Elátkozottnak tartották az Európai Unió himnuszát

Beethoven a IX. szimfónia első előadásán

Ludwig van Beethoven IX. szimfóniájának népszerűségét mi sem bizonyítja, hogy még a CD lemezek tárolási kapacitását is meghatározta minden idők egyik legismertebb zeneműve. A darabhoz azonban babonák is társultak: ezek közül a legelterjedtebb a Kilencedik átkaként került be a zenetörténetbe.

Bár az európai klasszikus zene egyik legmeghatározóbb darabját már siketen komponálta meg a Beethoven, értékéből ez nem vont le semmit. Utolsó befejezett szimfóniájának megalkotásáig azonban rögös út vezetett. 

A megzenésítés gondolata ugyanis azóta foglalkoztatta, hogy 1793-ban elolvasta Friedrich Schiller Az örömhöz című versét.

Ám egészen 1824-ig kell ugornunk az időben, amikor is a weimari klasszikusok neves képviselőjének költeményét felhasználta darabjában. A több éves – valószínűleg kimerítő – munka során kezdett el körvonalazódni az eredetileg csak hangszeres műnek tervezett darab műfaja és hangneme. Érdekesség, hogy az összes szimfóniája közül csak az V. és IX. íródott moll hangnemben. 

A mű eredeti kéziratának részlete
Fotó: forrás: wikimedia - D. Benjamin Miller 

Tomboló siker

Mindössze két próba előzte meg a bécsi Kärtnertor színházban megtartott ősbemutatót. A szóbeszédek szerint a halláskárosodott Beethoven a zárótételnél a közönségnek háttal állva nem vette észre a szimfónia befejezését és a jelenlévők üdvrivalgását. A zene hatására gondolataiban teljesen elmerült szerző segítségére végül egy szólista, Caroline Unger sietett, hogy megfordulva már láthassa darabjának elsöprő sikerét.

A III. Frigyes Vilmos porosz királynak felajánlott művet a közönség ötszörös vastapssal üdvözölte. 

A nem várt ünneplést később a rendfenntartóknak kellett leállítani, de minden várakozást felülmúlva, két héttel később a Hofburg báltermében újra hallhatta a publikum.

A magát az örömöt ünneplő szimfónia sikerének záloga lehetett az is, hogy Beethoven csupán a német költő azon verssorait emelte be saját művébe, mely az általa kívánt életérzést továbbíthatta közönsége felé. 

Ludwig van Beethoven
Fotó: forrás - vikimedia - Adam Cuerden

Bár azt gondolhatnánk, hogy a korabeli kritikusok is osztották a hallgatóság véleményét, ez nem volt így, ugyanis azt az öregedő zeneszerző különc darabjának tartották. Ezzel elletétben, több évtizeddel később is sikerrel vitték színre, többek között Richard Wagner saját vezényletével adta elő a darabot, elismerve ezzel a szimfónia nagyszerűségét. Johannes Brahmsot is megihlette, c-moll szimfóniáját gyakran „Beethoven X. szimfóniájaként” emlegették, részben gúnyosan, részben elismerően. 

A IX. szimfónia magyarországi bemutatójára először 1875-ben került sor. Erkel Ferenc vezénylésével hazánkban is örömmel fogadták, Liszt Ferenc pedig zongoraátiratot készített belőle.

A Kilencedik átka

Beethovenhez hasonlóan Franz Schubertet is kilencedik szimfóniájának befejezése után érte a halál. Valószínűleg ez vezethette a 20. század elején Gustav Mahlert arra, hogy babonásan tartózkodjon saját kilencedik szimfóniájának megírásától. Mahler úgy gondolta, hogy a monumentális Beethoven-darabon átok ül: senki nem írhat több szimfóniát, mint amennyit Beethoven alkotott. 

Végül mégis elszánta magát saját Kilencedikjének megírására, azonban a tizediket már ő sem tudta befejezni.

Az átok ellenére Beethoven művének népszerűsége mindvégig töretlen maradt a 20. században is. A CD-lemezeket gyártó cégek is szem előtt tartották a vásárlók kívánságait, nem szerették volna mellőzni a szimfóniát. Pedig a CD-k akkori tárolási kapacitása nem tette azt lehetővé, hogy a zenemű teljes terjedelmében ráférjen a lemezre. Megoldást találva a problémára, új szabvánnyal kezdték meg a gyártást.

1972-ben a béke és szolidaritás eszményeit közvetítve negyedik tételét megválasztották az Európai Unió himnuszának. Az UNESCO pedig első zeneműként nyilvánította a világörökség részévé.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.