Megdöbbentő bejelentés: félelmetes jelenséget rögzített a NASA napfigyelő műholdja

Ritka csillagászati jelenséget rögzített a NASA Napdinamikai Obszervatóriuma: április 23-án, kedden egyszerre négy napkitörés is történt.

A Nap aktivitási ciklusának csúcsán, az úgynevezett napmaximumok idején gyakoriak a napkitörések. A Schwabe-ciklusnak ebben a szakaszában rendszeresen előfordulnak napfoltok és koronakidobódások (CME-k), amelyek néha látványos sarki fényt és rádiókimaradásokat produkálnak a Földön.

A napfoltok olyan területek, ahol a mágneses mező körülbelül 2500-szor erősebb a földinél. A szokatlanul erős mágneses mező miatt a mágneses nyomás megnő, miközben a környező légköri nyomás csökken. Ez viszont mérsékli a hőmérsékletet a környezetéhez képest, mert a koncentrált mágneses tér gátolja a forró gázok áramlását a Nap belsejéből a felszínre

 – idézi az IFL Science magazin az amerikai Országos Meteorológiai Szolgálatot.

A folyamat robbanásokat eredményez a Nap felszínén. Ritkán kettős napkitörés is létrejöhet egyidejűleg. Ezeket korábban egymástól független eseményeknek gondolták, egy 2002-es statisztikai elemzés viszont bizonyította, hogy nem azok, hanem mágneses hurkokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz.

Még ritkább, de nem elképzelhetetlen, hogy egyszerre négy napkitörés is kialakuljon.

Ez történt a napokban is.

Egyelőre nem világos, hogy a napkitörések elérik-e a Földet. Ha igen, a Spaceweather.com becslése szerint erre legkorábban április 26-án kerül sor. A legtöbb geomágneses viharhoz hasonlóan azonban most sincs ok az aggodalomra, csupán a sarki fény lehet intenzívebb és kisebb zavarok keletkezhetnek a rádiós kommunikációban és az elektromos hálózatokban.

A legnagyobb napkitörések

Az 1859-es Carrington-esemény számított a modern kor egyik legerősebb napkitörésének. Ekkor egy intenzívebb fler (a naplégkör egy körülhatárolt részének hirtelen, erős kifényesedése) keltett zavart bolygónk magnetoszférájában. Ennek hatására a távíróhálózat vezetékei szikrázni kezdtek, egyes távíróhivatalok kigyulladtak, használhatatlanná téve ezzel a Viktória-kor telekommunikációs rendszerét. 

Minden idők egyik legerőteljesebb naptevékenysége 775-ben következhetett be, az ősi szuperfler 10-szer erősebb lehetett az 1989-es napkitörésnél, és még a Carrington-eseményt is jócskán felülmúlhatta. Ennek ellenére a 775-ben történtek nem veszélyeztették a földi élővilágot, csupán a fák évgyűrűiben maradt nyoma a fokozott naptevékenységnek.

Bár a négy egyszerre jelentkező napkitörés fenyegetőnek tűnhet, szintén nem kell tartanunk a Föld pusztulásától.