Életét és vérét ajánlotta a királynőnek a koldusból lett gróf

a Gödöllõi Királyi Kastély egykor Grassalkovich Antalé volt

Fotó: Lakatos MTI/Lakatos Péter

Nagyműveltségű, éles eszű és kiváló gazda volt. Grassalkovich államférfiú nagyságát senki sem vitathatja, hiszen saját korában az ország ügyeinek legfőbb intézői közt foglalt helyet. Az utókor azonban leginkább a festői szépségű gödöllői kastély építtetőjeként és Mária Terézia legfőbb híveként tartja számon.

Az 1694. március 6-án született Grassalkovich Antalnak sanyarú gyermekkor jutott, hasonlóan a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt felcseperedő kurucpárti, köznemesi származású kortársainak. A szegények iránti megértés egész életén keresztül elkísérte, mivel ő is nincstelenként kezdte. A birtoktalan nemesi család sarja a piaristáknál és a jezsuitáknál is tanult, majd jogi tanulmányokkal folytatta tovább pályáját. 

Grassalkovich Antal
Fotó: Wikipédia / Közkincs / Wikipédia / Közkincs

Politikai felemelkedése fokról fokra ment végbe. Az egyszerű hivatalnokból lett báró megjárta a ranglétrát. 

A Magyar Kamara elnökeként sikert sikerre halmozott: jelentős mértékben megnövelte a kincstár jövedelmét, jutalmul Mária Terézia királyi főistállómesterré avatta. 

Grassalkovich az 1741-es pozsonyi országgyűlésen – a magyar nemessekkel egyetemben – kijelentette, hogy örökké az uralkodónő hű szolgálója lesz. Ez volt az a híres jelenet, amikor Mária Terézia – karján a gyermek II. Józseffel – a magyar rendektől kért segítséget, hogy koronáját megvédje a porosz fenyegetéstől. A királynő szívesen fogadta az édesapja idején is már 25 éves közéleti tapasztalattal rendelkező Grassalkovich tanácsait, sőt, a híres „Életünket és vérünket!” felkiáltás is a bárótól származik. Két évvel később, szolgálataiért cserébe a grófi rangot is megkapta.

Még ugyanabban az évben, 1743-ban sor került Mária Terézia prágai megkoronázására, melynek köszönhetően a csehek uralkodónője is lett. A királynő óhaja úgy szólt, hogy magyar nemesek is kísérjék el a koronázási ünnepségre. Grassalkovich ismét végtelen odaadásáról tett tanúbizonyságot: többüket is saját költségén utaztatta ki. 

Mária Terézia portréja a Szent Koronával és a királyi jogarral az 1750-es években
Fotó: Wikipédia / Közkincs / Wikipédia / Közkincs

Grassalkovich a kor egyik legnagyobb birtokosává vált, főképp a Duna–Tisza-közén tudhatott magáénak földbirtokokat. 

Kastélyt épített többek között Pozsonyban, Hatvanban és Gödöllőn. Gödöllői főúri kastélyát – mely jelentős részben saját tervrajzai alapján épült meg – eleinte csak átmeneti rezidenciájának szánta, de élete végére már székhelyének tudhatta. A 18. századi magyar építőművészeten meglátszik Grassalkovich kezének nyoma. A művészettörténet a gödöllői kastély mintájára emelt épületeket csak „Grassalkovich-stílusúként” említi. 

1751-ben, egy forró nyári napon – amikor már Grassalkovich a Magyar Kamara elnökének címét is megkapta – a királynő elhatározta, hogy meglátogatja a gödöllői kastélyt. Grassalkovich Kerepesnél több száz nemessel együtt várta Mária Teréziát, az útszéli jegenyefákra pedig világító lámpákat rakatott. Az uralkodónő óriási lakomát tartottak zenével, tánccal, tűzijátékkal és állatviadallal színesítve. 

A valószínűleg nem helytálló szóbeszéd szerint – mivel Mária Terézia szeretett szánkózni – Grassalkovich sóval hintette be a Gödöllőről Máriabesnyőre tartó utat, így vitte a királynőt szánon, augusztusban.

Fennmaradt egy másik történet is az uralkodónő látogatásával kapcsolatban; miszerint Grassalkovich ekkor mutatta meg a még „koldusdeák” korából származó bögréit és elnyűtt ruháit. Mária Terézia annyira meghatódott, hogy könnyeket hullajtott, a gróf pedig a könny helyét gyémánttal rakatta ki, a bögréket pedig aranyba foglaltatta. A szíves vendéglátás jutalma egy bécsi palota lett. 

A magyar rendek pozsonyi felajánlásának („Életünket és vérünket!”) allegorikus ábrázolása 
Fotó: Wikipédia / Közkincs / Wikipédia / Közkincs

Grassalkovich épp egy tervrajzot nézegetett, mikor agyvérzés következtében, 77 éves korában elhunyt. Egész életében szolgálta uralkodóit, támogatta a nemességet és megbecsülte a jobbágyságot. Végrendeletében meghagyta többek között, hogy Gödöllőn létesítsenek kórházat, illetve szegényházat. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.