Az amerikai beavatkozás okozta a Habsburg mexikói császár vesztét

Miksa és két tábornoka kivégzése

Fotó: Forrás: Wikipedia

Miksának elévülhetetlen érdemei voltak az osztrák flotta fejlesztésében. 1863-ban talán ő is meglepődött, amikor a mexikói trón elfoglalására kapott felkérést. Ugyan jó szervező volt, de itt politikáját rosszul építette fel, amivel túl sok ellenséget szerzett. Későn jött rá, hogy III. Napóleon csupán bábnak szánta, és annak érdekében, hogy bizonyítsa önállóságát, életét is hajlandó volt feláldozni.

Miért pont ő?

Az eredetileg haditengerészetbe belépő, és ott fontos reformokat végrehajtó Habsburg Miksát hazájától távol érte el a vég. Az 1832. július 8-án született főherceg 1856-ban indította el a Novara-expedíciót, ami hatalmas tudományos siker volt a császárságnak. 

1857-ben feleségül vette a belga király lányát, Saroltát, és a Lombard-Velencei Királyság kormányzói tisztségét is ekkor kapta meg, de két évvel később a birodalom elvesztette ezt a tartományt.

1857-ben Mexikóban kitört a polgárháború a konzervatívok és a liberálisok között. A négy éven át tartó harcok végén az utóbbiak győztek, és Benito Juárezt választották meg az ország elnökének. Az új kormány azonban a jobboldali gócokat nem tudta teljesen felszámolni. 

Miksa Mexikó császáraként 1864-ben
Fotó: Forrás: Wikipedia

Ez a probléma tovább tetéződött, ugyanis a háború legnagyobb hitelezői – Franciaország, Nagy-Britannia és Spanyolország – felé a kölcsön visszafizetését leállították. Erre a három ország 1861 októberének végén megkötötte a londoni szerződést, és csapataik partra szálltak Veracruzban.

A nagyhatalmak gyors győzelmeinek hatására a mexikóiak tárgyalásokba kezdtek, melynek során világossá vált, hogy III. Napóleon azért szeretné Miksát ültetni a trónra, hogy egyfelől az egyesült Olaszországot területekhez juttassa és lekötelezettjévé tegye az új itáliai államot legyen. Másrészt az amerikai polgárháború várható befejezése után az Egyesült Államok hatalmát akarta vele ellensúlyozni. A francia csapatok megkezdték az ország megszállását, és kezdeti nehézségek után ugyan, de 1863 júniusában sikerült felszámolniuk Juárez kormányát.

A balsorsú kaland

A konzervatív elit kikiáltotta Mexikóban a második császárságot, és felajánlották a trónt Miksának, aki május 28-án érkezett az országba. A francia csapatok parancsnoka Bazaine marsall lett, aki a győzelem után az év hátralévő részében Juárezt üldözte, ám sikertelenül. 

Miksa annak ellenére, hogy a konzervatívok hívták meg, mégis az őt el nem ismerő liberálisokat bízta meg kormányalakítással. Ezen felül az egyházat is magára haragította, ami kezdetben szintén támogatta, de ellene fordult, mikor a liberálisok által elkobzott földeket nem juttatta vissza számára. 

Katonailag pedig ugyan sikeres harcokat vívott ellenségeivel szemben, de hadserege gerince franciákból, felesége belga testőrségéből és osztrák-magyar önkéntes katonákból állt. 

mexikói magyar önkéntesek
Fotó: Forrás: Wikipedia

1865-ben a francia csapatok eredményes harcokat vívtak és Porfirio Diáz tábornokot – későbbi elnököt – is elfogták, ám egy Csizmadia János nevű huszárfőhadnagy segített neki megszökni.

Amerikai beavatkozás

A polgárháború végével az Egyesült Államok fegyvereket küldött Diáz csapatainak, így segítve harcukat. III. Napóleon az amerikai kormánnyal való jó kapcsolat érdekében visszahívta csapatait Mexikóból, és Miksának is felajánlotta, hogy hazaviszi, de ő – bizonyítva, hogy nem francia báb – elutasította. Feleségét Európába küldte, hogy szerezzen támogatást, ám hiába. 

Díáz egyik fontos és jelképes győzelme: Puebla visszahódítása 1867-ben
Fotó: Forrás: Wikipedia

1866 végén amerikai csapatok szálltak partra Veracruznál, és ők is felajánlották a távozást, de továbbra is maradt. Egy utolsó haderőreformot is megpróbált végrehajtani, de eredményt nem ért el, ugyanis a katonák java része elmenekült. 

1867-ben Miksa a jó stratégiai helyzetű Querétaróba ment, de kéthónapnyi ostrom után elárulták a császárt, és a város elesett. Miksát június 14-én perbe fogták és 19-én ki is végezték. 

Az uralkodó halálhíre után a Mexikóban tartózkodó külföldi katonák letették a fegyvert. 

Az ő tárgyalásaik során a magyar érdekeket Csizmadia képviselte, aki szabad eltávozást kért Diáztól. A tábornok nem felejtette el, amit tőle kapott, és közös múltjukra való tekintettel minden kérését teljesítette. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.