Az eredmény a darált hús és a rizs furcsa kombinációjára emlékeztet, ami rózsaszín, ragacsos szemcsékre hasonlít. Sohyeon Park, a Yonsei Egyetem biomolekuláris mérnöke által vezetett csapat szerint azonban a keverék tápanyagokban gazdag, bár az előállítása jelenleg kissé munkaigényes, egy napon talán enyhítheti az élelmiszerhiányt.
Képzeljük el, hogy az összes szükséges tápanyagot sejtkultúrás fehérjerizsből nyerjük
– mondta Park a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A rizsnek már most is magas a tápanyagtartalma, de az állattartásból származó sejtek hozzáadása tovább növelheti azt.
A rizs körülbelül 80 százalékban keményítőből áll, a maradék 20 százalék fehérje és egyéb tápanyagok, ami egy kiváló táplálékalapanyag.
A biológiai rendszerekben a sejteknek olyan vázszerkezetre van szükségük, amely formálja a szöveteket a növekedésük során. Laboratóriumi körülmények között a tudósok gyakran használnak mesterséges mátrixot a különböző szövetekhez és szervekhez. Park és kollégái úgy gondolták, hogy
a rizs, mivel annyira porózus, ugyanezt a funkciót töltheti be, és olyan szerkezetként működhet, amelyen a laboratóriumban növesztett állati sejtek szövetet építhetnek.
A szakemberek először élelmiszeripari minőségű halzselatinnal és élelmiszeripari enzimekkel vonták be a rizsszemeket, hogy a sejtek könnyebben találjanak táptalajt, és maximalizálják a rizshez tapadó és rajta növekvő sejtanyag mennyiségét. Ezután a rizsszemeket tehénizom- és zsír őssejtekkel oltották be, majd 9-11 napig hagyták őket egy Petri-csészében növekedni.
A tenyésztési időszak végén megvizsgálták a rizst, hogy tanulmányozzák annak szerkezetét és tápanyagtartalmát. Azt találták, hogy a marhahús-rizs hibrid szilárdabb és törékenyebb is volt, mint a hagyományos rizs.
A rizs tápanyagprofilja azonban lényegesen megváltozott. A hibrid rizsnek lényegesen magasabb volt a fehérje- és zsírtartalma – 8 százalékkal több fehérje és 7 százalékkal több zsír –, mint a kezeletlen társának. Ez talán nem tűnik soknak, de finomítással még magasabbra lehet majd a jövőben emelni.
A „húsos rizs” (vagy rizs-hús) előállítása jelenleg a fehérje grammonként kevesebb költséggel járna, mint a marhahúsé, mind kibocsátásban, mind pénzben.
A csapat számításai szerint a hibrid rizs előállítása 6,27 kilogramm szén-dioxidot termel 100 gramm fehérjére számítva. A marhahús 49,89 kilogramm szén-dioxidot szabadít fel 100 gramm fehérjéből. A hibrid rizs fogyasztói ára pedig a marhahús kilogrammonkénti árának mintegy 15 százaléka lenne.
A Matter tudományos szaklap szerint a rizs ízprofiljának változása is érdekes lehet.
A csapat megállapította, hogy a marhahús izom és zsír különböző szagú vegyületeket ad a rizshez, amivel a szakácsok kísérletezhetnek.
Most már csak az előállítási folyamat finomítása van hátra, hogy csökkentsék a hibrid rizs előállításának idejét. A tudósok azzal is kísérletezhetnek, hogy maximalizálják a sejtes anyag felvételét a rizsszemekbe, amelyek figyelemre méltóan fogékonyak a folyamatra.
Az új, hibrid élelmiszer egy nap élelmiszersegélyként, katonai fejadagként vagy akár világűrbeli élelmiszerként is szolgálhat a remények szerint.