Egy ellopott ökör okozta a székely vértanúk vesztét

A világosi fegyverletétel egykorú festményen

Fotó: István Szkicsák-Klinovszky

Az 1848–49-es szabadságharc leverését követően emigrációba menekülők még bíztak abban, hogy a remény szikrája nem hunyt ki teljesen. Az idegen országokban bujdosni kényszerülők figyelemmel követték a világ eseményeit, várva a megfelelő pillanatot a harcok újrakezdésére. Ennek központi szereplője természetesen Kossuth Lajos volt, aki külföldi útjai során igyekezett támogatókat keresni a magyarok ügyének.

Erdélyben akarták kirobbantani az újabb szabadságharcot

A szabadságharc egykori ezredese, Makk József 1851-ben elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Elnyerve Kossuth felhatalmazását, egy magyarországi fegyveres felkelés előkészítésébe fogott. A titkos mozgalmat Giuseppe Mazzini rendszere alapján, a Gergely-naptár mintájára építették fel. A szervezők az év 12 hónapjának megfelelően 12 részre osztották az országot, élükön egy-egy vezetővel. Egy hónapnak négy hete, vagyis tartományi felügyelője volt, a napok pedig a településeket jelentették. 

Giuseppe Mazzini olasz forradalmár, a róla elnevezett konspirációs módszer kidolgozója
Fotó: Wikimedia Commons

A rendszernek köszönhetően a résztvevők csak közvetlen felettesüket ismerték. Az újabb felkelés kiindulópontjának Erdélyt szánták. Makk és társai Bukaresten rendezték be a bázisukat, innen terveztek később fegyvereket is bejuttatni az országba. A mozgalom kiindulópontjának számító Székelyföld „hónapnak” vezetője Török János, „hetesei” pedig Veress Ignác plébános, Horváth Károly földbirtokos, Gálffy Mihály ügyvéd és Bíró Mihály földbirtokos voltak. 

 

Besúgó került a szervezkedők közé

A mozgalom azonban nem ért el komoly sikereket. Az egyik oka ennek mindenképpen abban keresendő, hogy nem tudtak tömegeket megmozgatni. 

Másfelől az osztrák titkosrendőrség kifejezetten jól működött az országban, hiszen még besúgójuk is volt a szervezők kötelékében. 

Bíró Mihály rendszeresen informálta a hatóságokat a készülő összeesküvésről. Ennek köszönhetően a résztvevők többségét elfogták, kivéve Makk Józsefet, aki már gyakorlottan csúszott ki a birodalom hatóságainak kezei közül. 

Az emigrációba távozott Kossuth Lajos tudtával és beleegyezésével történt a titkos szervezkedés
Fotó:  Johann Stadler /  Wikimedia Commons 

A mozgalmat végül 1853 végére sikerült teljesen felszámolnia a császáriaknak. Ekkor kerítették kézre Váradi Józsefet és társait, akinek egy erdélyi szabadcsapat felállítása lett volna a feladata. A még száz főt sem számláló felkelőknek egy ökör eltulajdonítása okozta vesztét. A lelkes harcosok bár jelezték, hogy élelmezési gondokra hivatkozva veszik kölcsön az állatot, a helybéli falusiak mégis értesítették a csendőrséget. A felfegyverkezett összeesküvőket rövid időn belül elfogták.

 

Lesújt az önkényuralom bosszúja

Az abszolutista hatalom 1849 októbere után ismételten példát kívánt statuálni. 1854. március 10-én Gálffy Mihályt, Horváth Károlyt és Török Jánost kivégezték Marosvásárhelyen. Nem tudta elkerülni a halálos ítéletet Váradi József és Bartalis Ferenc sem. Kettőjüket április 29-én Sepsiszentgyörgyön, Bertalan Lászlót és Benedek Dánielt pedig Marosvásárhelyen akasztották fel. 

A bíróság a többi résztvevő esetében a halálos ítélettől eltekintett és azt „csak” várfogságra változtatta. 

A több mint negyven vádlottat felsorakoztató perben 5 és 18 év közötti szabadságvesztést szabtak ki a mozgalom tagjaira. A vértanúk emlékezete nem merült feledésbe. Jelöletlen sírjaikat állítólag a tiltás ellenére is virágokkal díszítették, a bitófákból pedig többen is a nyakukban hordtak egy-egy darabot.

A székely vértanúk 1875-ben emelt emlékműve a marosvásárhelyi Postaréten
Fotó: Sie /  Wikimedia Commons 

Váradi Józsefről pedig később több ballada is született. A közadakozásnak köszönhetően kivégzésük helyszínén hamarosan emlékművet emelt az utókor. A marosvásárhelyi Postaréten 1875-ben avatták fel azt az obeliszket, amely ma nem csak Török János és társai számára állít emléket, de a székely összetartozásnak is fontos jelképe: 2012 óta március 10-e a Székely Nemzeti Tanács határozata alapján a székely szabadság napja.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.