Fény derült az elefántok döbbenetes képességére

Vágólapra másolva!

Kiderült: az elefántok néven szólítják egymást, csakúgy, mint mi, emberek. A néven nevezés az absztrakt gondolkodás rendkívül magas fokát feltétezi, hiszen a jelölő hang és jelöltje között teljesen elvont a kapcsolat.

Origo

Vágólapra másolva!

elefánt társas hang állat

A Colorado State University (CSU) tudósai a nevükön szólongatták az elefántokat, ők pedig válaszoltak. Kiderült ugyanis – ahogy azt a Nature Ecology and Evolution szakfolyóiratban olvashatjuk –, hogy a vadon élő afrikai elefántok névként viselkedő hívóhangokkal szólítják egymást, ami az állatok körében rendkívül ritka képesség.

A CSU, a Save the Elephants és az ElephantVoices közös kutatása során gépi tanuló algoritmusok segítségével igazolták, hogy az elefántok vokalizációja tartalmaz egy névszerű elemet, amely az üzenet címzettjét jelöli meg. Megfigyelések alapján ezt már korábban is sejtették, de tudományos alapossággal most először sikerült bizonyítani. A kutatók rögzítették az elefántok hangját, és amikor visszajátszották a megszólalásokat, mindegyikre az az elefánt reagált, amelyiknek az üzenet címezve volt: vagy hanggal viszonozta a megszólítást, vagy megközelítette a megszólalót. A más elefántnak címzett megszólalások nem váltottak ki belőlük ennyire egyértelmű választ.

Az elefántok képesek lehetnek az absztrakt gondolkodásra

„A delfinek és a papagájok is bizonyos értelemben néven szólítják egymást oly módon, hogy a címzett jellegzetes hanghívását utánozzák – mondta el a kutatást vezető Michael Pardo, a cikk vezető szerzője és a CSU és a Save the Elephants posztdoktor kutatója. A Save the Elephants az elefántok kutatásával és megóvásával foglalkozó kenyai szervezet. –

A mi eredményeink ezzel szemben azt mutatják, hogy az elefántok nem a másik hangjának utánzásával szólítják meg egymást, és ez jobban hasonlít arra, ahogy mi, emberek használjuk a neveket.”

Az állatvilágban nem gyakran fordul elő az újfajta hangok elsajátításának képessége, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az egyedek nevekkel azonosíthassák egymást. A nem-utánzó, tetszőleges hangi kommunikáció, amelyben a hangok anélkül jelenítenek meg egyes képzeteket, hogy utánoznák azokat, nagy mértékben kiterjeszti a kommunikációs lehetőségeket, ugyanakkor igen kifinomult kognitív képességeket feltételez.

„Ha a beszédünk csak annyiból állna, hogy mindenféle zajokat keltünk, amik utánozzák annak a hangját, amiről beszélni akarunk, az nagyon erősen korlátozná a kommunikációs lehetőségeinket” – magyarázta George Wittemyer, a CSU Warner College of Natural Resources professzora és a tanulmány társszerzője, aki egyben a Save the Elephants tudományos bizottságának elnöke.

Wittemyer leszögezte:

a tetszőleges hangi címkék használata az elefántok körében az absztrakt gondolkodásra való képességüket bizonyítja.

Az elefántok és az emberek evolúciója több tízmillió évvel ezelőtt szétvált, de mindkét faj bonyolult társas kapcsolatokat hoz létre és igen kommunikatív. Az elefántok nemcsak családokba, de társas csoportokba és nagyobb klánstruktúrába is szerveződnek, s ilyenformán az emberekéhez nagyban hasonló összetett szociális hálózatokat alkotnak. Vélhetőleg mindkét fajban hasonló evolúciós igények hívták életre a tetszőleges vokális címkézést, vagyis az egyes egyedek absztrakt hangokkal való megnevezését – vetik fel a szerzők.

„Valószínűleg az a helyzet, hogy – főként a komplex társas kölcsönhatásokból eredően – az elefántok és mi hasonló evolúciós nyomásoknak voltunk kitéve – jegyezte meg Wittemyer. – Pont az az egyik izgalmas dolog ezzel a tanulmánnyal kapcsolatban, hogy sejteni engedi a lehetséges mozgatórugókat, amelyek miatt mi, emberek kialakítottuk ezeket a képességeket.”

Az elefántok nagyon kommunikatívak

Az elefántok beszédes lények: a vizuális jelek, a szagok és az érintés mellett hangokkal is kommunikálnak. Megszólalásaik sok információt hordoznak, egyebek között azonosítják a beszélőt, és árulkodnak annak életkoráról, neméről, érzelmi állapotáról és a viselkedési kontextusról.

