Futó ember sebességével üldözheti áldozatát a leghalálosabb kígyó
Az afrikai kontinens hüllővilágában messze az egyik legveszélyesebb és legfélelmetesebb kígyó a fekete mamba (Dendroaspis polylepis ), amely a mérgessiklók családjába (Elpidae) tartozó és csak Afrika szubszaharai régiójában honos kígyófaj. A fekete mamba nemcsak hogy a legmérgezőbb afrikai kígyó,
de a világ leggyorsabb kígyóféléje is, ami képes egy futó ember sebességére felgyorsulva tartósan üldözni zsákmányát.
Az elnevezése látszatra megtévesztő, hiszen ez a nagy testű, 2,5 és 4,5 méter hosszúság körüli kígyó világosszürke vagy olívazöld színű, a nevét a szája tintafekete belsejéről kapta. Leginkább Etiópia, Szomália, Kenya, Tanzánia, Mozambik, Zambia és Zimbabwe, illetve a Dél-afrikai Köztársaság szavannás területein élő nappal aktív ragadozó, amelynek elsősorban kisebb emlősök, más kígyó-félék és madarak alkotják a táplálékát.
A fekete mamba mérge egy rendkívül erős neurotoxin, vagyis idegméreg, ami a harapás után rendkívül gyorsan szívódik fel a megmart áldozat testében. A méreg blokkolja az izomidegi kapcsolódásokat, ami tartós és heveny izombénulást okoz. Az áldozat halála a légzőizmok megbénulása miatt fulladás miat következik be. Számos haláleset fűződik ehhez a kígyófajhoz. Noha a Dél-afrikai Orvosi Kutatóintézetben sikerült egy olyan ellenszérumot kifejleszteni, ami a fekete mamba összes méregkomponensét semlegesíti, de ha ez a helyszínen nem áll rendelkezésre, az áldozat gyakran nem éli túl a kórházba vagy legközelebbi elsősegélyhelyre való szállítás idejét.
A kígyó, amelynek egyetlen harapása akár húsz felnőtt embert is képes megölni
A kígyómarás miatt évente legtöbb halálesetet okozó fűrészpikkelyes vipera (Echis carinatus) az indiai szubkontinensen elterjedt és a viperafélék családjába ( Viperidae) tartozó mérges kígyófaj. Az Indiában kígyómarás miatt évente átlagosan bekövetkező 50 ezer haláleset nagyobb része ennek a fajnak a számlájára írható.
A fűrészpikkelyes vipera mérge véralvadást gátló toxinokat tartalmaz, amelyek az áldozat testébe jutva belső vérzést és gyorsan bekövetkező akut veseelégtelenséget váltanak ki.
A megmart áldozat hidratálását azonnal el kell kezdeni, és amennyiben egy-két órán belül nem jut ellenszérumhoz, bizonyos a halálos eredmény. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikája szerint évente világszerte mintegy 4,5 millió embert ér kígyómarás, és ezekből 130 ezer körüli a halállal végződő esetek száma.
(Összehasonlításként: cápatámadásban éves átlagban legfeljebb 5-10 ember veszti az életét.) Ugyancsak Indiában és a délkelet-ázsiai régióban honos a világ legnagyobb testű mérgeskígyója, a királykobra ( Ophiophagus hannah ), amely elérheti az 5,6 5,7 méteres maximális testhosszat is. Ha a királykobra fenyegetve érzi magát képes testének első harmadát felemelni, úgy, hogy az ember fölé magasodjon. A királykobrának rendkívül jó és éles a látása, így akár már 100 méterről is észrevesz egy embert. Noha igyekszik elkerülni az embert, ám ha fenyegetve érzi magát gyorsan és hatásosan támad. A királykobra arról hírhedt, hogy többször is megharapja áldozatát, és minden egyes harapásnál nagy mennyiségű, körülbelül 7 milliliter mérget fecskendez az áldozatába, noha már egyetlen harapása is halált okozhat. A legveszedelmesebb mérgű kígyók közt tartják számon az Ausztráliában, illetve Pápua Új-Guineában honos szárazföldi tajpánt (Oxyuranus scutellatus).
Ez a mérgessikló-féle egyaránt előfordul a trópusi esőerdőkben, a száraz füves területeken és a ritkás bozóterdőkben is. Gyakran felbukkanhat ültetvényeken, illetve a lakott környezetben is.
Az Encyclopeadia Britannica szerint a tajpán a Föld második leghalálosabb mérgű kígyója.
Mérge, az úgynevezett tajatoxin az idegrendszert támadja meg és gátolja a véralvadást. Az egyetlen harapásával befecskendezett méregmennyiség 20 felnőtt ember elpusztítására képes. A méreg a megmart áldozatnál először heveny izomrángást vált ki, amit bénulás, belső vérzés, vesekárosodás és az izomszövetek szétesése követ. Ha az áldozat nem jut gyorsan ellenszérumhoz, száz százalékos a halálos eredmény.
A leghalálosabb pók gyakran bemehet a kertekbe és a házakba is
A szárazföldi ízeltlábúak (Arthropoda) között is akadnak olyan állatok, amelyek csípése halálos fenyegetést jelent az emberre. A szakirodalom ezek közül a Sidney-tölcsérhálóspókot (Atrax robustus) tartja a legmérgezőbb pókfajnak. A jellemzően alig 2-3 cm hosszúságú pók Ausztrália keleti partvidékén fordul elő, leginkább az ausztrál nagyváros, Sidney 100 kilométeres körzetében számít gyakorinak, innen is kapta a nevét. A méretéhez képest hatalmas és rendkívül erős csáprágókkal rendelkezik, amelyekkel képes az emberi körmöt is átütni. Általában a hím egyedek marnak, főleg párzási időszakban, amikor párt keresve betévedhetnek a városi parkokba, kertekbe, sőt, a lakásokba is.
