Így nyitotta meg az utat a dinoszauruszok kihalása a szőlő és a bor előtt

A dinoszauruszok kihalása nyitotta meg az utat a szőlő és a bor előtt

Kutatók felfedezték, hogy a dinoszauruszok 66 millió évvel ezelőtti kihalása tette lehetővé a szőlőtőkék elszaporodását és diverzifikálódását. A dinoszauruszok készítették tehát elő az utat a mai borkészítésben használt modern szőlőfajták számára.

A dinoszauruszok készítették elő a terepet

A kutatók Panamában, Kolumbiában és Peruban kilenc szőlőfajtát képviselő, 20 millió és 60 millió évvel ezelőttről származó megkövesedett magokat fedeztek fel. A legrégebbiek a Vitoideae alcsaládba tartozó növényeket jeleznek, amelybe a mai kereskedelmi szőlő is tartozik. 

A Nature Plants folyóiratban publikált tanulmány szerint ezek a felfedezések arra utalnak, hogy a kereskedelmi szőlő őse valószínűleg az Újvilágból, Amerika és a Karib-térség trópusi régióiból származik, körülbelül 60 millió évvel ezelőtt. Ez különösen érdekes, mert az emlősökhöz hasonlóan a szőlő is jelentősen terjeszkedni kezdett, miután a dinoszauruszok eltűntek a kréta végi kihalási esemény során, mintegy 66 millió évvel ezelőtt. Mindez 

drasztikusan megváltoztatta az Újvilág már meglévő trópusi erdőségeit, helyet adva az új esőerdőknek, amelyek számos modern növény- és állatcsoport diverzifikációját ösztönözték.

A dinoszauruszok kihalása nyitotta meg az utat a szőlő és a bor előtt
Fotó: DALL-E 3, AI-generált illusztráció

A szakemberek szerint miután a dinoszauruszok kihaltak, az emberek őseinek és a mai szőlőültetvényeknek is „volt hova fejlődniük jelenlegi formájukra”.

Ezek a legrégebbi szőlők, amelyeket valaha is találtak a világ ezen részén, és néhány millió évvel fiatalabbak, mint a bolygó másik felén valaha talált legrégebbi társaik. Ez a felfedezés azért fontos, mert azt mutatja, hogy a dinoszauruszok kihalása után a szőlő valóban elkezdett elterjedni az egész világon

 – mondta Fabiany Herrera, a chicagói Field Museum Negaunee Integrative Research Center paleobotanikai kurátorának asszisztense, az új tanulmány vezető szerzője a ZME Science online tudományos portálnak.

A világ legrégebbi borászatai jellemzően néhány évszázadosak, mint például a Château de Goulaine vagy a Schloss Johanisberg, amelyeket 1000 körül alapítottak. Szóval, honnan származnak ezek a csodálatos szőlők? 

 

Megváltozott a növényzet összetétele

A szőlőtőkék őstörténete még mindig vitatott, de a tudósok folyamatosan kutatják a témát. 2023-ban például a maga nemében a legkiterjedtebb genetikai vizsgálatot végezték el, amelynek során 2503 egyedi háziasított csemegeszőlőből és borszőlőből származó egyedi szőlőtőkét, valamint 1022 vadon élő szőlőt elemeztek. 

Kimutatták, hogy 400 ezer és 300 ezer évvel ezelőtt a szőlő természetes módon termett a nyugati és középső eurázsiai kontinensen. 

Körülbelül 200 ezer évvel ezelőtt a jégkorszak éghajlata elpusztította a szőlőültetvényeket a Földközi-tenger középső részén, és ezzel ténylegesen két elszigetelt régióra osztotta szét a szőlő élőhelyeit. A nyugati régió a mai Portugália, Spanyolország és Franciaország területét foglalta magába, míg a keleti Izrael, Szíria, Törökország és Grúzia területén húzódott. Végül az emberek először 11 ezer évvel ezelőtt Nyugat-Ázsiában és a Kaukázusban háziasították a csemegeszőlőt (amelyet fogyasztásra szántak, nem pedig italként fogyasztották).

A tanulmány vezető szerzője, Fabiany Herrera a nyugati féltekén valaha talált legrégebbi szőlő kövületét tartja kezében
Fotó: Fabiany Herrera

 Ezek a gazdák később Európába vándoroltak, ahonnan magukkal hozták a csemegeszőlőt, amelyet a helyi vadszőlővel kereszteztek.

Most azonban kiderült, hogy ez a szőlő sokkal régebbi, mint a mi származásunk. Evolúciós történetük valójában összefonódik a dinoszauruszokéval. A Michigani Egyetem és a Field Museum kutatói Dél- és Közép-Amerikában végeztek terepmunkát, ahol végül kilenc új, 60 és 19 millió év közötti korú fosszilis szőlőfaj megkövesedett magját fedezték fel. A legkorábbi ismert szőlőmag fosszíliákat Indiában találták, és 66 millió évesek – és ez nem véletlen. 

A szőlő megjelenésének időzítése a fosszilis feljegyzésekben egybeesik a dinoszauruszok kihalásával, amely egy Mexikó partjainál bekövetkezett pusztító aszteroida-becsapódást követően következett be.

Ez az esemény örökre megváltoztatta a bolygó életének menetét, amibe a növények is beletartoznak. Az erdőben megváltozott a növényzet összetétele, azok sűrűbbé váltak, ami lehetőséget teremtett egyre több olyan növény számára, amelyek indákkal másznak fel a fákra – és ezek közé tartozik a szőlő is. Az új madár- és emlősfajok hirtelen, robbanásszerű megjelenése (amelyek szabadon elfoglalhatták a megüresedett ökológiai réseket) valószínűleg nagyban elősegítette a szőlő elterjedését a magvak terjesztésével.