Pompeji romjai között öngyógyító betont fedeztek fel

Öngyógyító betonról árulkodnak Pompeji romjai

Szokatlan kincsre bukkantak a régészek, amelyet közel kétezer éve volt temetett el a Vezúv katasztrofális kitörése után lezúduló hamu és törmelék még időszámításunk szerint 79-ben. Pompeji romjai között öngyógyító betont fedeztek fel, ami felgyorsíthatta az építkezések idejét, de a megrongálódott épületek felújítását is.

Még soha nem gondoltak így Pompeji városára

Egy ősi otthon, vagy más néven domus szobáiban a szakemberek egy tökéletes állapotban lévő építkezésre bukkantak az ásatások során. Ez szerszámokat, használaton kívüli csempéket, tufa nevű vulkanikus anyagból kivájt téglákat és pièce de résistance-t – az ókori római beton keveréséhez szükséges mészkupacokat – rejtett.

Az egykori házfelújítás talán kissé hétköznapinak tűnhet, de a felfedezés tiszta pillanatképet adhat arról, hogyan építették az ókori rómaiak az épületeket, amelyekben éltek. Feltár néhány új információt is azokról az építési technikákról, amelyekkel olyan épületeket hoztak létre, amelyek most, több ezer évvel később is állnak.

Öngyógyító betonról árulkodnak Pompeji romjai
Fotó: Andy Holmes

 

Ahogyan az várható volt, a Nagy Pompeji Projekt évei alatt tervezett ásatások a 10. sziget IX. régiójában fontos eredményeket hoznak az ókori városról való ismereteink bővítése szempontjából. Ezen a nagyrészt feltáratlan területen végzett ásatási munkálatok egy másik, szomszédos területen, az V. régióban végzett korábbi ásatásokat követik annak érdekében, hogy stabilizáljuk az ásatási területek szélén lévő, kitörési anyagból álló falakat, amelyek veszélyesen magasodnak a feltárt területek fölé

 – mondta Massimo Osanna, az olasz múzeumok főigazgatója a ScienceAlert online tudományos portálnak.

A történészeket és a tudósokat lenyűgözi, hogyan éltek és végeztek felújításokat az ősi emberek, de az információk nagy része elveszett az idők során. Csak néhány rom, tárgyak és tárgytöredékek, csontok és egy kevés írásos emlék van ezzel kapcsolatban. Ám Pompeji egy egészen más „birodalom”. 

Az, ami az itt élőkkel történt időszámításunk után 79-ben, szörnyű tragédiát jelentett, amikor a vulkáni hamu eltemette a várost; megőrizte azonban az idő egyetlen pillanatát, amely évezredekre megdermedt. 

Az ásatások fáradságos munkát jelentenek, de folyamatosak és fokozatosan feltárják a város lakói mindennapi életének apró részleteit.

 

Megdöntötték római beton keverésének módszerét

Az építkezést egy olyan házban fedezték fel, amelynek folyamatban lévő feltárása során már korábban kiderült, hogy egy pékhez tartozott és egy nagy kemencét is rejtett. A házban találtak egy lapos kenyeret és egy pohár bort ábrázoló műalkotást, valamint egy Aulus Rustius Verus nevű politikus támogatásáról árulkodó választási kiáltványokat. 

A kemencétől nem messze pedig három pompeji áldozatot, két nőt és egy fiút.

A számjegyek az ajtófélfán
Fotó: Archaeological Park of Pompeii

Ahogy a régészek tovább dolgoztak a házon, feltárták az építkezésre utaló nyomokat is. A részben fedett átriumban építőanyag-halmokat találtak, a tablinumba (vagyis a fogadóterembe) vezető ajtó karzatán lévő jelek pedig valószínűleg az építkezéssel kapcsolatos számolások nyomon követésére szolgáló számjelek voltak. A larariumban (itt volt a házi szentély) amforákat fedeztek fel, olyan agyagedényeket, amelyekben szerintük a falak befejezéséhez használt vakolatot keverték. 

Több helyiségben találtak építőipari eszközöket, többek között függőleges vonalak egyenességének ellenőrzésére használt ólomnehezékeket és betonkeverésre használt kapákat.

Felfedezésük megerősíteni látszik a római beton keverésének tavaly felfedezett módszerét. Korábban úgy gondolták, hogy a meszet vízzel keverték össze, mielőtt a beton készítéséhez a pozzolána néven ismert száraz homokhoz adták volna. Elemzés és kísérletezés révén a tudósok azonban megállapították, hogy ez nem feltétlenül történt így: inkább a száraz mész és a száraz pozzolánát keveredték össze forró vízzel nagyon magas hőmérsékleten, hogy egy nagyon tartós, gyorsan szilárduló és „öngyógyuló” betont hozzanak létre. Az újonnan feltárt építkezésen talált anyagok ezt a módszert igazolták.