Armstrong 1890. december 18-án egy módos, presbiteriánus családban született New Yorkban. Félénk gyerek volt, egy nyolcéves korában elkapott betegségéből megmaradt arcizomrángása még visszahúzódóbbá tette, a magányos elfoglaltságok, elsősorban a mechanikai szerkezetek működése érdekelték.
Tizennégy éves korában olvasott a drótnélküli távíró feltalálójáról, Guglielmo Marconiról és elhatározta, hogy ő is feltaláló lesz.
A rádiókommunikáció akkortájt még gyerekcipőben járt, az egyszerű, szikraközzel működő adók jeleit vasreszelékkel működő vevőkkel fogták, s a fülhallgatókkal a készülékhez tapadva próbálták megfejteni a gyenge Morse-kódjeleket. A Columbia Egyetem mérnöki karán tanuló Armstrong 1912-ben, harmadéves hallgatóként dolgozta ki első, nagy hatású találmányát, a regeneratív áramkört. A Lee De Forest által feltalált, ám alig ismert háromtagú vákuumcsövet (Audion) vizsgálva
olyan áramkört tervezett, amely ezerszeres erősítéssel fogta a jeleket, sőt azt is felfedezte, hogy maximális erősítés mellett a cső áramköre vevőből oszcillátorrá (rádióhullám-generátorrá) alakul át.
Az elsőbbség, a szabadalom jogáért tizennégy éven át pereskedett, és bár a technikai téren tájékozatlan legfelsőbb bíróság végül De Forest javára döntött, a tudományos közösség Armstrongot ismerte el feltalálóként.
Végzése után rövid ideig a Columbián tanított, az első világháború alatt Párizsban, az amerikai hadsereg híradástechnikai csoportjában szolgált, ahol egyik feladata a repülőgépek felderítése volt. Addig a repülők közeledését hangjuk alapján jelezték előre, Armstrong viszont úgy vélte, nagyobb eredménnyel kecsegtet a gyújtószerkezetük keltette elektromágneses hullámok érzékelése. Új áramkört tervezett, ezen alapul a szuperheterodin kapcsolás, a mára legelterjedtebb rádióvételi technika:
a bemenő jelet a készüléken belüli, az oszcillátor által generált jellel összekeverve alacsonyabb, középfrekvenciájú jellé alakítják, majd tovább erősítik.
Találmánya egyszerűvé tette a rádióhullámok vételét, megszüntette az interferenciát, ráadásul ezután már elég volt a rádiózáshoz egy tárcsát tekerni a készüléken.
Találmányát és a frekvenciamodulációra vonatkozó szabadalmait az RCA elektronikai és kommunikációs vállalatban ulajdonos Westinghouse társaságnak adta el, ennek révén milliomos és jelentős nagyságú RCA-részvény tulajdonosa lett.
1923-ban az RCA vezetőjének titkárnőjét vette el, feleségének nászajándékul megépítette a világ első hordozható rádióját, és egy sportkocsival is meglepte – ő maga a rádiózás mellett a sportkocsikért és a teniszezésért rajongott.
A háború után az egyetemen jelképes, egydolláros fizetésért dolgozott tovább, de nem állt alkalmazásban, saját független laboratóriuma volt, szabadalmait kizárólag ő birtokolta. 1933-ban négy kulcsfontosságú szabadalmat nyújtott be, ezek tették lehetségessé a nevéhez fűződő frekvenciamodulációs rádiózást (FM). Az addig bevett amplitúdómodulációnál (AM) az információt a jel amplitúdójának változtatása hordozta.
Ezek a hullámok az ionoszféráról és a talajról visszaverődve igen nagy távolságra is elérnek, de érzékenyek a légköri elektromos zavarokra, ezért az adás kevésbé tiszta.
Armstrong az információt úgy ültette rá a hordozóra, hogy annak frekvenciáját változtatta széles sávban. A vivőhullámot így a statikus zörejek nem tudják megzavarni, az adás torzításmentes marad, de mivel egyenes vonalban terjed, vételéhez közvetlen rálátás szükséges.
Armstrong 1939-ben több mint 300 ezer dolláros költséggel maga építette meg az első FM-állomást, amelynek fenntartása, az új technológia elterjedését akadályozni szándékozó érdekeltségek elleni küzdelme hatalmas összegeket emésztett fel. Az AM-adók kiterjedt hálózatát üzemelő iparág ugyanis hevesen ellenállt, mert az adókban és a vevőkben nagy költségekkel járó változtatásokra lett volna szükség.
Az FM-rádiózás terjedését azonban nem lehetett megállítani, ezért az RCA és több tucat vállalat együttesen versengő szabadalmat nyújtott be az FM-rádióra.
A szabadalmi háború nem meglepő módon a befolyásos nagyvállalatok győzelmével ért véget, s Armstrongot minden részesedéséből kizárták. A nehéz természetű, szinte minden közszereplést kerülő, csak a munkának élő, támogatók nélkül maradt mérnök ezzel a csőd szélére sodródott. Miután felesége egy öngyilkossági kísérlet után hónapokra elmegyógyintézetbe került, majd elköltözött,
nem látott más kiutat, és 1954. február 1-jén 12. emeleti New York-i lakásuk ablakából kiugorva öngyilkos lett.
Szabadalmait felesége örökölte, aki megújította és 1967-ben sikerre vitte a szabadalomsértők, köztük az RCA elleni pereket, mintegy egymillió dolláros kártérítést harcolt ki, és sikerült Armstrongot elismertetnie az FM feltalálójaként.
Armstrong a rádiózás történetének legnagyobb feltalálója, neve a nagyközönség számára mégis ismeretlen, pedig eredményei mindennapi életünk részei.
Fejlesztéseit a rádió- és tévékészülékek ma is használják, az Apollo-program során az FM-rendszer segítségével kommunikált a földi irányítóközpont az űrhajósokkal.
Életében negyvenkettő szabadalmát jegyezték be, megkapta többek között a francia Becsületrendet, a Franklin- és az Edison-érmet, 1983-ban szerepelt arcképe az amerikai feltalálók előtt tisztelgő bélyegsorozatban. Bekerült az amerikai feltalálók dicsőségcsarnokába, a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) nagy feltalálóinak névsorába olyan közismert tudósok közé, mint André-Marie Ampere, Alexander Graham Bell, Michael Faraday és példaképe, Guglielmo Marconi.
(MTVA Sajtóarchívum)