Katonai ellenállás nélkül számolták fel az „emberarcú szocializmust”

A II. világháború után Csehszlovákia – hazánkhoz hasonlóan – a Szovjetunió érdekszférájába kerülő szocialista állam lett. A Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) 1948-ban került hatalomra, majd 1953-tól kezdve másfél évtizeden keresztül Antonín Novotný irányította az országot, mígnem 1968 január elején a reformkommunista Alexander Dubček került az állam élére. A „prágai tavasz” azonban nem tartott sokáig.

Dubček programja nem a szocialista állam felszámolását tűzte ki célul, hanem – híressé vált kifejezéssel – „emberarcúbbá” kívánta formálni a rendszert. Az új főtitkár programja lazított a korábbi cenzúrán, elindította a politikai foglyok rehabilitációját, számos betiltott szervezet újrakezdhette működését, és még egy viszonylagos demokratizálási folyamatot is elindított úgy a gazdaságot, mint a párt és az állam működését illetően.

Civil tüntetők ’68 augusztusában
fotó: commons.wikimedia.org/By The Central Intelligence Agency - 10 Soviet Invasion of Czechoslovakia

Az új politikai irány teljes mértékben elfogadhatatlan volt Moszkva számára. A Szovjetunió és a többi szocialista ország sem nézte jó szemmel a reformfolyamatokat, néhányan pedig a 12 évvel korábbi magyarországi események megismétlődésétől tartottak. 

A csehszlovák lakosság azonban a szólásszabadság kiszélesedésével és az új mozgalmak megjelenésével egyre inkább fel merte vállalni a nyílt kommunistaellenes hangvételt.

Beszüntetni a reformpolitikát

A Szovjetunió és a keleti blokk országai ülést tartottak és közös levélben szólították fel Dubčeket reformpolitikájának beszüntetésére, ellenkező esetben a katonai beavatkozást helyezték kilátásba. A CSKP főtitkára ellenállt a felszólításnak, aminek egyértelmű jele volt az is, hogy nem vett részt a Varsói Szerződés értekezletén.

Szovjet harckocsik Prágában
fotó: commons.wikimedia.org/By ALDOR46 - Own work, CC BY-SA 3.0

Dubček népszerűsége ijesztő volt a szovjet vezetés számára, és bár nem tettek rá semmilyen utalást, mégis attól féltek, hogy Csehszlovákia kilép a szovjetek által vezetett katonai szövetségből. Leonyid Brezsnyev, akkori szovjet főtitkár ’68 tavaszán utasítást adott a vezérkarnak, hogy dolgozza ki az ország megszállási tervét. Ez júniusra el is készült. 

Tanulva a korábbi hibából, fontos volt a vezetésnek, hogy ne legyen erőszakos kommunikációja a megszállásnak, helyette arról szóljanak a hírek, hogy segítenek visszatalálni az „igaz útra” az „eltévelyedett elvtársaknak”.

Közös fellépés

A szovjetek augusztus 18-án ismertették a haditervet a keletnémet, lengyel, magyar és bolgár vezetéssel. Augusztus 20-ról 21-re virradóan nagyjából 200 ezer katona lépte át Csehszlovákia határát. A hadsereg ugyan nem vette fel a harcot, de a lakosság, nem akarva elfogadni a bevonulást, ellenállt.

Ugyan Dubček nem adott utasítást ellenállásra, sőt, az elégedetlenkedő polgárokat is nyugalomra intette, kollégáival együtt mégis a Szovjetunióba szállították. Október 16-án a felek aláírták a csehszlovák-szovjet megegyezést, mely szerint a Varsó Szerződés egyéb erői kivonulnak, de a szovjet csapatok „ideiglenesen” ott fognak állomásozni.

1969. április 17-én menesztették Dubčeket, és helyét Gustáv Husák vette át. Az új főtitkár igazi keményvonalas kommunistaként felszámolta a reformokat, letörte a vadhajtásokat, eltávolította a reformkommunistákat a pártból, és a „régi kerékvágás” irányába terelte vissza Csehszlovákiát, melynek következtében az ország a reménytelenségbe süllyedt.

A beavatkozás elleni tüntetés Helsinkiben
fotó: commons.wikimedia.org/By Szilas - Self-photographed

Dubček azonban nem tűnt el teljesen a politikából, ugyanis 1989-ben, a kommunista párt bukását követően újra szerepet vállalt az ország életében. December 28-án megválasztották a szövetségi nemzetgyűlés elnökének, majd a rákövetkező évben újra ő töltötte be a tisztséget.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.