A földönkívüliekkel kapcsolatos megfigyeléseket sokáig optikai csalódással, őrültséggel magyarázták, vagy szándékos félrevezetésnek, viccnek értékelték.
Amikor azonban pl. az orosz kormány feloldotta az UFÓ-kal kapcsolatos szovjet akták titkosítását 2009-ben, kiderült, hogy 15 ezer alkalommal észleltek idegeneket a Szovjetunióban 1945 és 1963 között.
Ez azt mutatta, hogy vagy nem csak Amerikában élnek hóbortos, UFO-hívő emberek, hanem a szovjet blokkban is, vagy azt, hogy érdemes komolyabban venni az észleléseket. Az Origóban korábban beszámoltunk a Bajkál-tó rejtélyéről, ahol megmagyarázhatatlan repülőbalesetek történtek, a hadsereg különleges alakulatának hivatásos búvárai pedig 3 méteres humanoid lényekkel találtak a tóban.
Egy másik cikkben bemutattuk azt az esetet is, amikor szovjet atom-tengeralattjárót üldözött a tenger mélyén egy földönkívüli tárgy, és számos nyugati felvételt is közöltünk, amelyeken azonosíthatatlan repülő tárgyak láthatók.
Végül, foglalkoztunk a Balti-tenger fenekén levő különös tárggyal vagy képződménnyel is, amelyről sokan azt gyanítják, idegen űrhajó lehet.
Napjaink idegen-észleléseit segíti, hogy ma már mindenkinél van okostelefon, amellyel egy pillanat alatt felvételt lehet készíteni megmagyarázhatatlan jelenségekről. A megfelelő technológia hiánya a korábbi évtizedekben megnehezítette, hogy hitelesnek lehessen elfogadni az UFÓ-kal kapcsolatos híreket.
Persze, egy ilyen beszámoló komolyságát meghatározza az is, ki számol be földönkívüli találkozásról. Márpedig az amerikai asztronauták is többször jelentettek azonosítatlan repülő tárgyat a világűrbeli küldetéseken.
Az Apollo-17 a NASA utolsó Hold-missziója volt. A három űrhajós 1972 decemberében 12 napot töltött ezen a küldetésen. Az űrhajó négynapos utazás után Hold-körüli pályára állt, Gene Cernan and Harrison Schmitt pedig átszálltak a holdkompba, amellyel nemsokára landoltak a Holdon. Ott három napot töltöttek, és háromszor tettek sétát a Holdon. Mindhárom esetben 7 órás küldetést hajtottak végre gyalog és a holdjáró járművel, a roverrel.
Eközben Ronald Evans pilóta a parancsnoki modulban egyedül keringett a Hold körül, és olyan sok tudományos feladatot kellett elvégeznie, hogy az egyik reggel egy órával tovább aludt a repülési tervben előírtnál. A második napon, ahogy az űrhajó kibukkant a Hold takarásából, Gene Cernan a holdkompból megkérdezte Evanst:
Nem unatkozol ott fenn, nélkülünk?
Mire Evans azt felelte:
Nem vagyok egyedül.
Houston itt közbeszólt. Az irányító megkérdezte, hogy viccel-e. Mire Evans azt felelte:
Dehogy. Egy tárgy alakzatban repül az űrhajóval.
Az ügyről JoAnne Donaldson orvosbiológiai mérnök beszélt, aki akkoriban az irányítóközpontban dolgozott, és az űrrepülések élettani hatásával foglalkozott. A vezetők tájékoztatták a csapatot, hogy a küldetés a terv szerint folytatódik.
Majd közölték velünk, hogy nem beszélhetünk senkivel erről az anomáliáról a saját részlegünk tagjain kívül.
Az űrhajó landolása után Donaldsonnak kellett orvosként megvizsgálnia az asztronautákat. Amikor végzett Evans egészségének ellenőrzésével, az űrhajós felült az ágyon, és azt mondta, most is látja maga előtt ezt a tárgyat. Arról beszélt, nem hiszi, hogy a szovjetek fel tudtak küldeni egy ekkora eszközt a mi tudtunk nélkül. 13 méter hosszú, szivar alakú tárgyként írta le ezt a különös dolgot.
Mindenki nagyon furcsán nézett egymásra Houstonban. Tényleg azt mondta, nincs egyedül? Jól értettük? Amikor a repülésvezető rákérdezett, hogy ez most csak egy ugratás-e, Ron nagyon határozottan válaszolta, hogy ez komoly, és ez a repülő tárgy követi őt a lunáris pályán. Úgy becsülte, hogy az idegen tárgy öt és fél fordulat tett meg az űrhajóval alakzatban a Hold körül, amikor levált a kísérésről, és eltűnt.
Másnap a NASA vezetői telefonkonferenciás értekezletet hívtak össze a küldetés földi szakértői, az irányítók és a segítő tudományos területek résztvevői számára.
Olvasóink joggal teszik fel a kérdést: ha nem szovjet űrhajóról volt szó, és egyértelműen nem amerikairól – hiszen erről tudnia kellett volna az Apollo-17 űrhajósainak és az irányítóközpont teljes személyzetének –, akkor mit látott Evans? És miért kellett erről hallgatni?
