A technológia kritikus fellendülése korábban kezdődött, mint eddig gondoltuk

A technológia kritikus fellendülése korábban kezdődött, mint eddig gondoltuk

A kőszerszámok összetettségének ugrásszerű növekedése a fosszilis feljegyzésekben arra utal, hogy az emberfélék tudása hirtelen növekedett meg mintegy 600 ezer évvel ezelőtt. Mindez segíthet megmagyarázni, hogy a modern emberek és őseink hogyan váltak különösen jártassá az új környezethez való alkalmazkodásban, a technológia fellendülésével.

A technológia bonyolultsága is növekedett

A PNAS tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint ez egy olyan időzítés, amely akár „megelőzheti a neandervölgyi és a modern emberek eltérését, és a két vonal közös, származtatott jellemzője lehet”. 

A kutatók az emberi evolúció 3,3 millió évén keresztül elemezték a kőszerszámkészítési technikákat. 

Az ötvenhét lelőhelyen talált szerszámok esetében hatvankettő szerszámkészítési szekvenciát rangsoroltak az összetettségük sorrendjében.

A technológia kritikus fellendülése korábban kezdődött, mint eddig gondoltuk
Fotó: gorodenkoff/iStock/Getty Images Plus

A legrégebbi lelet Afrikából származott, de Eurázsiából, Grönlandról, Szahulból, Óceániából és Amerikából származó ősi szerszámok is bekerültek az elemzésbe. Megállapítottuk, hogy 1,8 millió évvel ezelőttig a kőszerszámok gyártási sorozata két és négy eljárási egység között mozgott. A következő 1,2 millió év során az eszközök bonyolultsága megnövekedett, és elérte a hét eljárási egységet 

– magyarázta Jonathan Paige, a Missouri Egyetem antropológusa és Charles Perreault, az Arizonai Állami Egyetem antropológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.

Őseink azonban csak körülbelül 600 ezer évvel ezelőtt emelték ezt egy teljesen új szintre. Ezen a ponton az eszköz összetettsége akár 18 eljárási egységet is igényelhetett.

 

Erős szelekciós erőt jelenthetett

A szakemberek szerint egy ilyen nagy technológiai fejlődés az előző generációkból átörökített tudásra, egy kumulatív kultúrára támaszkodik. Az ezt követő generációkban a hegyes kőszerszámok összetettsége továbbra is gyorsan növekedett.

A kumulatív kultúra a módosítások, újítások és fejlesztések generációk során történő felhalmozódása a társadalmi tanulás révén. A fejlesztések, módosítások és szerencsés hibák nemzedékei olyan technológiákat és know-how-t hozhatnak létre, amelyek messze meghaladják azt, amit egyetlen naiv egyén önállóan, életében képes lenne feltalálni. Amikor egy gyermek a szülei generációjának kultúráját örökli, akkor több ezer évnyi szerencsés hiba és kísérletezés eredményét is elsajátítja

 – mondta Paige és Perreault a tanulmányban.

A 3,3 millió éves kőeszköz-összetétel arra utal, hogy a kumulatív  kultúra a középső pleisztocénben kezdődött

A kumulatív kultúra több szempontból is előnyös egy populáció számára, mivel a próbálkozások és hibák generációkon átívelő megoldásának esélyét növeli, hasonlóan ahhoz, ahogyan az evolúció teszi ezt a véletlen mutációk és a természetes szelekció révén. 

Azt is biztosítja, hogy az egyének anélkül használhassák és fejleszthessék a technológiákat, hogy teljesen meg kellene érteniük azok minden aspektusát, megnyitva ezzel az utat a folyamatosan bővülő és alkalmazkodó tudáskészlet előtt.

Ahogy ez a kollektív tudás és a hozzá kapcsolódó viselkedésmódok növekedtek, a tanulást befolyásoló gének is szelektálódhattak. Ennek a gén-kultúra együttes evolúciós folyamatnak a termékei közé tartozhat a relatív agyméret növekedése, a meghosszabbodott élettörténet és más, az emberi egyediség alapjául szolgáló, alapvető tulajdonságok.

Függetlenül a pontos technológiától vagy időzítéstől, a kumulatív kultúrára való támaszkodás erős szelekciós erőt jelenthetett, amely az emberiség számos egyedi tulajdonságát alakította ki.