A három kilőtt töltényből egy végzetesnek bizonyult az orosz kormányzó számára

illusztráció

Fotó: Shutterstock/pio3

Finnország 1917-es függetlenségéhez vezető út közel sem volt zökkenőmentes. A 19. század végén a finn nacionalisták mozgalma igyekezett az országban felébreszteni a nemzeti öntudatot. Az egyre erőteljesebb cári elnyomást végrehajtó kormányzó életének és pályafutásának egy finn szenátor fia vetett véget.

Az orosz hadseregben igen magas rendfokozatot elért Nyikolaj Bobrikovot 1898-ban nevezték ki a Finn Nagyhercegség élére. A kipróbált katonatiszt vasszigorral vetette bele magát az uralkodó elképzeléseinek megvalósításába.

a merénylet ábrázolása
Fotó: forrás: wikipedia

Finnek a cár étlapján

II. Miklós igyekezett egységesíteni óriási méretű birodalmát. Ennek egyik lépése volt a Finn Nagyhercegség folyamatos eloroszosítása. Az anyanyelvet igyekeztek kiszorítani és helyette az oroszt tették hivatalossá, az iskolákban is ezt tanították, valamint a sajtót is cenzúrázták. 

A legnagyobb felháborodást viszont az új sorozási törvény váltotta kis. 

Korábban csak szülőföldjük védelmében vethették be őket, az új rendelkezés értelmében viszont a finn katonáknak már Oroszország bármilyen háborús igényét ki kellett szolgálniuk életük kockáztatásával. A felháborodás komoly méreteket öltött. A hadköteles férfiak vonakodtak eleget tenni a törvényben előírtaknak, és csak a megkövetelt létszám alig fele jelent meg az 1902-es sorozáson. Sokan kifejezték valamilyen formában az ellenérzésüket, köztük volt a nemesi származású Waldemar Schauman is, aki köztisztviselői posztjáról mondott le a rendelkezések hatására.

Eugen Schauman Lucas nevű kutyájával
Fotó: forrás: Wikipedia

Fia, Eugen már az élénk finn nacionalizmus hullámverését tapasztalta meg gyerekkorában. 

Apja szenátor, titkos tanácsos és katonatisztként szorosan kötődött a politikai élethez. A nemzeti érdekek képviseletében több demonstrációhoz is csatlakozott, amelyek célja egyértelműen a rendeletek visszavonása volt. A negatív visszhang csak határozottabb fellépésre sarkallta a birodalom vezetőit. Bobrikov 1903-ban minden addiginál szélesebb jogkört kapott a cártól, hogy újabb szigorírtásokat és retorziókat foganatosítson. A száműzetések, letartóztatások és elbocsátások arra sarkallták a finneket, hogy radikális eszközökhöz folyamodjanak.

Öngyilkos küldetés

Schauman nem sokkal később cselekvésre szánta el magát. Úgy vélte, hogy az erőszakos oroszosításnak csak egy módon vethet véget: a főkormányzó megölésével. Állítólag egyetlen szélsőséges csoportnak sem volt tagja és önmagát is magányos elkövetőként jellemezte, ennek ellenére tisztában volt azzal, hogy több mozgalom is tervezi Bobrikov megölését. Végül megegyezett velük, hogy ő hajtja végre a küldetést, amely után saját túlélésére sem számított. 1904. június 16-án Bobrikov a finn Szenátusba érkezett, ahol a korábban hivatalnokként dolgozó gyilkosa már várta. A kíséret nélküli férfi nem számított a támadásra. A korabeli források szerint három lövés érte, ezek közül kettő lepattant a ruháján díszelgő kitüntetésekről, az utolsó viszont halálosnak bizonyult. 

Nyikolaj Bobrikov
Fotó: forrás: wikipedia / Wikipedia

A merénylő a helyszínen végzett magával, a főkormányzó is csak pár órával élte túl a támadást. Azonnal kórházba szállították, ahol a sebészek minden tőlük telhetőt megtettek a megmentése érdekében, de még aznap este belehalt sérüléseibe.

A cári kormányzat mindent elkövetett, hogy Schauman ne válhasson nemzeti hőssé, holttestét névtelen sírba földelték el. Amint a politikai helyzet lehetővé tette, maradványait exhumálták, és családja mellé temették el újra. A finn nemzeti tudat és ellenállás hősévé váló férfi emlékművet is kapott.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.