A hőkimerülés és a hőguta kifejezéseket gyakran összekeverik. Szakemberek szerint ahelyett, hogy két különböző dologról lenne szó, inkább két különböző súlyossági fokozatot jelentenek, amelyek a testünk felhevülésével kapcsolatosak. Tehát hőguta vagy hőkimerültség? Hogyan történik és hogyan lehet őket felismerni?
A tudósok most összeszedtek néhány tippet a biztonságos nyárhoz:
A kérdés hőguta vagy hőkimerültségről van szó? Mindkettő hővel összefüggő betegségek. A nyári hőség, sok napsütés vagy a szélsőséges hőhullámok túlmelegíthetik a szervezetet, ami napszúráshoz, hőkimerüléshez vezethet és életveszélyes állapotot idézhet elő. Ez egy olyan hőséggel összefüggő betegség, mint a hőkiütés, a hőséggörcs vagy a hőguta.
A nap okozta hőkimerültség kevésbé súlyos, mint a hőguta, ám ha nem kezelik megfelelően, akkor egy súlyosabb változathoz vezethet. A
hőkimerültség tünetei közül az első általában a fejfájás. Melegünk lesz, az arcunk kipirul, sokat izzadunk, lassabban mozgunk és valószínűleg fáradtság, hányinger és hányás is jelentkezik. Szédülést vagy akár ájulást is érezhetünk, ám a bőrünk inkább hűvös és nem forró.
A hőkimerültség kezelése egyszerű. A hőkimerültségben szenvedőket azonnal vigyük be a napfényről egy hűvös helyre vagy árnyékba, és itassunk velük minél előbb vizet: fontos a sok folyadék, hogy a hidratáció szintje visszaálljon a normális szintre.
A hideg víz vagy a sportital pótolja az elveszett sókat, de kerüljük az alkoholt és a koffeint, amik még jobban kiszáríthatnak. A hideg, nedves törlőkendők segíthetnek lehűteni a hősokkot szenvedett testet, ám amíg a tünetek enyhülnek, pihenni kell.
Fontos szem előtt tartani, hogy súlyos esetekben hányás, zavartság vagy akár eszméletvesztés is előfordulhat, ilyenkor orvoshoz kell fordulni.
A hőguta vagy hőkimerültség közül a hőguta a veszélyesebb, mint a hőkimerülés, ami például akkor fordulhat elő, ha forró környezetben végzünk fizikai tevékenységet, vagy ha a hőkimerülést nem kezelik megfelelően.
Amikor odakint kánikula tombol, rendkívül meleg van és megdőlnek a hőmérsékleti rekordok, akkor a szervezet több hőt vesz fel, mint amennyit le tud adni.
A testhőmérséklet 10-15 percen belül 41 Celsius fokra emelkedhet, és ez az akut túlmelegedés egy gyulladásos reakciót indít el az egész testben. A szervezet hőszabályozó rendszere összeomlik, és a verejtéktermelés is leállhat. Pedig a szervezet az izzadással próbálja lehűteni magát (izzadás szerepe), így enélkül a testhőmérséklet emelkedni kezd.
A hőguta életveszélyes. A hőguta tünetei közé tartozik az eszméletvesztés, fejfájás, szédülés és álmosság, de görcsök, hányás, hasmenés és alacsony vérnyomás is előfordulhat.
A hőguta egy-hat órán belül kialakul és megfelelő kezelés nélkül kevesebb mint 24 órán belül halált okozhat. Időseknél, krónikus betegeknél és gyermekeknél a hőguta általában a magas hőmérséklet és a súlyos folyadék- és elektrolithiány kombinációja miatt következik be. Egészséges felnőtteknél viszont leginkább a forró, napos időben végzett túl sok fizikai tevékenység, például sportolás vagy szabadtéri munka okozza.
A hőguta kezelése során fontos, hogy az első jeleinél értesítsük a mentőszolgálatot. Az érintett személyt el kell vinni a napról és a hőségből egy hűvös vagy árnyékos helyre. A testét a lehető leggyorsabban hideg vízzel, jégfürdővel vagy átázott ruhával kell lehűteni, és adjunk neki folyadékot (a hidratálás fontossága), vegyük le a felesleges ruházatot. Ha eszméletlen, de normálisan lélegzik, akkor a mentőszolgálat kiérkezéséig helyezzük stabil, vízszintes helyzetbe, ellenőrizzük folyamatosan a légzését.
Ne feledjük: rendkívül magas hőmérsékleten a szervezetünk hőszabályozó rendszere gyorsan eléri a határait. Így elsődleges célunk a hőguta elkerülése legyen, amivel garantáltabb a biztonság a nyári hőségben.
A hőkimerülés vagy hőguta elkerülésének legjobb módja: ne napozzunk túl sokat, és kerüljük a déli órákat; védjük a fejünket világos színű kalappal; lehetőleg kerüljük az extrém hőséget és igyunk sok folyadékot. Ökölszabályként egy felnőttnek legalább fél liter vízre van szüksége pluszban a forró napokon, a veszélyes hőmérsékletek idején.