Az alvás elengedhetetlen a normális napközbeni idegrendszeri és kognitív működésünkhöz, a testi és szellemi egészségünkhöz. Ugyanakkor azoknak, akik a nappali műszakon kívül (is) dolgoznak – és 2015-ben az Európai Unió munkavállalóinak 21%-a tett így –, a napszakos alvás-ébrenlét ciklusuk felborulásával kell számolniuk. Hollandiai kutatók most megvizsgálták a munkavégzés időbeli mintázatának összefüggéseit a társadalmi-demográfiai tényezőkkel és az alvászavarokkal.
Rámutattunk, hogy a nappali műszakban végzett munkához képest minden egyéb munkavégzési mintázat – különösen a váltott műszak és az állandó éjjeli munka – az alvászavarok gyakoribb előfordulásával jár együtt
– mondta el Marike Lancel, a GGZ Drenthe Mentális Egészségügyi Intézetének kutatója és a Frontiers of Psychiatry szakfolyóiratban megjelent közlemény rangidős szerzője. –
Figyelemre méltó, hogy az éjszaka dolgozó emberek 51%-ánál legalább egyféle alvászavar mutatható ki."
„Számos bizonyíték utal arra, hogy a nappali műszakon kívüli munkavégzés hátrányosan befolyásolja az alvásminőséget – folytatta Lancel. – Keveset tudunk azonban arról, hogy a különböző munkavégzési időmintázatok pontosan hogyan befolyásolják az alvászavarok előfordulását, és hogy mindez miként függ össze az érintett egyének demográfiai jellegzetességeivel."
Az ismerethiányokat befoltozandó, Lancel és munkatársai több mint 37 ezer résztvevőt toboroztak vizsgálatukba, melyben a válaszadók demográfiai információt is szolgáltattak magukról amellett, hogy pontosan milyen – rendszeres reggeli, esti, éjszakai, vagy váltott – műszakban dolgoznak. A résztvevők kitöltöttek továbbá egy kérdőívet, amely a hat leggyakoribb alvászavar – álmatlanság (inszomnia), túlzott aluszékonyság (hiperszomnia), alvás közbeni szokatlan viselkedések (paraszomniák), alvás közbeni légzészavarok (pl. alvási apnoé), alvással összefüggő mozgászavarok, illetve a napszakos alvás-ébrenlét ciklussal összefüggő zavarok – előfordulását volt hivatott felmérni.
A válaszokból az rajzolódott ki, hogy a rendszeres éjszakai műszakos munka a legártalmasabb az alvásra nézve.
Az éjszakai műszakban dolgozók fele napi 6 óránál kevesebbet alszik, és 51%-uk legalább egyféle, 26%-uk pedig két- vagy többféle alvászavarról számolt be. A teljes vizsgált populáció megközelítőleg egyharmadánál állt fenn legalább egyféle, 12.6%-ánál pedig két- vagy többféle alvászavar.
A kutatók azt is vizsgálták, hogy az olyan demográfiai tényezők, mint a nem, az életkor és az iskolai végzettség, befolyásolják-e az alvásminőséget. Figyelembe vették továbbá, hogy a résztvevők egyedül, partnerrel és/vagy gyerekekkel, vagy másokkal – pl. barátokkal, szülőkkel – élnek-e együtt. Az eredmények szerint a férfiak kevesebbet alszanak, mint a nők, mégis a nőknél fordulnak elő gyakrabban az alvászavarok. Az alvásminőség függött az életkortól is: bár az átlagos alvásidő az idősebb résztvevőknél volt kevesebb, a legtöbb alvászavar és azzal összefüggő társbetegség a legfiatalabb, legfeljebb 30 éves résztvevők körében alakult ki.
Az iskolai végzettség és az alvászavar összefüggését illetően a kutatók szintén találtak korrelációt. „A nem-nappali műszakban végzett munka alvásra gyakorolt hatása az alacsonyabb iskolázottságú fiatal felnőttek esetében mutatkozott a legjelentősebbnek" – emelte ki Lancel. Ebben a csoportban aludtak a legkevesebbet a résztvevők, és a körükben számottevően magasabb volt az alvászavarok és társult betegségek előfordulása.
A kutatók hozzáfűzik: lehetséges, hogy egyes éjszakai műszakban dolgozó munkavállalókat kevésbé, míg másokat jobban sújtanak az alvási problémák, az azonban biztos, hogy az átlagos éjszakai műszakos dolgozónál a természetes napszakos ritmussal ellentétes munkavégzési mintázat rontja a rendszeres és egészséges alvás esélyeit. „Mivel az éjszakai műszak óhatatlanul aszinkronban van a nappali munkavégzésre beállított környezetünkkel, nem valószínű, hogy az éjszakai munkavégzés negatív következményeit teljesen ki lehet küszöbölni" – magyarázta Lancel.
A szerzők felhívták a figyelmet a munka néhány lehetséges hiányosságára, például arra, hogy az alvászavarokkal küzdők eleve hajlamosabbak lehetnek egy alvással kapcsolatos kutatásra jelentkezni, mint azok, akiknek semmi gondjuk az alvással. A kutatók ezzel együtt úgy vélik, hogy eredményeik fontos tájékoztatásul szolgálnak azon munkaadók számára, akik sok nem-nappali műszakos munkavállalót foglalkoztatnak, és segíthetnek olyan stratégiák kidolgozásában, amelyek a napszakos ritmust felborító munkavégzés káros következményeit célozzák enyhíteni.