Sisi ragaszkodott a személyéhez, az udvar rosszallása ellenére is
Az 1870-es években felröppent a hír, hogy Erzsébet császárné társalkodónőt keres magának. Annak ellenére, hogy a kecskeméti születésű Ferenczy Ida kisnemesi sarj volt (és ekkor még csak 25 éves), rá esett a választás. A származására irányuló rosszallás okán az udvar eredetileg nem társalkodónak, hanem felolvasónak vette fel.
Sisi annyira megkedvelte a magyar leányt, hogy hálószobájuk egymás mellett volt Bécsben, Budán és Gödöllőn is.
A császárné bizalmasa soha nem vett részt a politikában, egyetlen rövid időszakot leszámítva, ami a kiegyezés előtti körülbelül másfél évet jelenti. Ekkor ugyanis segített a passzív ellenállás több magyar vezetőjének is, hogy Erzsébettel levelezhessen, s ezáltal hathasson Ferenc József döntéseire.
Feladatkörét tekintve azonban Ferenczy Ida nem csak társalkodópartnere volt a királynénak, hanem ő szerezte be számára a magyar nyelvű újságokat és könyveket is. Az ő választása esett Jókai műveire, amiket Erzsébet rendkívül kedvelt. Beszámolók készültek róla, hogy Budán egymás társaságában tesznek rendkívül hosszú, jó hangulatú sétákat. Ida ismertette meg vele a magyar konyhát is. A nagykőrösi kenyér például annyira elnyerte úrnője tetszését, hogy évekig innen rendelte a kenyeret.
Sírig tartó barátsága alakult ki a magyarok királynéja és Ferenczy Ida között
A magyar királyné különös odaadással volt Ida iránt. Mikor a nő apja meghalt, Sisi együttérző levélben nyilvánította ki részvétét, Mária Valéria főhercegnő pedig koszorút küldött a temetésre. Emellett Idának is a királyné volt a mindene.
Nem házasodott meg, nem született gyermeke, minden idejét neki szentelte.
1889-ben, mikor a trónörökös Rudolf főherceg meghalt, ő közölte vele a szomorú hírt. Kapcsolatukat az is jól jellemzi, hogy Sisi nem csupán a szolgálójának tartotta Idát. Egyszer nyilvánosan kijelentette, hogy ő a barátja, ami a magyar hölgynek – elmondása szerint – a világ minden kincsével felért.
Már 34 éve volt Erzsébet hű szolgálója és barátja. Ekkor, 59 évesen tudta, hogy az élete a királynéhoz köti. Mikor ebben az évben egy olasz anarchista meggyilkolta Sisit a Genfi-tónál, nem véletlenül érezte, hogy egy része neki is meghalt. Ezután egyrészt szeretett úrnője lányainak szentelte életét – még úgy is, hogy már ők is családot alapítottak –. Mária Valériával a főhercegnő haláláig levelezett. Másrészt Sisi emlékének méltó ápolását tekintette ezután életcéljának.
Haláláig őrizte Sisi emlékét
1907-ben azzal a kéréssel járult Ferenc József császár és király elé egy magyar főrangú hölgybizottság, hogy a Budai Várpalotában létrehozhassák Erzsébet emlékmúzeumát. Ennek a megalkotásával és berendezésével Ferenczy Idát bízták meg, aki gondosan válogatta ki a bemutatásra szánt tárgyakat és saját gyűjteményéből is hozzáadott ehhez. A királyné emlékéhez méltó kiállítás végül 1908. január 15-én nyílt meg.
Ferenczy Ida 30 évet élt még a Erzsébet halála után és emlékezetének ápolása mellett szülővárosáról, Kecskemétről sem feledkezett meg. A városnak segített, hogy földekkel gyarapodjon és jótékonysági szervezeteket is létrehozott. Végrendeletében 1000 aranykoronát hagyott a város szegényeire. Sisi talán legkedvesebb szolgálója és barátja 1928. június 28-án halt meg Bécsben.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.