A Nature folyóiratban szerdán megjelent kutatásban hatvannégy gyermek maradványainak genetikai elemzését végezték el, akiket időszámításunk szerint 500 és 900 között temettek el rituálisan az egykori maja civilizáció Yucatán-félszigeten lévő egyik központjában, Chichén Itzában, a mai Mexikó területén.
A kutatás szerint a gyermekek mind három és hat év közötti kisfiúk voltak. Az áldozatok közeli rokoni kapcsolatban álltak egymással, két egypetéjű ikerpár is volt közöttük.
A gyermeket az elemzés szerint mintegy ötszáz év leforgása alatt áldozták fel, többségüket Chichén Itza fénykorában, időszámításunk szerint 800 és 1000 között.
A kutatók úgy vélik, a rituális temetések kapcsolatban lehetnek a maja eredetmítoszokat leíró Popol Vuhban olvasható mítosszal a hős ikrekről, akikből a Nap és a Hold formálódott.
A mexikói kulturális minisztérium közleményében kiemelte, hogy első alkalommal azonosítottak ikreket ősi maja rituális temetkezés maradványainak feltárásán.
Meglepő volt, hogy két egypetéjű ikerpárt is találtak a maradványok között, számolt be róla Kathrin Nägele, a német Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársa, a tanulmány társszerzője.
A felfedezés arról árulkodik, hogy a gyermekeket párosával választották ki a rituális szertartásokhoz
– fűzte hozzá Oana Del Castillo-Chávez, a mexikói antropológiai intézet (INAH) tudósa, a tanulmány másik társszerzője.
Christina Warinner, a Max Planck Intézet csoportvezetője rámutatott, hogy a XX. század elején született beszámolók
tévesen népszerűsítették azokat a rémtörténeteket, amelyek fiatal nők és lányok feláldozásáról szóltak a helyszínen.
A kutatók szerint elemzésük eredményei segítenek megérteni a rituális áldozatok, valamint maja szent szövegekben szereplő halál és újjászületés ciklusai közötti mély összefüggéseket.
(MTI/dpa/Origó)