Ez az angol nyelvű videó bemutatja, mi történt 1972-ben az irányítóközpontban.
Más küldetéseken is láttak idegen űrhajót az asztronauták. Az első Gordon Cooper volt, az első hét amerikai asztronauta, az ún. Igazak egyike. A Mercury-9 űrhajó utasaként egy fényes, zöld tárgyról számolt be, amely gyorsan közeledett a kapszulához.
Olyan volt az alakja, ahogy le szokták írni az azonosítatlan repülőeszközöket. Csészealj formájú volt, és fémesnek tűnt az anyag, amiből építették.
Az összeesküvés-elméletek hívői szerint a NASA egy földi radarállomása is észlelte a tárgyat. A NASA emberi megtiltották az újságíróknak, hogy erről kérdezzék Coopert a landolása után.
Két évvel később a Gemini-4 pilótája, Jim McDivitt egy fehér, kör alakú tárgyról számolt be, amely az űrhajó közelében repült. Mivel a társa éppen aludt, nem volt másik szemtanú, aki meg tudta volna erősíteni az észlelést.
1965-ben a Gemini-7 úrhajósa, Frank Borman is jelentett azonosítatlan repülőeszközt jelentett, ezt az amerikai pilóták a „mumus” (angolul bogey) szóval jelzik. Ezt és az előző esetet is úgy értékelte a NASA, hogy a rakéta levált hajtómű-fokozatait látták az asztronauták.
Az Apollo-11, az első Holdra szállási küldetéskor is láttak különös tárgyat az űrhajósok. Az eset olyan különös volt, hogy Buzz Aldrin jelentette ezt az irányításnak, de nem a nyilvános rádiófrekvencián, hanem a titkos csatornán. A következő párbeszéd hangzott el:
- Épp nézek ki az ablakon, és itt van ez… ezt nézem…
- Mit látsz?
- Egy tárgyat, amely velünk együtt mozog. Nem értem, mi ez.
- Milyen messze lehet?
- Nem tudom, nagyon távolinak látszik és nagyon gyorsan halad. Mi a fene lehet ez? Hé, Neil, nézd már meg, mi ez.
- A rakéta kiégett fokozata?
- Épp most láttuk, hogy felgyorsított és elrepült. Akkor nem lehetett a levált rakétafokozat.
A NASA-nál végül ezt is a rakéta leválasztott részeivel magyarázták. Buzz Aldrin pedig 2014-ben a Redditen így válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdésekre:
A küldetésünkkor valóban láttam egy fényes pontot, ahogy haladtunk a Hold felé. Sok magyarázata lehet ennek, nem kell feltétlen idegen űrhajóra, vagy egy másik ország űreszközére gondolni. Valóban lehetett a levált rakétafokozat, de az a négy panel egyike is, amelyek kinyíltak, amikor a holdkompot „kicsomagoltuk” a rakétából. Valószínűleg a panelek visszaverték a Nap fényét, és ezt láthattam. Az UFO-hívők nagyon megharagudtak ránk, amikor a visszatéréskor erről a fentiek szerint tájékoztattuk az irányítást és a NASA vezetőit.
2005-ben azonban ilyesmiről szó sem lehetett, amikor a Nemzetközi Űrállomás asztronautája, Leroy Chiao zsinórban repülő fényes tárgyakat pillantott meg. 2013-ban Christopher Cassidy az orosz Pogressz teherűrhajó mellett látott UFÓ-t. 2020-vban pedig Iván Vágner orosz kozmonauta twittelt egy UFÓ-t a Nemzetközi Űrállomásról.
Egy alkalommal előfordult az is, hogy az űrhajósok félrevezették az irányítókat. 1965 karácsonya előtt a Gemini-6 az űrben randevúzott a Gemini-7-tel, és a két kapszula alig néhány méterre egymástól együtt repült a világűrben. Ez akkor szenzációs teljesítménynek számított.
A földi visszatéréskor, még mielőtt a szokásos módon megszakadt volna a rádiókapcsolat, izgatott hangon jelentkezett Houstonnál Tom Stafford. a Gemini-6 űrhajósa.
Egy azonosítatlan tárgyat látunk, olyan, mint egy műhold, ami északról halad dél felé. Talán a sarkvidék felett van a pályája… Nemsokára belép a légkörbe… Várjatok…
Az üzenet után az irányítók a Jingle Bells karácsonyi dal torz, de felismerhető változatát hallották a rádióban.
Thomas Stafford így emlékezett az esetre:
Hallottam a feszültséget az éterben, amikor bemondtam, hogy van itt egy idegen űrhajó. Nagyon jól szórakoztunk. Az ötlet Wally Schirráé volt, aki felcsempészett egy kis szájharmonikát a fedélzetre, én pedig pár csengőt dugtam a holmimba. Mivel énekelni egyikünk se tud, inkább a hangszeres műsort választottuk.
Ez volt az első eset az űrkutatás történetében, amikor űrhajósok zenéltek a világűrben. A hangfelvételt meghallgathatják a következő videóban: