A cionizmus atyja kilépett a politikai küzdőtérre is

Herzl Tivadar, cionizmus atyja a bázeli Hotel Les Trois Rois szálloda balkonján, 1901-ben

Százhúsz éve, 1904. július 3-án halt meg Theodor Herzl, azaz Herzl Tivadar. A zsidó származású osztrák-magyar író, politikus, a cionizmus megalapítója és a zsidó állam megálmodója.

Megteremtette a cionizmus alapjait

Jómódú pesti zsidó középosztálybeli családban született 1860. május 2-án, egyik unokatestvére az író Heltai Jenő volt. Középiskolai tanulmányait a budapesti evangélikus gimnáziumban végezte, érettségije után a család Bécsbe költözött. Herzl, aki neológ (újító szellemű zsidó mozgalom) légkörben nevelkedett, az ottani jogi karon tanult, később mérsékelt sikerű drámákat írt és újságíró lett. A Neue Freie Presse című bécsi lap párizsi tudósítójaként 

megdöbbentette a Franciaországban erőre kapó antiszemitizmus, amelyet tovább szított a Dreyfus-ügy (ebben koholt vádakkal egy zsidó származású katonatisztet fogtak perbe, majd ítéltek el), illetve az is, hogy 1895-ben az antiszemita demagógiával kampányoló Karl Luegert választották Bécs polgármesterévé.

 

Herzl Tivadar, cionizmus atyja a bázeli Hotel Les Trois Rois szálloda balkonján, 1901-ben
Fotó: Wikimedia Commons/E.M. Lilien 

Herzl az antiszemitizmust kezdetben társadalmi kérdésnek tekintette, amelyet a zsidók asszimilációja megoldhat. Idővel aztán meggyőződésévé vált, hogy az antiszemitizmust megszüntetni nem, csak elkerülni lehet, méghozzá úgy, ha a zsidók saját államukba vándorolnak ki. 

Megjegyzés: az ókori zsidó állam a rómaiak elleni felkeléssel bukott el végképp az 1. században. A világban szétszóródott zsidóság imáiban évszázadokon át könyörögött a visszatérésért Jeruzsálembe, az Oroszországból a pogromok elől kivándorolt zsidóság az 1800-as évek végén már alapított mezőgazdasági telepeket Palesztinában.

 

Saját költségén indította el a cionizmus hetilapját

Herzl 1896-ban írta meg Der Judenstaat (A zsidó állam) című röpiratát, amelyben így fogalmazott: „a zsidókérdés nem társadalmi vagy vallási, hanem világpolitikai kérdés, amelyet a civilizált nemzetek világtanácsának kellene megoldania, és csak ez a szervezet oldhatja meg”.

 A politikai küzdőtérre is kilépett, politikusokat, pénzembereket mozgósított a zsidó állam létrehozása, a cionista gondolat támogatására. 

A török szultán nem fogadta, de a nagyvezír igen, így Herzl neki terjesztette elő javaslatát, hogy a világ zsidósága kifizetné az Oszmán Birodalom adósságát, ha engedélyeznék a zsidók letelepedését Palesztinában. Szófiában zsidók százai ünnepelték, Londonban profetikus megjelenésével és fellépésével nyűgözte le hallgatóit. Bécsben Die Welt címmel saját költségén megindította a cionizmus hetilapját, majd 1897 augusztusában saját vagyonából is sokat áldozva Bázelben megszervezte a Zsidó Világkongresszust.

Herzl (középen) a Cionista Szervezet tagjaival Bécsben, 1896-ban
Fotó: Wikimedia Commons/National Photo Collection 

Az elsőként szólásra emelkedő Herzl a világ zsidóságát képviselő 208 küldött előtt így fogalmazott: „le akarjuk rakni annak a háznak az alapkövét, amely a zsidó nép menedéke lesz".

 A kongresszus kimondta: „a cionizmus arra törekszik, hogy Izrael földjén hazát teremtsen a zsidó nép számára”. A programban szerepelt zsidó földművesek és munkások betelepítése Palesztinába, az egyes országok zsidóságának egyesítése szövetségekben, a zsidó önérzet fejlesztése és ápolása, előkészítő lépések a cionizmus céljait elősegítő kormányzati intézkedések érdekében. Létrehozták a cionisták szervezetét, amelynek elnöke Herzl lett – a mozgalom nevét arról a Jeruzsálem melletti dombról kapta, amelyen a hagyomány szerint Dávid királyt eltemették, a név átvitt értelemben az egész egykori zsidó hazát jelentette. A tanácskozás után Herzl azt írta naplójába:

Ha egyetlen mondatban akarnám összefoglalni a Bázeli Kongresszust, azt mondanám: Bázelban megalakult a Zsidó Állam. Ha ezt hangosan mondanám, köznevetség kísérne, de talán öt év múlva, vagy inkább ötven év múlva mindenki látni fogja.”

 

Sikerült a szultánnal is tárgyalnia

Az ettől kezdve évente újabb cionista kongresszusokat szervező Herzl 1898-ban jutott el először Jeruzsálembe, ahol sikerült találkozót kieszközölnie a szentföldi látogatáson tartózkodó II. Vilmos német császárral. A későbbiekben sikerült immár a szultánnal is tárgyalnia, aki elutasította a fennhatósága alatt álló Palesztinában a zsidók önrendelkezését, tárgyalt az orosz kormánnyal, fogadta X. Pius pápa. Joseph Chamberlain brit gyarmatügyi minisztertől egy, a Sínai-félszigeten alapítandó zsidó telephez kért támogatást, a britek azonban Ugandát javasolták e célra. 

Herzl Tivadar kerékpárral
Fotó: Getty Images

A tervet az 1903-as cionista kongresszuson vitatták meg és heves vita után végleg 1905-ben utasították el, mert a küldöttek többsége a Szentföldön létrehozandó zsidó hazához ragaszkodott.

Herzl ezt már nem érte meg: 1904. július 3-án, 44 éves korában halt meg szívbajban az alsó-ausztriai Edlachban. Döblingben, apja mellett temették el, holttestét végakaratának megfelelően Izrael állam megalakulása után Jeruzsálembe vitték és a róla elnevezett Herzl-hegyen kialakított Nemzeti Panteon díszsírhelyén temették el. 

A zsidó állam 1948-as függetlenségi nyilatkozatát, amelyben neve is szerepel, az ő hatalmas arcképe alatt olvasta fel David Ben Gurion, Izraelben Herclija városa őrzi nevét, portréja a parlament, a kneszet üléstermének falán is látható, 2004 óta a zsidó naptár szerinti születésnapja Herzl-nap Izraelben.

A budapesti Dohány utcai zsinagógához szorosan illeszkedő épületben, Herzl szülőházának helyén működik a Magyar Zsidó Múzeum, a zsinagógát róla elnevezett park övezi. 2022-ben magyarul is megjelent teljes naplója.

 

(MTVA Sajtóarchívum)