A Csendes-óceán déli részén található Nemo-pont sokak szerint a bolygó legtávolabbi helye. Amikor a hajók áthaladnak rajta, 2689 kilométerre vannak a legközelebbi szárazföldtől. A térség elhagyatottsága miatt az elhasznált űreszközök temetőjévé vált. Számos leselejtezett, majd a Földbe vezetett űrszonda maradványa nyugszik itt, köztük van a szovjet Mir is, amely az emberiség első jelentősebb űrállomása volt.
1997-ben az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) egy furcsa, ultra alacsony frekvenciájú hangot észlelt a Nemo-pontnál. A zaj, amelyet a Csendes-óceánban elhelyezett hidrofonok érzékeltek, erőteljes és hihetetlenül hangos volt. Ez volt a valaha feljegyzett legerőteljesebb morajlás, amit a víz alatt észleltek.
Tengeri szörny vagy széttöredező jéghegy?
A zaj erejét jól mutatja, hogy még a 4800 kilométerre lévő hidrofonok is érzékelték. Néhány tengerkutató, köztük Chris Fox, a NOAA oceanográfusa, korábban azt feltételezték, hogy a „Bluggynak” (Bloop) keresztelt hang forrása egy titokzatos állat lehet. A gond, hogy egyetlen ismert tengeri állat sem tud hasonlóan erőteljes hangot produkálni, ezért sokan már valamilyen ismeretlen tengeri szörnyről kezdtek fantáziálni.
Sokkal valószínűbb magyarázat lehet Fox szerint, hogy a zaj a jégborjadzásként ismert jelenségnek tulajdonítható.
A jégborjadzás a tengerbe nyúló gleccserek végeinek, illetve jégpajzsok peremeinek leszakadása, ami óriási robajjal jár. A NOAA már korábban is észlelt hasonló hangokat, sőt, még az A53a jéghegy szétesését összekötötte velük.
"Az 1997 nyarán rögzített széles spektrumú hangok összefüggnek a nagyobb jéghegyek repedezése és töredezése során létrejövő jégrengésekkel" - magyarázza a Csendes-óceáni Tengeri Környezetvédelmi Laboratórium.
A jégrengések annyira hangosak, hogy még 5000 kilométeres távolságban is érzékelni lehet őket. A szakemberek szerint a Bluggy forrásának helye valószínűleg az Antarktisznál, a Bransfield-szoros és a Ross-tenger között található.