Az apostolok és a májusfa
A természet ébredését az ókori Rómában Maiához kötötték, aki a termékenység istennője volt, nevéből pedig a tavasz utolsó hónapjának neve ered. A májust, különösen annak első napját az emberek évszázadok óta különféle népszokásokkal gazdagították.
Az egyik legismertebb ezek közül a májusfa hagyománya, amelynek különféle variációira a világ számos pontjáról van példa.
Magyarországon általában fiatal férfiak helyezik szívük választottjának háza elé a kivágott nyárfát, esetleg nyírfát, amelyet szalagokkal díszítenek. Hasonló fákat vagy rudakat állítanak és látnak el szalagokkal Európa-szerte, amelyet általában körbe táncol a mulatozó tömeg. De vajon honnan ered ez a szokás?
Egyes magyarázatok értelmében a kereszténység korai történetéhez kapcsolódik. A legenda szerint Fülöp apostol útja során megszállt Hierapolisz városában. Az ott élő pogányok nem nézték jó szemmel a térítő érkezését, ezért egy faággal jelölték meg a házat, amelyben megpihent, hogy másnap megtalálják és kioltsák az életét. Csodálatos módon reggelre viszont minden házon volt egy faág, így a pogányok terve kútba esett. Egy másik történetben Fülöp mellett Jakab apostol is szerepel. A közös útjuk során elkísérte őket még egy Valburga nevű lány is. A fiatal hölgyet egy alkalommal a helybéliek gúnyolni kezdték, ő azonban nem esett kétségbe.
A vándorbotját a földbe szúrva imádkozni kezdett, amely csodák csodájára kizöldült, így ejtve ámulatba a rosszindulatú embereket.
A történetek miatt egészen sokáig a május elseje a két apostolhoz kötődött, azonban 1955-ben XII. Piusz pápa Jézus apjának, a munkás Szent Józsefnek az emléknapjává emelte a hónap elsejét.
Sugárzás ünnep idején
Ezzel a gesztussal valószínűleg az egyház is ki akarta fejezni a munkásság iránti szolidaritását. Május elseje a 19. század végén lezajlott sztrájkok és tüntetések hatására kezdett a fizikai dolgozók napjává válni. Az Egyesült Államokban a nyolcórás munkanap bevezetéséért tüntetők és a hatóságok között lezajlott összetűzéseket követően a baloldali aktivisták évről évre megemlékeztek a több halálos áldozattal járó eseményről.
Magyarországon először az 1890-es évektől kezdve terjedt el a nap ezen irányú megközelítése. Egyes források viszont, ekkor még inkább vidám felvonulásról és azt követő mulatságról számolnak be, nem pedig komoly demonstrációról.
A kommunista hatalomátvétellel szinte egy időben a május elseje is nagyon hamar felértékelődött a keleti blokk országaiban. Magyarországon 1946-tól vált hivatalosan is munkaszüneti nappá.
Ekkor az állampárt rendszerint felvonulásokat és más rendezvényeket tartott, melyen a megjelenés kötelező volt.
Ezeknek a megtartását a kommunista vezetés még rendkívüli esetekben sem mulasztotta el, például egy atomkatasztrófa idején.
1986. május elsején a legtöbb magyar mit sem sejtve vett részt a már rutinná váló programokon, miközben a csernobili baleset következtében a radioaktív levegő egyre csak terjedt Európa-szerte. Szerencsére Magyarországot nem sújtotta olyan komoly szennyezés, mint más térségeket, azonban az emberek egészségüket inkább köszönhették a széljárásnak és a kedvező időjárásnak, mint a vezetők bölcs döntéseinek.
Legyen szó keletről vagy nyugatról, manapság a legtöbb országban ez a dátum ünnepnapnak számít. Ironikus módon pont az az ország kivétel, ahonnan az események indultak. Valószínűleg a Szovjetunió elleni hidegháborús szembenállás miatt az Egyesült Államokban május elseje nem piros betűs, a munkát a tengerentúli országban minden év szeptember első hétfőjén ünneplik. Helyette, Dwight D. Eisenhower 1958-ban a jog napjává nyilvánította, azonban ez nem számít ünnepnapnak az USÁ-ban.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.