Tudja-e, honnan származik az a szólásunk, hogy kiteszik a szűrét?

Hajdúsági cifraszűr

Fotó: Magyar Néprajzi Múzeum

Eleink idejében megvoltak az udvarlás, párválasztás hagyományos szabályai. Megszabott rendje, ideje volt.

Gügyü, gyalogsátán, szerző és a többiek

 

A férfibarátok esténként csoportosan ellátogattak  lányos házakhoz, ahol megvacsoráztak, aztán beszélgettek, borozgattak a szülőkkel, lányokkal. Ha valakinek megtetszett egy leány, akkor ahhoz már inkább egyedül járt el beszélgetni. De akármikor nem lehetett látogatni. A legényjáró napok a kedd, csütörtök, szombat és vasárnap volt, ha valaki másik napon látogatott el egy lányos házhoz, akkor vörös hagymát dugtak a zsebébe, ebből tudta, hogy megszegte az illemet. Volt ahol a legény a leánnyal a kertkapunál beszélgethetett, a család meg lesett az ablakból, nincsen-e kint túl sokáig a lány. Néhol a családdal együtt a szobában üldögélt a fiú, de volt, ahol a legény a leánnyal együtt is tölthette az éjszakát a kamrában. A házasságban nem számított a szerelem, a házasság érdekszövetség volt. 

Falusi lakodalmi jelenet az 1930-as évekből
Fotó: Youtube

És a szülők döntöttek. Persze mindig akadtak kivételek, akik szülei akarata ellenére házasodtak. Házasság előtt a családok elmentek egymáshoz és megnézték maguknak, hova házasodik a gyermeük, ez volt a háztűznéző. Házasságközvetítő is volt, ennek neve: gügyü, szerző, gyalogsátán volt.

Vagy a legény keresztapja kérte meg a lányt, vagy a házasságközvetítő elment a fiúval a lány házába. Ilyenkor jól megmustrálták a lányt. Fontos volt hogy tiszta legyen a körme, mert a kenyértésztát tiszta kézzel kell gyúrni.  

Kínos volt egy kérőt visszautasítani, de volt annak tapintatos módja. 

A legény a lány házában hagyta a szűrét. (A szűr népviselet, szűrposztóból, vagyis gyapjúból szövött kabátféle. A cifraszűr hímzéssel díszített szűr, hungarikum.) Ha a lány kikosarazta a kérőt, akkor kiakasztotta az eresz alá a szűrt, vagyis kitette a szűrét.Ha szívesen fogadták a legényt, legközelebb a ruhás ládából vették elő a szűrt és esetleg jegykendőt is tettek a cifra kabát ujjába.

A cifraszűrt csak férfiak viselték, csak férfiak - szűrszabók - varrták és hímezték, majd applikálták. Forrás: Magyar Néprajzi Múzeum

Egyes helyeken, például Szentesen, míg a legény a szobában a háziakkal beszélgetett, a konyhában hagyott szűrét kiakasztották, így, mikor elment, tudta, hogy ide többet nem ildomos jönnie, sőt a paraszti élet szabálya szerint nem is lehet.

 

A kitették a szűrét nemcsak kikosarazást jelenthet

 

Szerelmi házasság csak néhány társadalmi rétegnél, főleg a nincsteleneknél volt. Nem csak a szülők szava döntött, a gyermekek is szerettek volna többre jutni a szüleiknél, és jó házasságot csinálni.

A szűr derékszögű alapszabását a textíliák lánc- és vetülékfonalainak derékszögű metszése határozta meg. A magyar szűr jellemzője az alapszabás mellett az európai renaissance köpenyéről átkerült négyszögletes gallér Forrás:Magyar Néprajzi Múzeum

Ha sikeres volt a lánykérés, megtartották az ünnepélyes kézfogót, vendégekkel, mulatsággal. A jegyajándék nem gyűrű volt, az csak a legújabb időktől szokás. Régebben a lány jegycsizmát, jegycipőt, jegypénzt kaphatott és jegykendőt cserélt a fiúval (a jegykendőbe tették a jegypénzt). A kendőt a fiú jól látható helyen viselte, ebből tudta a falu, hogy vőlegény lett. Ha  viszont a lány mégis máshoz ment feleségül, akkor a fiú vagy összeszaggatva visszaküldte neki vissza a kendőt, vagy jól látható helyre kitette, hogy lássa a falu, hogy a leány megszegte az ígéretét.

Az esküvőn a menyasszony a jegycsizmát viselte. A fehér ruha az 20. század elején kezdett terjedni, előtte közönséges ünneplő ruhát viseltek.

A cifraszűr hímzett vagy applikált dísze mindig növényi eredetű, különböző virágok és levelek, valamint az ezekből összeállított csokrok alkotják. A szűrszabók sohasem mondták, hogy hímeznek, ők mindig "virágoztak"  Forrás:  Magyar Néprajzi Múzeum

Volt egy másik jelentése is a szólásnak: valakit elbocsátottak az állásából. Ez egy régi gazdasági szokással áll összefüggésben. Ezt 18. századbéli dokumentumokból tudjuk. Akkoriban az volt a szokás, hogy mikor a munkavállaló szűrét felakasztották a házban: az a munkavállalást, a szolgálatban maradást jelentette,  és a szűr kiakasztása az elbocsátást. Ha így van, az udvarlási szokás ennek a maradványa.

Tájnyelvi változat Debrecenből: „Felakasztod-e még a szűrt?”, azaz megmaradsz-e még szolgálatban?”, és a ”Beakad a szűr valahova” , ami azt jelentette, hogy valaki pásztorként elszegődik valamelyik gazdához.