Eltűntek az emberi maradványok a Titanic roncsából - mi lett velük?

Les fantomes du titanic Ghosts of the Abyss Year: 2003 - usa Director: James Cameron

1912. április 15-én hajnali kettő óra húsz perckor az akkori világ legnagyobb és leghíresebb óceánjárója, az RMS Titanic, két és fél órával azt követően, hogy egy jégheggyel ütközött, hullámsírba merült. A luxusgőzös fedélzetén tartózkodó 2207 személy közül mindössze 705-en élték túl a katasztrófát. Az áldozatok többsége a nulla fok alatti jéghideg vízben vészes kihűlés miatt vesztette életét, de több százan a kettétört hajótestben rekedve a roncsokkal együtt süllyedtek a közel négy kilométeres mélységbe. A Titanic roncsát csak a tragédia után hetvenhárom évvel később, 1985. szeptember elsején fedezték fel 3 861 méteres mélységben. A Titanic roncsának felfedezése után indított mélytengeri expedíciók teljesen feltérképezték a kettétört óceánjáró szekcióit, valamint a két nagyobb roncsdarab között húzódó híres törmelékmezőt is, ahonnan több mint ötezer tárgyat emeltek a felszínre. Azonban sem a roncsban, sem pedig a mélytengeri fenéksíkságon nem akadtak emberi maradványokra, amire az abisszikus zóna különleges viszonyainak egyik sajátossága ad magyarázatot.

Már a hatvanas években is ismerhették a Titanic hullámsírját, amit hadititokként kezeltek

Az 1912. április 15-én kora hajnalban mélybe merült legendás óceánjáró, a Titanic roncsainak helyzetét a legnagyobb valószínűséggel már az 1960-as években is ismerhette az amerikai, illetve a szovjet haditengerészet. A hidegháború idején e két szuperhatalom ugyanis az atom-tengeralattjáróik víz alatti navigációjához részletesen feltérképezte a jelentősebb hajóroncsok pontos koordinátáit, mert a nagy fémtömegek keltette mágneses anomáliák kitűnő tájékozódási pontot jelentettek az akár több hétig vagy hónapig a víz alatt operáló és ballisztikus hadászati atomrakétákkal felszerelt támadó-tengeralattjáróik számára. E navigációs pontokat mindkét nagyhatalom haditengerészete szigorú katonai titokként kezelte.

A Titanic 1912. április 10-én futott ki a nagy beharangozással meghirdetett első és végzetesnek bizonyult útjára Liverpoolból Forrás: Pinterest/ Christian Stennert

A műholdas navigáció általánossá válásával később azonban ezek a hadititoknak minősített adatok jelentőségüket vesztették. A Titanic katasztrófája után hosszú évtizedeken át nem volt semmi esély sem a roncs felkutatásra, ehhez ugyanis a híres óceánjáró túl mélyen feküdt. Csak az 1950-es évektől vált elég fejletté a tengerkutatási technológia ahhoz, hogy világtenger ezer méter alatti zónája, az úgynevezett abisszkus-öv is kutathatóvá váljon.

A legendás óceánjáró megtalálására már az 1970-es évektől kezdve több mélytengeri expedíciót is szerveztek,

de csak 1985. szeptember elsején, a Titanic elsüllyedése után 73 évvel később sikerült a Jean-Louis Michel és Robert D. Ballard vezette francia-amerikai közös expedíciónak rábukkannia az „álmok hajójának" maradványaira, Új-Fundland partjaitól mintegy 860 kilométerre, 3 861 méteres mélységben.

Jean-Louis Michel (a kép bal szélén, sárga overallban) és Robert D. Ballard (jobbról a második baseballsapkában és kék ruhában) a Titanic roncsának felfedezése után, 1985. szeptember elsején Forrás: Pinterest

1987-től számos expedíció szállt alá a mélybe a Titanic roncsaihoz, jelentős felismerésekkel gazdagítva a híres óceánjáró történetét. A roncs tulajdonjogát megszerző RMS Titanic Inc. pedig több mint tíz leletmentő merülés során közel 5 500 tárgyat emelt a felszínre, de egyik expedíció sem bukkant emberi maradványokra sem a roncsban, sem pedig a környékén.