A trombitálástól a hangszalagjaikkal képzett mély morgásig az elefántok vokalizációja széles frekvenciatartományt fed le, melynek az emberi fül számára nem hallható infrahangok is részét képezik. Az elefántok e hangok révén nagy távolságból is képesek a csoportmozgásaikat koordinálni.

Kurt Fristrup, a CSU mérnöki kollégiumának kutatója új jelfeldolgozó technikát fejlesztett ki, amellyel apró különbségeket is ki tudnak mutatni az elefánthangok szerkezetében, majd Fristrup és Pardo egy gépi tanuló modellnek megtanította, hogy pusztán az elefánthangok akusztikus jellemzői alapján helyesen azonosítsa egy-egy megszólalás címzettjét.

„A legérdekesebb az a felismerés volt, hogy az elefántok nem egyszerűen csak utánozzák a megszólított egyed hangját – nyilatkozta Wittemyer. – Abból, hogy a többi egyed címkézésére tetszőleges hangjelöléseket tudnak alkalmazni, arra következtethetünk, hogy az elefánthangokban másféle címkék és jelölők is jelen lehetnek.”

Az elefántok igen kifejező állatok – mondta el Wittemyer –, így az őket jól ismerők könnyen tudnak olvasni a reakcióikból. Amikor a kutatók visszajátszották a felvett hangmintákat, az elefántok energikusan és pozitív érzelmekkel reagáltak azokra a megszólalásokra, amelyekben a barátaik és családtagjaik őket szólították, míg a másoknak címzett megszólalásokra nem válaszoltak különösebb lelkesedéssel, és nem indultak el a hang forrása felé.

Ebből egyértelműen kiderül, hogy az elefántok felismerték a saját nevüket.

De vajon hogyan reagáltak arra, amikor rájöttek, hogy a hangfelvételről érkező szólongatás átverés volt? „Egy rövid időre valószínűleg összezavarta őket a hangfelvétel, de végül elkönyvelték mint valami furcsa eseményt, és napirendre tértek fölötte” – mesélte Pardo, aki most már a Cornell Egyetemen dolgozik.

A kutatók azt is észrevették, hogy az emberekhez hasonlóan egy beszélgetés során az elefántok sem mindig szólítják néven egymást. A név szerinti szólítás gyakoribb volt, ha az állatok nagy távolságból kommunikáltak, illetve amikor a felnőttek a borjakhoz beszéltek.

A kutatás négy évig tartott; ebből 14 hónap intenzív terepmunkával telt Kenyában, ahol járművekkel követték az elefántokat, hogy rögzíthessék a vokalizációjukat. A Samburu Nemzeti Rezervátum és az Amboseli Nemzeti Park területén összesen 101 állat mintegy 470 megszólalását sikerült felvenni, amelyeket 117 egyednek címeztek a beszélők.

African Elephant, South Africa, Africa — Az elefántok és az emberek sokban hasonlítanak.
Fotó: robertharding via AFP

Beszélgethetünk az elefántokkal?

Felmerülhet a kérdés: fogunk-e tudni valaha beszélgetni az elefántokkal? A tudósok hangsúlyozzák: sokkal több adatra van szükség ahhoz, hogy az összes megszólalásban el tudják különíteni a neveket, illetve hogy kiderítsék, vajon az elefántok az életük részét képező egyéb dolgoknak – élelemnek, víznek, helyeknek – is neveket adnak-e.

Sajnos arra nem tudjuk rávenni őket, hogy mikrofonba beszéljenek”

– mutat rá Wittemyer a megfelelő mennyiségű adat összegyűjtésének nyilvánvaló akadályaira.

A kutatók kiemelik: az az új tudás, amelyet a tanulmány révén az elefántok gondolkodásáról és kommunikációjáról megszereztük, csak még jobban kiemeli az elefántok védelmének fontosságát. Az elefántok elsősorban az agyarukra irányuló orvvadászat és az élőhelyeik visszaszorulása miatt veszélyeztetettnek számítanak. Méretükből kifolyólag térigényük nagy, és ha életterük nem biztosított, kárt tehetnek az emberi létesítményekben, és magukra az emberekre is veszélyt jelenthetnek.

Bár a vastagbőrű barátainkkal való társalgás egyelőre távoli álom, Wittemyer rámutatott, hogy a velük való kommunikáció képessége jelentős áttörést hozhat a megóvásukra irányuló törekvésekben. „Nem egyszerű együtt élni az elefántokkal úgy, hogy közös földön próbálunk velük osztozni, ők meg megeszik a terményeinket. Jó lenne, ha tudnánk őket figyelmeztetni: ne gyertek erre. Ha erre jöttök, megölhetnek benneteket.”