A Pilvax kávéház közvélemény-asztalánál indult el a forradalom

Vágólapra másolva!

A márciusi ifjak a Pilvax kávéházban gyűltek össze 1848. március 15-én: itt tervezték meg a forradalmi eseményeket, és itt szavalta el Petőfi Sándor először a Nemzeti dalt. Így lett a kávéház a forradalom egyik kiindulópontja és a szabadságharc jelképe. De honnan ered a Pilvax és miért, hogyan lett a magyar történelem kiemelkedő helyszíne? Most eláruljuk.

Origo

Vágólapra másolva!

Petőfi Sándor forradalom asztal Pilvax kávéház

A kávéház gyorsan népszerűvé vált

Bár 1842-ben nyitotta meg kapuit, a Pilvax kávéház csak 1848-ban vált a titkos tervezgetések központjává; részben a hely szellemisége, részben az ide járó vendégek személye miatt. Alapítója, Pilvax Károly bécsi mesterektől tanulta a kávéfőzés művészetét, de dolgozott pincérként és szolgált az I. Ferenc József gőzös fedélzetén is.

Az osztrák származású férfi végül egy magyar lányba szeretett bele, és Giergl Mária Teréziát Magyarországra is követte. Ekkor magyarosította a nevét Pilvax-ra, amiről később a kávéháza kapta a jelenleg is ismert nevét.

A mai belvárosi Pilvax közben (amit akkoriban Úri utcának hívtak) található helyiséget először átalakította, majd átnevezte: így lett a nehezen kiejthető Café Renaissance helyett Pilvax kávéház. A hely hamar népszerűvé vált a pesti értelmiségiek, fiatal művészek és egyetemisták körében: ebben minden bizonnyal szerepet játszottak a magyar hősök falra festett képei és a nemzeti tudat fokozatos erősödése.

A Pilvax kávéház belső tere a reformkorban
Fotó: Wikimedia Commons/Preiszler József színezett tollrajza

Itt találkozgattak többek között Petőfi Sándor és a barátai, a Tízek Társasága, valamint a Vasvári Pál által vezetett jogászok és egyetemisták köre. És itt kezdődött szinte minden, ami 1848. március 15-éhez kapcsolható.

Két márványozott sárga oszlop tartja a boltíves mennyezetet, néhány cirádás rézlámpa lóg a füstszürke falakról és öreg, vásott asztalok mellett árválkodnak a székek. Üres még a kávéház, üres, hiszen az Ellenzéki Körben gyűlés van. Az első nyilvános gyűlés századok óta. Odagyűlt hát a Pilvax népe is. Hiszen ők, a Pilvax asztalánál üldögélő álmodozók, forradalmárok szervezték meg ezt a gyűlést

– írja Gárdos Miklós az Igaz Szó újságban 1948-ban, amiben az egy évszázaddal korábbi, 1848. március 14-i eseményekről számolt be.

Hozzáteszi: „Itt beszélgetnek a haza sorsáról azok a fiatalok, akik megérezték a forradalom szellőjét. Itt él a forradalom lehelete Pest-Buda házai között, a kávéház asztalai mellett”.

A pincér szavait is idézi: „Holnap... Tizenötödike. Március tizenötödike. Korán jönnek a vendégek, itt lesz találkozó. Valami lesz. Petőfi szép verset írt holnapra. De nem mutatta meg senkinek. Vajon mi is lesz holnap?”

Itt gyűltek össze a márciusi ifjak

A kávéház neve a forradalom idejére a „Szabadság Csarnokára” változott, amit maga Petőfi Sándor adott neki, aki 1844 óta számított törzsvendégnek az akkoriban gázlámpákkal kivilágított Pilvaxban. 1848. március 15-én, a forradalom kitörésének reggelén már Fillinger János bérelte: valószínűleg ő szolgálta ki Petőfiéket is a reggeli kávéval.

Ama esős márciusi reggelen a kerek márványasztalra felállott az előbb említett költő, Petőfi Sándor és a gutgesinni osztrák Pilwax uram belesodródott a magyar forradalom kellős közepébe. Valóban nem gondolta ezt otthon, Döblingben. De hát ki tudja előre a követ, melyről írva vagyon, hogy fejébe esendő legyen? A forradalom eljött, de el is ment. Egy szép őszi napon bevonult Pestre a hesseni választófejedelem törvénytelen fia, ama nevezetes dr. Haynau. A szelíd kávés kerekasztalai körül csevegett heves ifjak közül néhányan ekkor különböző erdélyi és felvidéki mezőkön aludtak jelzés nélküli hantok alatt. Egyesek mint emigránsok kjutaehjaohi, aleppói, sztambuli és bagdadi kávéházakban könyökölvén, néztek a füstbe, gondolván a pesti Uri utcai Pilwaxra, s a szőke Teréziára

– írta a Nemzeti Ujság, 1926. decemberében az eseményekről.

A kávéházban gyülekeztek ugyanis a márciusi ifjak, akik itt tervezték meg a forradalmi eseményeket, és itt szavalta el Petőfi először az 1848–49-es forradalom és szabadságharc máig ható üzenetét, a Nemzeti dalt is. Így lett a Pilvax a forradalom egyik kiindulópontja és a szabadságharc egyik fontos jelképe.

