Egy oroszlánfejű, kecsketestű és patkányfarkú mitológiai szörnyről kapták a nevüket
"Az olyan új fajok felfedezése, mint ez a kiméra is, megmutatja, hogy még mindig milyen keveset tudunk a tengeri környezetről" – nyilatkozta az új kimérafajt leíró tanulmány vezető szerzője, Dr. David Ebert. A publikáció a Raffles Bulletin of Zoology tudományos szaklap március 6-i számában jelent meg.
A szokatlan kinézetű élőlény egy rendkívül ősi állatcsoport, a kimérák, vagy tengeri macskák, illetve a szellemcápák csoportjához tartozik.
A porcos halak osztályában (Chondrichtyes) – amelyhez a cápák és a rájaalakúak is tartoznak – a tengeri macskák (Chimaeriformes) önálló rendet alkotnak. A kiméra-féléknek három családját és eddig közel száz faját ismeri a tudomány.
A görög mitológiában a kiméra egy oroszlánfejű, kecsketestű és patkányfarkú szörnyalak, amiről ez a bizarr kinézetű porcoshal-csoport is a nevét kapta. A kiméra-alakúak nagyjából 400 millió éve a földtörténeti óidő, a paleozoikum devon-időszakában váltak le a valódi cápák törzsfájáról, ezért joggal nevezik őket élő kövületeknek is. Még 2018 októberében, Thaiföld nyugati partvidékén egy mélytengeri kutatóexpedíció hálójába akadt bele 772-775 méteres mélységben az a példány, amelyet már első ránézésre is egy addig ismeretlen kiméra-félének véltek a tengerbiológusok.
A Chimaera macrospina-ként azonosított példányon a tudósok további részletes genetikai és morfológiai elemzést végeztek, és ennek eredményeként vált bizonyossá, hogy a tudomány számára egy új, mindeddig ismeretlen kimérafajról van szó.
Szinte sohasem kerülnek emberi szem elé
Az újnak bizonyult faj a Chimaera supapae tudományos elnevezést kapta Supap Monkolprasit professzor tiszteletére, aki 2013-ban halt meg, és egész életét a porcos halak kutatásának szentelte Thaiföldön. A Chimaera supapae a szokatlan megjelenése alapján különböztethető meg a már ismert többi kimérától, vagy szellemcápától. A hal masszív fejű, rövid orrú, és nagy, zöldes irizáló színárnyalatú ovális szemekkel rendelkezik. A csapat által talált példányról úgy gondolják, hogy egy kifejletlen hím, amelynek 50,8 centiméter a teljes hossza. A most publikált tanulmányban a kutatók a Chimaera supapae-t tizenegy másik Chimaera nemzetségbeli fajjal hasonlították össze. Az új faj a színe alapján is különbözik a hozzá legközelebb álló két másik megvizsgált fajtól, mivel sötétbarna az alapszíne foltok vagy csíkok nélkül.
A kutató-csoport úgy gondolja, hogy az új faj a saját kládjához tartozik, mivel nem áll szoros rokonságban a Chimaera macrospinával, azzal az ausztrál vizekben honos fajjal, amelyre egyébként fizikailag nagyon hasonlít.
A kimérák a világtenger szürkületi vagy bathyális zónájának a lakói.
A szürkületi-öv a világtenger 200 métertől 1000 méteres vízmélységig terjedő zónája. A zónát jellemző fizikai körülmények, a rendkívül nagy hidrosztatikus nyomás, a fényszegénység és az alacsony hőmérséklet különleges alkalmazkodást követel meg az itt élő állatoktól. (Az emberi szem számára a tengerben 500 métertől már teljes a sötétség, a szerk.) A kimérák ragadozó életmódot folytatnak, táplálékukat kisebb halak és fenéklakó gerinctelenek alkotják. Mivel mélytengeri élőlények, csak nagyon ritkán kerülnek emberi szem elé.