Kísérteties kép, magányos ruhák és cipők látványa fogadta a felfedezőket

„Semmilyen emberi maradványt nem láttam" – nyilatkozta e furcsa tényről még 2012-ben James Cameron filmrendező és felfedező a The New York Timesnak, aki 33 alkalommal merült le a Titanic roncsaihoz, összességében több időt eltöltve a mélybe süllyedt hajón, mint a legendás óceánjáró egykori parancsnoka, Edward J. Smith kapitány. „Láttunk ruhákat. Láttunk pár cipőt is, ami erősen azt sugallja, hogy valamikor testek is tartozhattak ezekhez, de soha sem találtunk emberi maradványokat " - nyilatkozta Cameron.

James Camron, a híres filmrendező és felfedező Forrás: Getty Images via AFP/2023 Getty Images/Jon Kopaloff

Ennek az első látásra rendkívül furcsa körülménynek igen összetettek az okai. Az áldozatok többsége még a kettétört hajótest mélybe süllyedése előtt a vízbe ugrott, és aki mentőmellényt viselt, ideig-óráig az átázott súlyos ruházata ellenére is a felszínen maradt. A Titanic elsüllyedésének időpontjában abban a körzetben, ahol az óceánjáró a mélybe merült, - 1 Celsius fokos volt az Atlanti-óceán hőmérséklete. (A tengervíz fagyáspontja a sótartalom miatt alacsonyabb mint az édesvízé. A tengervíz - a sótartalom függvényében -, átlagosan – 1,9 Celsius foknál fagy be, a szerk.) Ilyen körülmények között a vízbe zuhant, vagy vízbe ugrott hajótöröttek legfeljebb 20-30 percig maradhattak életben, akikkel a vészes kihűlés, a hipotermia végzett.

A Titanic roncsa az egyik orosz mélytengeri MIR kutatóeszközzel Forrás: AFP

A Titanic elsüllyedése utáni napokban kitört vihar a mentőmellényeikben még a felszínen lebegő holttesteket is messze elsodorta, és nagyrészt ennek tudható be, hogy az áldozatok felkutatására, illetve a felszínen sodródó holttestek összegyűjtésére 1912. április 16-án az új-fundlandi St. John's kikötőjéből kifutott McCay-Bennet kábelfektető hajó legénysége csak alig néhány tucat holttestet tudott a fedélzetére emelni. Sokan azonban a süllyedő roncsban rekedtek, akik a Titanic mélybe merülésekor mind megfulladtak.

A Titanic egyik áldozatának holtteste a Mackay-Bennet kábelfektető hajó fedélzetén Forrás: Picasa

Mivel az elsüllyedés előtti pillanatokban a Titanic törzse a harmadik kémény vonalánál kettétört, a hajó vízzel elárasztott első harmada, valamint a tatszekció nem egyszerre, hanem némi időbeli fáziseltolódással süllyedtek a mélybe, és egymástól mintegy 600 méteres távolságra ütköztek a mélytengeri aljzatba.

A süllyedés közben rengeteg tárgy és sok holttest is kiszóródhatott

a Titanic alámerülő két nagyobb roncsszekciójából. A mélytengeri fenéksíkságra süllyedt holttestek egy részét az igen erős abisszikus áramlatok a roncs körzetétől rendkívül nagy távolságra sodorhatták el, de az ő maradványaik ugyanúgy megsemmisültek, mint a roncs belsejébe rekedt áldozatoké.

