Nagyobb viharok várhatók, mint amilyenek a hírhedt Katarina és Rita hurrikánok voltak
"Az óceánban keletkező magas hőmennyiség és a La Nina időjárási jelenség következtében nagyon, nagyon aktív hurrikánszezon lesz idén" - jelentette ki genfi sajtótájékoztatóján Clare Nullis, a WMO szóvivője. "Egyetlen szárazföldet érő hurrikán képes hosszú évekre visszavetni a társadalmi-gazdasági fejlődést" - tette hozzá a szóvivő. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) előrejelzése szerint 17 és 25 között lesz a nevesített viharok száma, az átlag ehhez képest 14. Ezekből a viharokból várhatóan 8-13 válik hurrikánná. Az amerikai előrejelzők szerint akár hét "rendkívüli" hurrikán is kialakulhat 2024-ben az Atlanti-óceán térségében.
Matthew Rosencrans vezető amerikai meteorológus szerint
idén nagyobb viharok várhatók, mint 2005-ben, a hírhedt Katrina és a Rita hurrikánok évében.
Az atlanti-óceáni hurrikánszezon, amely júniustól novemberig tart, nyolc egymást követő éven át az átlagosnál erőteljesebb volt - közölte a WMO. Clare Nullis hangsúlyozta, hogy a korai figyelmeztetés segít életeket menteni. "A figyelmeztetéseknek köszönhetően valóban drámaian csökkent a halálos áldozatok száma, még ha sok kis fejlődő karib-tengeri szigetország aránytalanul sok veszteséget szenved el mind a gazdaság, mind az emberéletek terén."
1970 és 2021 között a trópusi ciklonok - közöttük a hurrikánok - világszerte vezető okok voltak a regisztrált humán és a gazdasági veszteségek terén - közölte a WMO.
A trópusi ciklon a természet egyik legösszetettebb rendszere
A trópusi ciklonok olyan nagy kiterjedésű, átlagosan több száz kilométer átmérőjű légköri képződmények, amelyek közepében a legalacsonyabb a légnyomás, ami belülről kifelé haladva fokozatosan növekszik.
A trópusi viharok mozgása ciklonális, vagyis a ciklon az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, míg a déli féltekén azzal megegyező irányban forog.
A trópusi ciklonok, amelyeket a karibi-atlanti térségben hurrikánnak, az Indiai-óceán vidékén ciklonnak és a csendes-óceáni régióban tájfunnak neveznek csak a trópusi éghajlati öv meghatározott részén, a 10. és a 20-ik szélességi kör között keletkeznek. A trópusi ciklonok mérete és a bennük lévő légnyomás is kisebb, mint az ezekkel össze nem tévesztendő mérsékelt-övi ciklonoké.
A trópusi ciklonok kialakulásához két együttes tényezőnek kell fennállnia: a nagy páratartalmú levegőnek és a meleg, legalább 26-27 fokos felszíni vízhőmérsékletnek. Az óceán felszínéről felszálló meleg és páradús levegő az úgynevezett Coriolis-erő hatására forogni kezd. (A Coriolis-erő a Föld forgása miatt kialakuló tehetetlenségi erő.) Mivel az Egyenlítőn a Coriolis-erő értéke nulla, a közvetlen közelében pedig rendkívül gyenge, ezért itt nem is indulhat meg a ciklonáris mozgás, így csak az ennél magasabb 10. és 20-ik szélességi kör között alakulhatnak ki a trópusi ciklonok, amelyek soha nem keresztezik az Egyenlítőt. Ha a feláramló légtömegbe még több meleg és nedves levegő kerül, a rendszer belső energiája ezzel arányosan növekedni kezd.
A pozitív visszacsatolás miatt a rendszer egy idő után önfenntartóvá, egyfajta függőleges hőmotorrá válik és megkezdi önálló életét. A trópusi ciklonokban elszabaduló hatalmas energiát jól jellemzi,
hogy ez a hőenergia akár a hetvenszeresét is elérheti a világ egy napi teljes energiafogyasztásának.
Erre az energiaakkumulációra vezethető vissza a trópusi ciklonok hihetetlen pusztító ereje is.