Az 1700-as években a repüléssel való kísérletezés elsősorban a ballonokra szorítkozott, amelyek meleg levegővel vagy valamilyen, levegőnél könnyebb gázzal (elsősorban héliummal vagy hidrogénnel) működtetek. Az első ilyen kísérletek az érdeklődő közönségből valóságos ballonőrületet váltottak ki. Aki megengedhette magának, vázákat, bútorokat díszített a repülőeszköz motívumaival, sőt, a túlzottan bő ujjakat és kerekített szoknyákat jelentő „ballon stílusú” ruhaviselet is divatos volt a felsőbb társadalmi körök hölgyei között.
A repülés valóságos hőstettnek számított.
Nem csoda, hogy igen sokan szerettek volna részesülni ebben a dicsőségben. Blanchard első repülése is majdnem tragédiába torkollott, amikor egy fiatal katonatiszt, akit Blanchard nem volt hajlandó a fedélzetre engedni, megpróbálta elvágni a ballont a földhöz rögzítő köteleket.
A francia feltaláló leghíresebb útját 1785. január 7-én amerikai társával, John Jeffries-zel tette meg, amikor Doverből indulva – a világon elsőként – átrepülték a La Manche csatornát, és Calais-ba érkeztek egy több, mint kétórás utazást követően. A ballonból minden ballasztot kidobtak, hogy a levegőben maradhassanak, egyetlen, általuk szállított levelet kivéve, ami az első légipostai küldeménynek is tekinthető.
Calais-ban ünneplő tömeg várta őket, a francia ballonos XVI. Lajos francia királytól pénzjáradékot is kapott.
Nemcsak a repülés, hanem az ejtőernyővel való ugrás is érdekelte Blanchard-ot. Ő készítette el az első olyan ejtőernyőt, melynek nem volt merevítése, az eszközt pedig saját kutyáján tesztelte. Miután a próba sikeres volt, megnagyobbította ezt és saját maga is kipróbálta eszközét, melyet szintén siker követett.
Állítólag ő volt az első ember is, akinek az életét az ejtőernyő mentette meg.
44 európai repülés után Amerikába ment, ahol óriási sajtóérdeklődés kísérte a működését. Hetekig hirdetett a Dunlap's American Daily Advertiserben, ahol azt írta, 1793 január 9-én Philadelphia fölé emelkedik. Ezért a látványért minden nézőtől 5 dollárt kért volna, mivel azonban a Walnut Street-i börtön udvaráról tervezte a felszállást (azt remélte a börtönfalak majd megóvják szerkezetét az éjszakai vandáloktól), ami viszont jól látható helyen, az Independence Square mellett volt, a felszállás után azonnal láthatóvá vált a ballon. Így csupán nagyjából 100 ember váltott jegyet az alkalomra, még úgy is, hogy az árat Blanchard levitte 2 dollárra. Itt viszont találkozott az Egyesült Államok akkori elnökével, George Washingtonnal, aki szintén megszemlélte az eseményt.
1797-ben tért vissza Európába, ahol számos bemutatót tartott még feleségével.
Családja azonban minden értelemben a repülés áldozatává vált.
Fia még az 1790-es években hunyt el egy repülési baleset következtében. Ő maga 1809 februárjában szívrohamot kapott ballonján, melyből kiesett és több, mint 15 métert zuhant. Néhány héttel később, március 7-én halt bele sérüléseibe. Özvegyét 10 évvel később Párizsban érte utol a vég, amikor a hidrogénnel töltött ballonja kigyulladt a város fölött.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.