Ezért nincsenek emberi maradványok a Titanic roncsában

A mélytengeri fenéksíkságra süllyedt, illetve a roncsba szorult áldozatok testét, pontosabban a lágyszöveteiket a dögevő organizmusok emészthették el. Az óceán ezer méter alatti sötét, úgynevezett abisszikus zónájába már nem jut le a felszíni fény. A fény hiányában az abisszikus zónában nem élnek fotoszintetizáló szervezetek, és ennek megfelelően növényevő vagy növényi planktont fogyasztó állatok sem: ebben a koromsötét régióban csak ragadozók, illetve dögevők, valamint az úgynevezett mélytengeri füstölők sajátos mikro-ökoszisztémájához tartozó kemoszintetizáló lények találhatók.

A Titanic 1912. április 15-én hajnali 2 óra 20 perckor merült a mélybe Forrás: Ken Marschall

De önmagában még ez sem ad magyarázatot arra, hogy miért nincsenek csontvázak a Titanic roncsai között, más, kisebb mélységekbe süllyedt hajóroncsokhoz képest.

Erre a kísérteties körülményre egy sajátos oceanográfiai jelenség ad magyarázatot.

A vázmaradványok eltűnése ugyanis arra vezethető vissza, hogy a Titanic már az úgynevezett karbonát vagy karbonát-kompenzációs határ (CCD, Calcite Conpensation Depth) alatti mélységben fekszik. A karbonát-kompenzációs határ pedig azt a mélységet jelenti, ahol egyensúlyi állapot alakul ki a karbonát lerakódása, illetve feloldódása között. A karbonát-kompenzációs mélység nem valamiféle éles határvonal; a világtenger egésze szempontjából átlagosan a 2500 és 4000 méter közötti mélységet takarja.

Amikor a leszakadt orrszekció az óceáni aljzatnak csapódott, a híd és az orrfedélzet vonalában megtört hajótörzs, az orr pedig mélyen belefúródott mélytengeri üledékbe Forrás: Atlantic Productions/Magellan

A karbonát-kompenzációs határ alatt a tengervíz Ph-értéke enyhén savassá válik, ami miatt ebben a zónában feloldódnak a mészvázas szervezetek héjai csakúgy, mint a tengeri emlősök vagy az óceánba veszett emberek csontjai. A feloldódási folyamat sebessége a hidrosztatikus nyomás (a víztömeg adott mélységben kifejtett környezeti nyomása, a szerk.), a vízhőmérséklet, és a tengervíz szén-dioxid tartalmának függvénye. Abban a mélységben, ahol a Titanic hullámsírja nyugszik, a környezeti nyomás 387 at (atmoszféra) , a víz hőmérséklete pedig + 2,5 Celsius fok körüli.

Egy női holttestet, a Titanic egyik áldozatát emelik az egyik mentőhajó fedélzetére a hajó katasztrófája utáni napokban Forrás: Elter Tamás archívuma

A Titanic egyik felfedezője és neves kutatója, Robert D. Ballard oceanográfus a következőket nyilatkozta ezzel kapcsolatban: „E határ alatt a mélytengeri víz telítve van kalcium-karbonáttal, ami ugyanolyan összetételű, mint az emberi csont. Mivel a Titanic, vagy például a Bismarck roncsai is a kalcium-karbonát kompenzációs mélységhatár alatt fekszenek, így amit a dögevők meghagynak a holttestekből, vagyis a csontokat, feloldja a tengervíz." De a dögevők sem emésztenek el minden szerves anyagot.

Egykori holttest helyét jelzi a jó állapotban megmaradt tengerészcsizma és köpeny Forrás: RMS Titanic Inc.

Ahogy James Cameron is megjegyezte, a Titanic két nagyobb roncsszekciója között húzódó törmelékmezőn számos cipőt, csizmát, illetve viaszosvászon tengerészköpenyt fedeztek fel emberi maradványok nélkül, de ezek a tárgyak mind egy-egy holttest egykori helyét jelzik. A csersavval átitatott cipőket ugyanis még a dögevők sem bontják le. E szomorú relikviák így nem mások, mint a Titanic áldozatainak néma sírhelyei.