A Pilvaxban szövegezték meg a 12 pontot is

De mi is történt itt pontosan 1848. március 15-én? A Pilvax forradalmi szellemű vendégei egy dologban teljesen egyetértettek: abban, hogy létre kell hozni egy új, polgári jellegű államot, amely erősen tükrözi a magyar kultúrát és identitást. A márciusi ifjak a francia forradalom eszméit tartották szem előtt, de úgy vélték, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség (franciául Liberté, egalité, fraternité) elvei önmagukban már nem elegendőek, hiszen a nemzetek saját, független identitásuk megélésére törekednek.

A nemzet fogalma ennek jegyében kiterjedt a Magyar Királyság összes etnikai csoportjára, ugyanakkor – tekintettel a történelmi múltra – kiemelt célként tűzték ki, hogy a közélet nyelve magyar legyen.

Az előtte való napon, 1848. március 14-én este Petőfi Sándor éppen Jókai Mórral beszélgetett, amikor az este Pestre érkezett hajóval eljutott hozzájuk a bécsi forradalom híre.

Másnap reggel négyen jöttünk össze, a kitűzött találkozó helyen: Petőfi, Vasvári, Bulyovszky és én; de többi társaink Degré, Bozzai, Vajda János, Sükey, Pálffy Albert, Emődy, Oroszhegyi, Dobsa a Pilvax-kávéházban vártak reánk, az úgynevezett közvélemény asztalánál

– írta 1848. március 15-e reggeléről Jókai Mór.

A források szerint itt, a Pilvaxban szövegezték meg és hangzott el először a 12 pont, a pesti forradalom követeléseinek összefoglalása. A néphagyomány arról is beszámol, hogy ezen a napon Petőfi a nemzeti színekből álló kokárdát viselt, miközben elszavalta új költeményét, a Nemzeti dalt. Később mindkettő kéziratát elvitték Landerer és Heckenast nyomdájába, ahol a +forradalom nevében" lefoglalták a nyomdagépet és kinyomtatták a Nemzeti dalt, valamint a 12 pontot is.

Szemtanuk följegyzései 1848 márczius 15-ikérõl. Székely József, az 1848-iki márcziusi napok egyik szemtanuja, ki 1848-ban a mérnöki egyetem hallgatója volt s majd mint tüzérhadnagy végig harczolta Világosig a szabadságharczot, s azután mint tagosító mérnök Deésen mûködött, érdekesen írta le az 1848 márczius 15-iki budapesti eseményeket a következõkben: ... Az esõ már javában hullott és dél is közelgett, a tömeg nemhogy apadt, hanem inkább szaporodott, úgy hogy csaknem egy órai idõ kellett, míg a jogászok egyetemétõl a Hatvani-utcza közepéig keresztül tudtam magam fúrni. Ott volt a Landerer és Heckenast nyomdája. Midõn én oda érkeztem, Petõfi, Jókai, Vasvári, Sükei, a sajtót már lefoglalták és a német betûszedõk vivát-kiabálások között szedték a "Nemzeti dalt" és még azt, hogy "Mit kiván a magyar nemzet?" A míg e betûszedések és nyomtatások történtek, beszéltek többen. Igy pl. Vasvári: "A pápa volt az elsõ - monda, - ki meggyújtotta a röppentyût és ezek elpotyogtak végig az egész Európán; megkezdõdött Szicziliában, hogy folytassák Francziaországban, Ausztriában és Pesten: nem kell többé censura, nem kell pap, hogy egy harmadik vigye imádságunkat az Istenhez, ezután közvetlenül szólunk az úrral." Megjegyzem, hogy a papokra azért haragudott, mert Körmöczy volt a pecsovicsok igen híres szónoka, kivel késõbb is sok bajunk volt. De ki tudná azt elmondani mind, a mi itt történt és a mit látott, hallott és érzett az ember. Beszélt Degré, Egressy Gábor, Jókai. "Le az esernyõkkel uraim, - monda, - mert a ki a kalapját félti, az félti az életét is; a ki a ruháját félti, az félti a bõrét is", és az esernyõket erre mind leeresztették, pedig ugyancsak szakadt az esõ. Ekkor a francziskánusok templom-tornyában megkondúlt, a harang, valószínûleg isteni tiszteletre. Fölkiáltott Sükei: "Uraim, most húzzák a lélekharangot, hogy temessük el a censurát, kivánjunk nékie örök nyugodalmat." Ekkorra már elkészültek a nyomtatványok és marokkal szórták ki az ablakokon a publikumnak. Tehát a szabadsajtó már megvolt, mert "imprimatur" nélkül kaptuk a 12 pontot is. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. márczius 13.) — A kinyomtatott 12 pontot Szepessy Ferenc polgármester és a tanács tagjai aláírták, majd Rottenbiller az ablakon át felmutatta a népnek, ezzel megszületett a szabadsajtó első hivatalos terméke Pesten, 1848. március 15-én
Fotó: Digitális Képarchívum - http://dka.oszk.hu - DKA-038366 / Digitális Képarchívum/Vasárnapi Ujság

Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt ifjakkal. Jókai a proclamatiót olvasta fel, én Nemzeti dalomat szavaltam el; mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott

– írta a költő naplójába arról a nevezetes pillanatról.

A források szerint tehát innen, a kávéházi asztalok mellől indult el a forradalmi események sűrűjébe ez az ifjú, magyar értelmiségi fiatalokból álló lelkes csoport.