ez után egy azonosítatlan, 17 másodperces „fémes, kaparó hang" hallatszott. A bizarr zaj elnémulásával minden kapcsolat megszakadt.
A cikk folytatódik, lapozzon a következő oldalra!