Csak akkor támad, ha veszélyeztetve érzi magát.
Halálos veszélyt jelentő rendkívül erős mérge, az atracotoxin a szervezetbe jutva lebontja és elfolyósítja a testszöveteket.
Különösen veszélyes lehet a gyerekekre nézve. Ha a megcsípett áldozat nem jut gyorsan ellenszérumhoz, a pók marása könnyen végződhet halállal. Több olyan eset ismert, amikor ugyan az ellenszérum beadásával sikerült megmenteni az áldozat életét, de a méreg okozta szövődményként maradandó idegi károsodást szenvedett el. 1981 óta létezik ellenszérum a Sidney-tölcsérhálóspók mérge ellen, azóta szerencsére rendkívül megritkultak a végzetes következménnyel járó pókcsípések, míg ezt megelőzően a pókmarás gyakran végződött halállal.
A tenger halálos szépségű méregfiolái
A tenger számos roppant veszélyes mérgű élőlény otthona. Ezek közül az egyik leghírhedtebb az apró, szinte észrevehetetlenül áttetsző kockamedúza (Chironex felckeri), amely Thaiföld nyugati partvidékétől Indonézián és a Fülöp-szigeteken át egészen az észak-ausztrál partokig számít elterjedt fajnak. A tengeri darázsként is emlegetett és a Chirodropidae családba tartozó kockamedúza természetesen nem támad emberre, és akkor jelenthet súlyos veszélyt a fürdőzőkre, ha a szelek vagy az áramlatok miatt nagyobb tömegben lepi el a partvidéket. A kockamedúza szinte teljesen áttetsző kis harangjáról akár 3 méter hosszú igen vékony és szinte láthatatlan fogókarok nyúlnak ki, ezeken ülnek a halálos mérget tartalmazó csalánsejtek.
Ha egy fürdőző véletlenül nekisodródik egy ilyen fogókarnak, a csípés nyomán rendkívül erős neurotoxin szívódik fel a szervezetben. A kockamedúza mérgének erejét jól szemlélteti, hogy amennyiben az áldozat 2-5 percen belül nem részesül elsősegélyben, biztos a halála.
Ausztráliában az elmúlt egy évszázadban 63 halálos kockamedúza csípés dokumentált, de valószínű, hogy a tényleges áldozatok száma ennél jóval magasabb.
Egy másik roppan veszélyes mérgű tengeri élőlény szintén a trópusi indopacifikus régió lakója. Az alig 12-20 cm hosszúságú kékgyűrűs polip (Hapalochlaena lunulata) a nyolckarú polipok rendjébe (Octopoda) illetve családjába (Octopodidae) tartozó fejlábú számít a világtenger egyik legmérgezőbb élőlényének. Nevét a testén lévő élénk kék gyűrűiről kapta, ami alapján könnyen felismerhető. (A tengeri élőlényeknél a különösen élénk színek, illetve minták gyakran arra figyelmeztetnek, hogy a gazdájuk mérgező.) Az élénk színű gyűrűk viszont csak akkor jelennek meg a testén, ha az állat fenyegetve érzi magát. A kékgyűrűs polip a partközeli sekély vizekben él, gyakran telepedik rá a különféle korallformációkra. A kékgyűrűs polip a kis mérete ellenére elegendő mérget hordoz ahhoz, hogy perceken belül akár 26 felnőtt embert öljön meg.
Harapása gyenge és gyakran fájdalommentes, ami miatt sok áldozat mindaddig nem is veszi észre a polip marását, amíg el nem kezdődik a légzési depresszió és a bénulás. Tovább növeli a kékgyűrűs polip harapásának halálos kockázatát, hogy mind a mai napig nincs ellenméreg a toxinjára. A polip tetrodotoxint, hisztamint, triptamint, oktopamint, taurint, acetilkolint és dopamint tartalmazó mérget termel.
A méreg hányingert, légzésleállást, szívelégtelenséget, súlyos és néha teljes bénulást, valamint vakságot okozhat, és azonnali szakszerű beavatkozás hiányában perceken belül halálhoz vezet.
A halál a kékgyűrűs polip által megmart áldozatoknál általában a rekeszizom bénulása miatti fulladás következtében áll be. De még egy olyan ártalmatlanak tűnő élőlény, mint egy kisebb méretű tengeri csiga is halálos veszélybe sodorhatja az óvatlan embert. Az Indiai-óceán szigetein és a kelet-afrikai partvidék sekély vizeiben honos textil kúpcsiga (Conus textile) a világtenger legerősebb méreggel rendelkező csigafaja.
A nyílnyelvű kúpcsigák (Conidae) családjába tartozó faj a család összes többi tagjához hasonlóan ragadozó életmódot folytat és mérgező, ám a Conus textile mérge a legerősebb valamennyiük közül. Egy 2004-ben közzétett tanulmány szerint mintegy 30 ember halálát okozták textil kúpcsigák, bár ezek csupán a dokumentált esetek, így a halálos eredményű kúpcsiga-incidensek száma valószínűleg jóval magasabb. Ha a gyanútlan áldozat felemeli és a tenyerébe veszi az igen tetszetős csigát, az állat védekezésként a szigonyszerű és méregmirigyekhez kapcsolt radulájával megszúrhatja. A kúpcsiga szúrása az idegmérgek közé tartozó conotoxint fecskendez az áldozatába, ami bénulást, és nem egy esetben halált okoz. Ezért is különösen megszívelendő tanács a tengeri élőlényekkel kapcsolatban, hogy mindent a szemnek, de semmit a kéznek.