Valami félelmetes dolog történt a Szaturnusznál, vészjósló rádiójelek érkeztek a bolygó felől

Hatalmas, bolygóméretű viharokról tanúskodnak azok a rádiójelek, amelyek a Szaturnuszról érkeznek – állapították meg kutatók, akik szerint a megaviharok hatásai még évszázadokkal később is kimutathatók.

Képzeljünk el egy vihart, ami olyan hatalmas, hogy körülölel egy egész bolygót. A Szaturnuszon gyakoriak a hasonló viharok; a kutatók „Nagy Fehér Foltoknak" nevezik őket, 20-30 évente törnek ki, és általában hónapokig tombolnak a planéta északi féltekéjén.

A csillagászok 1876 óta hat ilyen bolygóméretű vihart észleltek a Szaturnuszon. A legutóbbi vihar 2010 decemberében tört ki, amikor a NASA Cassini-űrszondája éppen a bolygó körül keringett, így a 200 napon át tartó megavihart közvetlen közelről nézhette végig.

A 2010-es viharról eddig nem ismert, új adatokat osztottak meg a kutatók. A most közölt eredmények alapján az újabb és a régebbi óriásviharok olyan tartós kémiai anomáliákat idéznek elő a Szaturnuszon, amikre még a tudósok sem találnak kielégítő magyarázatot. Ezek a változások a vihar elcsendesülése után több száz évvel is kimutathatók.

"Az idő nagy részében a Szaturnusz légköre szabad szemmel homályosnak és jellegtelennek tűnik, szemben a Jupiter színes és vibráló atmoszférájával. Rádiótartományban szemlélve azonban a Szaturnusz már egészen más arcát mutatja" - írták a kutatók a Science Advances című folyóiratban augusztus 11-én megjelent tanulmányukban.

Az új-mexikói Very Large Array rádióteleszkóp segítségével a tanulmány szerzőinek sikerült keresztülpillantaniuk a Szaturnusz felső légkörének sűrű felhőzetén. A cél a 2010-es óriásvihar kémiai ujjlenyomatának azonosítása volt.

A kutatócsoport összesen hat megavihar kémiai nyomaira bukkant, amelyek közül a legrégebbi több mint 130 évvel ezelőtt tombolt.

Ezenkívül sikerült azonosítani egy olyan vihart is, amelynek létéről korábban nem tudott senki.

A Szaturnusz gigantikus viharai évszázadokig tartó változásokat indítanak be a gázóriáson Forrás: Science Photo Library via AFP/ARTUR PLAWGO / SCIENCE PHOTO LIBRARY/Artur Plawgo / Science Photo Lib

Az óriásviharok nyomai évszázadokig észlelhetők

A csak rádióhullámhosszon látható viharmaradványok nagy méretű ammóniagáz-anomáliák formájában jelentek meg. A Szaturnusz legfelső felhőrétege főként ammóniában gazdag, jeges felhőkből áll. A rádiómegfigyelések során azonban a kutatók közvetlenül e felhőréteg alatt, a múltbeli viharok által sújtott területeken szokatlanul alacsony ammóniakoncentrációjú területeket találtak. Ezzel szemben több száz mérfölddel ugyanezen légköri régiók alatt az ammónia koncentrációja a normálisnál sokkal magasabb volt.

A tanulmány szerzői szerint ezek a gigantikus viharok a jelek szerint egy rejtélyes ammóniaszállítási folyamatot indítanak be, amely során a Szaturnusz felső légköréből az ammónia átkerül az atmoszféra alsó tartományába.

Az ammónia szilárd, „jégeső" formájában hullik a mélybe, ahol elpárolog, ez a folyamat azonban igen lassú, és gyakran évszázadokig is eltart.

Bár a légköri anomáliák - és általában a Szaturnusz megaviharai - mögött meghúzódó mechanizmusok továbbra is rejtélyesek, tanulmányozásuk nem csak az óriásbolygók kialakulásának megértését segítheti, de az is kiderülhet, hogy a Szaturnusz Nagy Fehér Foltjaihoz és a Jupiter még nagyobb Nagy Vörös Foltjához hasonló viharrendszerek miért nőnek megmagyarázhatatlanul nagyra.