A Keresztény Tudomány Egyházát egy szerencsétlen, jégen történő baleset hívta életre. Az amerikai metafizikus és spiritiszta mozgalom vezetőjét, Mary Baker Eddyt ugyanis ez a trauma vezette rá arra, hogy egyházat alapítson, és pszichológiai vallási gyógymódot dolgozzon ki.
Úgy vélte, hogy szerencsés felépülését nem az orvosok szakértelmének köszönheti, hanem hitének, amely átsegítette őt ezen a nehéz szakaszon. Alapgondolata az volt, hogy a világ csupán illúzió és csak a szellem valóságos.
A betegség és halál is látszat, mivel amit Isten teremtett, az eredendően jó, az elme pedig bár gyógyíthatja önmagát, azonban árthat is másoknak, tehát egyfajta „elmebűnözésről” beszélhetünk. Gondolatait Eddy több művében is kifejtette, ezek közül az egyik legismertebb Tudomány és egészség címmel jelent meg.
Tanításainak hatása óriási volt, ennek eredményeképp máig akadnak követői, akik leginkább arról ismertek, hogy nem hajlandók gyógyszert szedni vagy orvoshoz fordulni.
Hipnózissal tették beteggé
Az egyházhoz rövid időn belül számos hívő csatlakozott, köztük egy bizonyos Daniel Spofford is. Az amerikai polgárháborút megjárt, cipészműhelyben is dolgozó férfi Eddyvel való találkozása után döntött úgy, hogy a vallási gyógyításnak szenteli életét. Ettől kezdve magát Dr. Daniel Spoffordként aposztrofálta, habár nem volt valódi orvos.
A mozgalom vezetőjével olyannyira szoros kapcsolatot alakított ki, hogy nemcsak Eddy publikációinak kiadásában segédkezett, hanem a szakmai érintkezéseket túl esküvőjét is ő segítette megszervezni. Később az egyházba belépő hívők mentális kezelésében is jelentős szerepet vállalt, melyet azonban a későbbiekben valószínűleg már megbánt, ugyanis az egyik egyházi tag, Lucretia Brown súlyos vádakkal illette.
A hajadon gyerekkori gerincsérülés következtében rokkantként élte életét lánytestvérével és édesanyjukkal közös háztartásban. Újabb és újabb gyógymódokat keresve végül az új egyházban találta meg számításait. Eddy a nő segítségére sietve Spoffordot ajánlotta sikeres felépülése reményében. Bár állapota valóban javulni kezdett, nem bizonyult tartósnak, és később vissza is esett.
A feldühödött Lucretia nem hagyva annyiban a dolgot, megvádolta a „doktort” azzal, hogy a hipnotizálás művészetét gyakorolva, elméjének erejével meggátolta gyógyulását.
A boszorkányper
A boszorkánypernek tartott tárgyalásra massachusetts-i Salemben került sor 1878 májusában. A város mondhatni rutinos volt az ilyesfajta pereskedésben, hiszen 1692-ben is egy boszorkánypernek adhatott otthont.
Bár a 17. századi tárgyalás tizenkilenc ember kivégzésével ért véget, a két évszázaddal későbbi ügy már nem torkollott vérengzésbe. Az éles elméjéről híres Horace Gray bíró huszonegy tanút idézett be, köztük Eddy-t is.
Bár ekkora már a nő és Spofford közötti kapcsolat jelentősen megromlott egy nézeteltérés miatt, többen nem zárták ki a lehetőséget, hogy az „elmebűnözésben” maga a vezető is vétkes volt. Hogy hogyan követhette vagy követhették el, az már kérdéseket vethet fel.
Még maga a bíró is alig tudott dűlőre jutni a történteket illetően, és arra hivatkozva, hogy ez a fajta cselekmény sem tudományosan, sem törvényileg nem ismert, ejtették a vádakat a bíróságon meg sem jelent Spofford ellen. Brown küzdve igazáért még fellebbezett, azonban kérvénye elutasításra került és ezzel lezárult Salem második boszorkánypere.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.