Elzárták az amerikai államtitkoktól a kiállhatatlan Oppenheimert

Egy tudós, akit – a németek megelőzésével – az atombomba kifejlesztése miatt hősként ünnepeltek, majd kommunista és pacifista nézetei miatt kegyvesztetté vált, végül csupán nemrégiben rehabilitálták teljes mértékben.

A híres elméleti fizikust a történelem és a filozófia ugyanúgy érdekelte, mint a természettudományok. Származását tekintve gazdag német felmenőkkel rendelkezett, azonban Julius Robert Oppenheimer az Egyesült Államokba költöző szülei révén már New Yorkban született 1904. április 22-én.

Ingerlékeny lángelme

A középiskola után a Harvardon, majd Cambridge-ben tanult, ahol labormunkát kellett végeznie. Ebben nem csak ügyetlen volt, de gyűlölte is, és pszichés állapotának sem tett jót. Mentorával annyira elmérgesedett a viszonya, hogy meg akarta mérgezni, ám ez a kísérlete szerencsére nem végződött tragédiával. 

Apja közbenjárása miatt ugyan nem rúgták ki, de a pszichikai vizsgálatok erős pszichózist diagnosztizáltak nála. 

Oppenheimer doktorandusz korában
Fotó: Wikipedia / Wikipedia

Az éles váltás 1926-ban következett be, amikor a Göttingeni Egyetemen elméleti fizikával kezdett foglalkozni. Itt heves vitái voltak oktatóival, sokszor már ő uralta a szemináriumokat. Doktori értekezését végül itt írta és védte meg. Bizottságának elnöke a Nobel-díjas James Franck állítólag ezt mondta a védés berekesztése után: 

örülök, hogy vége van. Már ott tartott, hogy megkérdőjelezi az eredményeimet.

Göttingen után visszatért szülőföldjére és a Kaliforniai Egyetemen kezdett dolgozni. Mint sok akkori fiatal értelmiségi, ő is szimpatizált a kommunista eszmékkel, ami miatt az FBI megfigyelés alatt tartotta. 

Sikeres, de megtört lélek

Karrierje a második világháború alatt indult be igazán, ugyanis kutatótársai véghez vitték az első sikeres maghasadási kísérleteket. Az Egyesült Államokba emigrált Szilárd Leó ez alapján felismerte, hogy ebből láncreakció is létrehozható, amivel pusztító fegyver is készíthető. Érzékelve a veszélyt, akkori barátjával Albert Einsteinnel figyelmeztették Franklin D. Roosevelt elnököt, hogy rendkívüli következményekkel járna, ha a németek elkészítenének egy ilyen eszközt. 

Oppenheimer 1946-ban
Fotó: Wikipedia - Ed Westcott / Wikipedia - Ed Westcott

Megkezdődött a versenyfutás. 

Az amerikai atomprojekt élére Oppenheimer került, aki a várakozásokkal ellentétben rendkívül karizmatikus, jó szervezőkészségű és precíz vezetőnek bizonyult. Ezen felül a munka során folyamatosan fellépő etikai aggályokat mindig igyekezett csillapítani, bár az idő előrehaladtával őt is egyre több kétség gyötörte.

1945. július 16-án, megtörtént a sikeres kísérlet és ekkor idézett a Bhagavad Gitából (a hindu szent könyvből), amit megtörve vetített önmagára: 

Én lettem a halál, a világok pusztítója. 

A bombát végül Németország ellen nem, de Japán ellen kétszer is bevetették és látva annak erejét, egyre élesebben bírálta saját találmányát.

Kései rehabilitáció

Egyre hevesebb kirohanásai miatt 1954-ben többször is szövetségi meghallgatásra hívták be, melyek során megszűntették a tanácsadói megbízását, megvonták a biztonsági jogosultságát és többé nem férhetett hozzá államtitkokhoz.

barátjával, Einsteinnel
Fotó: Wikipedia / Wikipedia

Rehabilitációjának kezdetére egy évtizedet kellett várni, amikor Teller Ede ajánlására John F. Kennedy Enrico Fermi-díjjal tüntette ki. A teljes felülvizsgálat csak 2022-ben történt meg, amikor az Egyesült Államok hibásnak nyilvánította az ’54-es eljárásokat.

A láncdohányos Oppenheimernél 1965-ben gégerákot diagnosztizáltak, végül 1967. február 15-én kómába esett, majd három nappal később halt meg princetoni otthonában. A Princetoni Egyetemen tartott megemlékezésén mintegy 600 neves tudós, katona, politikus és más rangos személy vett részt. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.