A kutatócsoport összesen 62 szövetmintát vizsgált.
Valamennyi mintában találtak mikroműanyagokat.
A műanyagszennyezés koncentrációja az egyes mintákban eltérő volt, szövetgrammonként 6,5 és 685 mikrogramm közötti értéket mértek.
Egyelőre senki sem tudja, hogy ez a műanyagszennyezés mennyire van hatással az anya és a magzat egészségére. Bár már minden emberi szervben találtak mikroműanyagokat, beleértve az agyat is, a szakértők még mindig nem tudják, hogy ezek a szemcsék idővel kiürülnek-e, vagy felhalmozódnak és ezáltal nagy veszélyt jelentenek az egészségre.
Mivel a környezet műanyagszennyezése súlyosbodó probléma, egyre nagyobb mennyiségben fognak a szintetikus részecskék a szervezetbe kerülni. Ezek ráadásul annyira parányiak, hogy rendkívül nehéz kimutatni őket.
Milyen típusú műanyagok voltak a placentákban?
A tudósok már évek óta dolgoznak egy olyan módszer kifejlesztésén, amellyel nem csak számszerűsíteni lehet a szervezetbe kerülő mikroműanyagok tömegét, de egyszersmind azonosítani lehet a szervekbe kerülő szennyezőanyagok típusait is. Csak ezek ismeretében lehet megállapítani a mikroműanyagok egészségre gyakorolt hatásait.
A friss kutatás egy újszerű, nagy felbontású technikát alkalmaz az emberi vérben és szövetekben található műanyagok vizsgálatára. Első lépésként a kutatók elválasztották a biológiai anyagokat a mesterségesektől, majd speciális vegyszerrel és centrifugálással kiszűrték a legapróbb molekulákat is. Ezután lebontották a polimereket, hogy meghatározzák, pontosan miből is épülnek fel.
A módszert a vizsgált 62 méhlepénymintán is alkalmazták.
Az eredmények alapján leginkább polietilén fordult elő a placentában.
Ez az egyik leggyakrabban használt műanyagtípus, főként a zacskókban és palackokban van jelen. Szintén jelentős mennyiségben találtak még polivinil-kloridot (PVC), nejlont és polipropilént (PP) a vizsgált méhlepényekben.
Az elemzésről részletesebben a Toxicological Sciences című tudományos szakfolyóiratban lehet olvasni.
Egyelőre csak találgatni lehet, milyen hatással vannak a mikroműanyagok az egészségre
Elenyésző azon klinikai vizsgálatoknak a száma, amelyek a mikroműanyagok egészségügyi hatásait tanulmányozzák. A rendelkezésre álló, csekély számú forrás szerint ugyanakkor minél kisebbek a szintetikus szemcsék, annál könnyebben hatolnak be a sejtekbe. Ennél az apró mérettartománynál viszont nehéz meghatározni az esetleges toxikus hatásokat.
A laboratóriumi modellek vizsgálatai azt mutatták, hogy a mikroműanyagok az emberi bélrendszerben potenciálisan veszélyes immunfolyamatokat indíthatnak be. Mi több, az egereken végzett korai kísérletek arra utalnak, hogy a mikro- és nanoműanyagok megzavarhatják a magzat agyának normális fejlődését, ami idegrendszeri rendellenességekhez vezethet.
Egyelőre az sem ismert, hogy miért ennyire eltérő a szervekben azonosított mikroműanyagok koncentrációja. Előfordulhat, hogy a jelenség a vizsgálat pontatlanságára vezethető vissza, de genetikai, környezeti, étrendi, életmódbeli tényezők vagy ezek kombinációi is állhatnak a háttérben.