Életét és vérét ajánlotta a királynőnek a koldusból lett gróf

Gödöllõi Királyi Kastély, Gödöllő, címlapkép
a Gödöllõi Királyi Kastély egykor Grassalkovich Antalé volt
Fotó: Lakatos MTI/Lakatos Péter
Vágólapra másolva!
Nagyműveltségű, éles eszű és kiváló gazda volt. Grassalkovich államférfiú nagyságát senki sem vitathatja, hiszen saját korában az ország ügyeinek legfőbb intézői közt foglalt helyet. Az utókor azonban leginkább a festői szépségű gödöllői kastély építtetőjeként és Mária Terézia legfőbb híveként tartja számon.
Vágólapra másolva!

Az 1694. március 6-án született Grassalkovich Antalnak sanyarú gyermekkor jutott, hasonlóan a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt felcseperedő kurucpárti, köznemesi származású kortársainak. A szegények iránti megértés egész életén keresztül elkísérte, mivel ő is nincstelenként kezdte. A birtoktalan nemesi család sarja a piaristáknál és a jezsuitáknál is tanult, majd jogi tanulmányokkal folytatta tovább pályáját. 

Wikipédia / Közkincs, Grassalkovich Antal
Grassalkovich Antal
Fotó: Wikipédia / Közkincs / Wikipédia / Közkincs

Politikai felemelkedése fokról fokra ment végbe. Az egyszerű hivatalnokból lett báró megjárta a ranglétrát. 

A Magyar Kamara elnökeként sikert sikerre halmozott: jelentős mértékben megnövelte a kincstár jövedelmét, jutalmul Mária Terézia királyi főistállómesterré avatta. 

Grassalkovich az 1741-es pozsonyi országgyűlésen – a magyar nemessekkel egyetemben – kijelentette, hogy örökké az uralkodónő hű szolgálója lesz. Ez volt az a híres jelenet, amikor Mária Terézia – karján a gyermek II. Józseffel – a magyar rendektől kért segítséget, hogy koronáját megvédje a porosz fenyegetéstől. A királynő szívesen fogadta az édesapja idején is már 25 éves közéleti tapasztalattal rendelkező Grassalkovich tanácsait, sőt, a híres „Életünket és vérünket!” felkiáltás is a bárótól származik. Két évvel később, szolgálataiért cserébe a grófi rangot is megkapta.

Még ugyanabban az évben, 1743-ban sor került Mária Terézia prágai megkoronázására, melynek köszönhetően a csehek uralkodónője is lett. A királynő óhaja úgy szólt, hogy magyar nemesek is kísérjék el a koronázási ünnepségre. Grassalkovich ismét végtelen odaadásáról tett tanúbizonyságot: többüket is saját költségén utaztatta ki. 

Wikipédia / Közkincs, Mária Terézia portréja a Szent Koronával és a királyi jogarral az 1750-es években
Mária Terézia portréja a Szent Koronával és a királyi jogarral az 1750-es években
Fotó: Wikipédia / Közkincs / Wikipédia / Közkincs

Grassalkovich a kor egyik legnagyobb birtokosává vált, főképp a Duna–Tisza-közén tudhatott magáénak földbirtokokat. 

Kastélyt épített többek között Pozsonyban, Hatvanban és Gödöllőn. Gödöllői főúri kastélyát – mely jelentős részben saját tervrajzai alapján épült meg – eleinte csak átmeneti rezidenciájának szánta, de élete végére már székhelyének tudhatta. A 18. századi magyar építőművészeten meglátszik Grassalkovich kezének nyoma. A művészettörténet a gödöllői kastély mintájára emelt épületeket csak „Grassalkovich-stílusúként” említi. 

1751-ben, egy forró nyári napon – amikor már Grassalkovich a Magyar Kamara elnökének címét is megkapta – a királynő elhatározta, hogy meglátogatja a gödöllői kastélyt. Grassalkovich Kerepesnél több száz nemessel együtt várta Mária Teréziát, az útszéli jegenyefákra pedig világító lámpákat rakatott. Az uralkodónő óriási lakomát tartottak zenével, tánccal, tűzijátékkal és állatviadallal színesítve. 

A valószínűleg nem helytálló szóbeszéd szerint – mivel Mária Terézia szeretett szánkózni – Grassalkovich sóval hintette be a Gödöllőről Máriabesnyőre tartó utat, így vitte a királynőt szánon, augusztusban.

Fennmaradt egy másik történet is az uralkodónő látogatásával kapcsolatban; miszerint Grassalkovich ekkor mutatta meg a még „koldusdeák” korából származó bögréit és elnyűtt ruháit. Mária Terézia annyira meghatódott, hogy könnyeket hullajtott, a gróf pedig a könny helyét gyémánttal rakatta ki, a bögréket pedig aranyba foglaltatta. A szíves vendéglátás jutalma egy bécsi palota lett. 

Wikipédia / Közkincs, A magyar rendek pozsonyi felajánlásának („Életünket és vérünket!”) allegorikus ábrázolása
A magyar rendek pozsonyi felajánlásának („Életünket és vérünket!”) allegorikus ábrázolása 
Fotó: Wikipédia / Közkincs / Wikipédia / Közkincs

Grassalkovich épp egy tervrajzot nézegetett, mikor agyvérzés következtében, 77 éves korában elhunyt. Egész életében szolgálta uralkodóit, támogatta a nemességet és megbecsülte a jobbágyságot. Végrendeletében meghagyta többek között, hogy Gödöllőn létesítsenek kórházat, illetve szegényházat. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!